Igen,pontosan az a gondom azzal a sztorival,amit kaine is írt: Gwen egyáltalán nem ilyen karakter volt. Ha mondjuk a Fekete Macskával történt volna ez meg, az valamivel hihetőbb és kevésbé karakteridegen lett volna.
Lehet, hogy nem illett volna ahhoz a Gwen-hez, amit bemutattak korábban, viszont ha belegondolunk, akkor minden Pókember történet elsősorban Pókember szemszögéből kerül bemutatásra, így Gwen-t is az ő szemén keresztül ismerhettük meg. Ebből következőleg egy fiatal, még viszonylag elég naív pasi, mint amilyen Peter volt akkoriban sokkal jobbnak láthatta a lányt, mint ami volt és igazából nem is olyan volt, mint aminek anno bemutatták.
Meg annyira én nem éreztem nagyon megváltoztatva a karaktert, mert végül is mi lett csak megváltoztatva? Egyszerűen annyi, hogy szexelt Osbornnal. És mivel Peter nem ismerhette a lány szexuális életét és vágyait, mert mondta is, hogy úgy tudta még szűz volt, mikor meghalt és ők nem szexeltek soha, ebből következőleg ebből a szempontból semmilyennek nem volt Gwen bemutatva, vagyis még kisebb a változás.
Kicsit inkább pont ezt érzem, hogy azért szidják sokan a történetet, mert gyerekként vagy jóval fiatalabbként olvasott történetekben sokaknak (Peterhez hasonlóan) nagyon sokat jelentett Gwen és ezt nem tudják annyira feldlgozni. De már pszichológiai elemzésbe megyek át, így abbahagyom
.
Szerintem is gáz volt így meggyalázni Gwen emlékét, de nekem tetszett a történet, mert átéreztem Peter fájdalmát, amikor megtudta, hogy mik történtek, és ez lenne a lényeg a történetekben. Mert a valóságban se tudod azt mondani, hogy ez meg az az esemény inkább megnemtörténtté váljon.
Ez igaz, de annyiban más, hogy ez egy írói hiba volt, egy óriási baki, mert Gwen nem ilyen volt. Mintha most írna valaki egy olyan sztorit, amiből kiderül, hogy Flash tömeggyilkos volt a középiskolában, vagy Peter az általánosban. Igazad van, hogy a megtörténteket hagyják békén, de ha valaki hülyeséget ír, akkor az nem legyen azonnal és megmásíthatatlanul "megtörtént". Persze nyilván sokkal jobb lenne, ha nem kitörléssel másítanák meg az ilyeneket, hanem átírással. Slott lehetne olyan jó fej, hogy ír egy olyat, amiből kiderül, hogy mégsem Gwen gyerekei azok, csak az egyik mesterségesen növesztett klónjai. Mary Jane-be pedig beültették az emlékeket a Sakállal.
Mint korábban is mondtam egyet értek azzal, hogy nem volt túl jó húzás Gwent ilyennek bemutatni, de még mindig azt mondom, hogy jobb lenne elfogadni a történteket. Nekem speciel nagyon hatásos volt a sztori és megdöbbentett, és át lehetett érezni Peter fájdalmát. Ennél többet nem tudom mit lehetne még várni egy történettől
.
Amúgy meg a May-es témához még annyit, hogy elvileg a képregényeknek példát kéne mutatniuk. Azt kéne mutatniuk, hogy "szakadjatok el a szüleitektől és éljétek a saját életeteket", ehelyett csak igazolják azt a viselkedést, hogyha valaki ennyire ragaszkodik a szüleihez, mert a kedvenc hősük is így viselkedik.
Szerintem éppen azért foglalkozik May nénivel, mert példát kell mutatnia. Tévedsz, nem az a követendő példa, hogy szakadj le, hanem az, hogy szeresd a szüleidet, és ne feledkezz meg róluk akkor sem, ha már van saját életed. 
Igen csak ha azt vesszük, hogy inkább fiatalok olvassák a képregényeket, akkor az valamivel hasznosabb mondanivaló lenne, hogy "próbálj meg a saját lábadra állni", mint az, hogy "figyelj oda rendszeresen a szüleidre", ami meg inkább a felnőtt, középkorú embereknek mondanivaló, akiket meg nehezebb is már meglepni vagy emlékeztetni dolgokra, vagy újat mutatni.
Persze nem szeretném ha csakúgy megölnék May-t, csak legyen kevesebb szerepe. Szinte minden egyes történetben körülötte forog Peter gondolata, már túl sokszor is. Így egy kompromisszumos megoldás lenne jó, ahol mondjuk néhány havonta 1-2-szer benézne May-hez, ami Marvel időszámítás szerint néhány hetet jelentene
.
Erre talán legjobb megoldás az lenne, ha May férjhez menne és lenne új saját családja: férj, aki megvédi, esetleg mostohagyerekek, akikkel foglalkozhat és Peter kicsit felszabadulhatna. Meg új érdekes sztorikat lehetne abból is kihozni
.
Szavazás