A Maximum Carnage benne volt életem első 50 Pókember-füzetében és pár évre elintézte, hogy ne akarjak Pókot olvasni. Önismétlő, erőltetett, és egy idő után a vendégszereplők mennyisége egyszerűen zavaró, pláne hogy szinte füzetenként cserélődnek és ahogy cserélődnek. Vérontóék „családi†társalgása simán szerepelhetne bármilyen írói kurzuson az Így ne írj soha előadáson.
Ráadásul míg McFarlane kínszenvedése a Spider-Man v1-en legalább lezárult 5-6 füzet után, ez 14 számig húzza, beleértve két kibővítettet. És nagyon érződik, hogy csak azért 14 szám, hogy legyen okuk azt mondani, Unlimitedtől Unlimitedig tartott, amely sorozat elve ugye kizárólag a marketingrészleg miatt született és tartott jó ideig. (Bár legalább idővel egy elfogadható antológia lett belőle, még ha az x-menes testvérsorozat minőségének az árnyékába se ért.)