Pepo: szerintem téged az állatstílusok kavartak meg picit. Minden harcművészeti iskola (vagy stílus) egy komplex, összetett rendszer, amelynek részei lehetnek az állatstílusok is (feltéve, ha az adott harcművészeti irányzat tartalmaz állatstílusokat). Például mi Wai-Chia Kung-Fu stílust tanulunk, amin belül van 5 állatstílus, de ezek csak részei a komplex egésznek. Mondjuk a jiu-jitsut nem ismerem, nem tudom, hogy abban vannak-e állatstílusok. Lehet, hogy Bruce jiu-jitsut tanult, és mellé még egy másik Kung-Fu irányzatból 1-2 állatstílust.
nekem úgy jött le végig a filmből, hogy Bruce azért már elég képzetten ment oda
Én úgy mondanám, hogy Bruce elég képzetten ment oda ahhoz, hogy az átlagos (=nem harművész) utcai támadókkal szemben megvédje magát, vagyis az utcai önvédelemhez megvolt a tudása. De fenn a hegyen, ahol képzett harcművészek voltak (akik egész életükben ezt tanulták), velük szemben nem volt elég a tudása, viszont nagyon jó alapot jelentett a későbbi tréningekhez. Egyébként szerintem a Ra's féle kiképzős jelenetnek a filmben nem az volt a jelentősége hogy Bruce harművészetét egy magasabb szintre emelje (hiszen ennyi erővel bármilyen harcművész iskolába elmehetett volna, elmélyülhetett volna a Karatéban, Aikidóban vagy Kung-Fu-ban stb.), inkább az volt a lényeg hogy kifejezetten ninjává képezték, ami fontos eleme volt a Batmanné válásának (itt tanult meg lopakodni, félelmet kelteni az ellenfelekben, természetfölöttinek mutatni magát stb).
Amúgy tök jó volt, hogy elmondtad ezt a defibrillátoros dolgot, én se tudtam.
Én nagyjából így látom, de majd jönnek a Kung-fu oldal érvei is gondolom...
Szerintem Kaine tökéletes válaszokat fog adni neked, ez a téma az ő asztala, de azért 1-2 dologhoz hozzászólok.
De személyes példa: Attól, hogy én mondjuk két harcművészetet gyakorlok, attól még "hobbi" szinten vagyok, hiszen heti 5x2 órát foglalkozom vele. Egy amatőr vagy profi bunyós általában már napi 3x2 órát eddz. És máris mekkora a különbség. Akkor egy olyan, aki a nap mondjuk 12 órájában ezzel foglalkozik, intenzíven és kíméletlenül gyakorol máris egy teljesen más kategória...
Ha te két harcművészetet is gyakorolsz, és nem ma kezdted a szakmát, akkor azért azt már nem mondanám hobbi szintnek.
Nem az számít hogy hetente vagy naponta mennyit edzel, hanem hogy milyen régóta foglalkozol a harcművészettel. Persze, hatalmas különbségek lehetnek a tudásszintekben, illetve az is igaz, hogy ha valaki gyakrabban és többet edz, akkor gyorsabban fejlődik. De ha teszem azt, valaki hetente 2-3 alkalommal edz másfél órát, viszont már 25 éve csinálja és feketeöves mester, az k*rvára nem hobbi szint. Pedig csak heti 3-szor edzett.
Nyilván, Kaine-hez képest (de bármelyik haladó szintű edzőtársamhoz képest is) csak babapiskóta vagyok, de pl. egy átlagemberhez képest akinek gőze sincs a harcművészetekről, nagyon sokat tudok így is. Szóval ez elég relatív. Ha te heti 5x2 órát edzel, az már nagyon király dolog.
Mellesleg valóban nagyon sokmindent megtanul az ember az edzéseken, és iszonyat magas szintekre lehet eljutni mind tudásban, mind edzettségben (ez az egyik szépsége a harcművészeteknek), de a gyakorlatban egy átlagos utcai önvédelmi szituációban elég pár alap technikát alkalmaznod ahhoz hogy elijeszd vagy legyőzd az ellenfelet. És minél edzettebb vagy, ez annál inkább igaz. Kaine is mesélte már, hogy egyetlen ütéssel elijesztette a támadót amikor olyan szituba került, hogy nem tudta elkerülni a konfliktust. (Csak a tv-filmeken edződött sok laikus hiszi azt, hogy mindenkit csak körbepörgőrúgással lehet legyőzni.
)
A másik meg, hogy a sportolókat nem szabad összekeverni a tradícionális, utcai önvédelmet tanuló harcművészekkel. Még ugyanazon harcművészeti stílus két iskolája között is nagyon sok különbség lehet, ha az egyik iskola a versenysportokra specializálódott. Akik kifejezetten a versenyekre készülnek, azok inkább a versenyzéshez szükséges részét gyakorolját a tradícionális harcművészetnek. Sokat kesztyűznek, üttetik a testüket, szabályok szerinti küzdelmekre készülnek, a számukra "fölösleges" technikákra és filozófiai tanokra jóval kisebb hangsúlyt fektetnek, stb. Mi pedig szabályok nélküli utcai övédelmet tanulunk, valamint filozófiát is (nyilván ennél sokkal többről szól, egyfajta életforma, csak egyszerűsítve fogalmaztam). Plusz a hivatásos profi versenyzőknek más a célja is, mint neked vagy nekem, igaz, hogy minden nap csak edzenek, de gyakorlatilag ők ebből akarnak megélni, úgymond "nincs más dolguk". Szóval elég nagy a különbség a két csoport között. Lehet hogy egy profi sportoló ringben, kesztyűben, szabályok között le tudna nyomni egy képzett feketeöves harcművészt, viszont az utcán, szabályok nélküli harcban már korántsem valószínű, hogy ő győzne. Nem véletlen, hogy Bruce Lee is azt hirdette, hogy a szabályokat el kell vetni, mert azok korlátok közé szorítanak, illetve tested minden pontját edzened kell, stb. Lényegében azt akarom mondani, hogy a versenysportnak és a hagyományos harcművészetnek mások a céljai, ezért másképp is kell kezelni a kettőt.
A Shaolinok meg külön tészta... Ők tényleg az egész életüket az edzéseknek rendelik alá, ami egyfelől nagyon szép dolog, másfelől meg... nincs életük.
De a legtöbb embernek van magánélete, munkája, stb, nem tehetik meg azt hogy éjjel nappal csak eddzenek, illetve a legtöbben nem is lennének képesek rá. De ha csak az a célod, hogy az utcán biztonságban érezd magad, akkor fölösleges is shaolin kolostorba vonulnod.
