Amikor elkezdtük az archiválást, kíváncsiságból megnyitottam az első CsodaPók füzet magyar változatát az eredeti amerikai mellett. Amikor a második oldalra eljutottam a harmadik olyan bubihoz, aminek köze se volt az eredeti szöveg tartalmához, inkább feladtam. Nem Marvel-ismerethiány volt benne, hanem alapvető szövegértési gondok.
Amúgy ez nem csak a Pókra volt igaz, ezt hozzáteszem. Nem találtam olyan régi semices sorozatot – beleértve nagy kedvenc TransFormersemet – ahol a fordítás színvonala ne (mélyen) alulról verdeste volna a mai átlagos honosítói teljesítményt. És nem csak a Boronás Jónásokra, Düh ezredesre vagy Rémes Négyesre gondolok. Ha csak a paninis korszaktól nézem, kegyetlen sokat fejlődött a fordítási színvonal az akkori időkhöz képest. (Bár akadtak azért felettébb gyenge kiadványok a modern korban is fordítás szempontjából: Pók és Macs különszám, első Hellboy, Batman: Terror…)