Írt két nagyon jó minit, egy közepestől jóig terjedő szakaszt a Daredevilben (megint csak... negyedszáz éve), meg egy független minit... régen, nagyon régen. Némelyiket akkor, amikor én még meg se születtem. Azóta...
Tönkretette mindkét főművét, arra észül, hogy tönkretegye egy jónak mondott minijét, sikerült lerombolnia a saját nimbuszát az állítólag "mindennél jobb" Robotzsaru-forgatókönyvének bemutatásával - ami annyiban különbözik a késztől, hogy több az erőszak és radikálisan kevesebb az összefüggés benne -, teljesen lerombolni Batman nimbuszát és egy gyerekbántalmazó, nőgyűlölő, rendőrgyilkos szatírt csinálni belőle, és amikor a szatíra felé fordult, sikerült szokása szerint addig elmenni, hogy a szatíra önmaga kifordult paródiájába ment át, márpedig egy szatíra paródiája sosem jó, csak kínos.
Ha nem lenne érthető, mikről beszéltem.... Ronin, DK2, ASGBADGAT, Martha Washington.
Ja, és ennyi. Ahhoz képest, hogy a képregények isteneként emlegetik, valójában közel harminc év alatt alig írt valamit. Sokat rajzolt, az igaz, de a rajzolói stílusa is az évek során egyre romlott, egy ideje már fel se lehet ismerni az alakjait. Szóval még mindezek mellé erősen túlértékelt és túlsztárolt is.
És ha a fentieket veszem alapul, ilyen erővel nevezhetném Chuck Austent is egy képregényes zseninek, mert az eXilesban olyan sztorikat írt, hogy azt máig tanítani lehetne, és függetlenként a saját kedvelt műfajában (nevezzük nevén: pornóképregények) is voltak a zsáner adottságain túlmenőn remek művei (az Authority-paródiája kifejezetten jó lett, pedig gyakorlatilag arról szólt, hogy mindenki kefélt mindenkivel a csapatban). Ennek ellenére Austent száműzte a szakma, miután tönkretett majdnem menthetetlenül egy franchise-t, Millert meg istenítik érte. Pedig a mostani Batmanjeit mindenki, de mindenki utálja. És ezt a paradoxont nem értettem sose. Mintha szándékosan csak a negyedszáz éves munkájára lenne hajlandó mindenki emlékezni, még fél perccel azután is, hogy látta a mostaniakat.
