A mostani számnak azért is örültem, mert még 2007-ben kaptam ajándékba egy francia Pókembert, melyben épp ez a sztori ment (PPP halálos ellenségei 3.rész), illetve a most megkezdett, Utálom a misztikumot című sztori 2. része. Szóval jó volt végre magyarul elolvasni, a másikra meg még júniusig várni kell.

Még ha Medina nem is tartozik a kedvenc rajzolóim közé, azért nem bánom, hogy betekintést nyerhettünk az általa rajzolt történetekbe. A másik rajzoló - Todd Nauck - nem olyan rossz, bár én személy szerint már nagyon várom vissza Garney bácsit.

May néni "tökössége" nagyon szimpatikus. Tetszik, hogy az írók így felturbózták az idegeit az öreglánynak.

A régi "gombold be az ingedet, nehogy megfázz, kisfiam!" May néni már a fele ilyen rázós szituknál is kb ötször kapott volna infarktust...

Régebben sokszor már ki voltam a folytonos aggódásai miatt - na nem mintha nem lett volna életszerű - de ez az újkori néni nagyon vagány lett!

A mini-marvel szerintem is jó ötlet, már a régi Pókemberekben is nagyon bírtam őket.
