Tegnap végre én is megnéztem. Még egyelőre ülepednie kell a filmnek, és eléggé vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Még azért párszor biztos meg kell nézni, hogy pontosan, minden részlet a helyére kerüljön. Alapvetően nem volt rossz, de nem is volt számomra annyira földhöz vágó, mint az első rész. Az akciók látványosak, a karakterek többet szerepelnek benne, röviden jó volt. DE. Valahogy folyamatosan hiányérzetem volt a film alatt. Nem tudom pontosan mi, de valami, az a plusz ami különlegessé tesz egy filmet, és ami az első résznél még érezhető volt, az most itt hiányzott. A legjobban talán úgy tudom megfogalmazni az egészet, hogy nagyon érződött a filmen, hogy egy nagy történet középső darabja, és kevésbé az, hogy a többi film nélkül önmagában is megállná a helyét. Olyan, mint egy könyvnek a közepe. Szépen lassan haladnak előre a történetben, szövögetik a szálakat és emelik folyamatosan a feszültséget a végső nagy katarzisra. Csak ahogy egy könyv esetében is, aminek csak a közepét olvasod el és utána leteszed, úgy ennél a filmnél is pont ez az érzés maradt meg bennem. Évek múlva, egyben megnézve a három (pontosabban négy) részt, biztos máshogy fog hatni az emberre, de most ez így kevésbé működik.
Na de most egy kicsit a cselekményről:
Minél többet gondolkodok a filmen, annál jobban csalódok Ultronban. Az előzetesekben sokkal komolyabban fel volt építve a karakter, mint végül önmagában a filmben. Még valahogy az első belépője is tökösebben jött ki az előzetesben, mint a filmben. Persze jó volt látni, ahogy folyamatosan fejlődött, de sajnos ő nem tudta úgy uralni a negatív szerepet, mint Loki az első részben. Igaz, mondhatjuk azt, hogy ott más volt a színész, de akkor is. Végig inkább mellékszereplőnek tűnt a filmben, mint az igazi, hatalmas, világot elpusztító nagy ellenségnek. Struckertől is többet vártam volna. Ennyi erővel őt is kár volt bevezetni az univerzumba, bár azt nem tudom, hogy a sorozatban mennyi szerepe volt, ha volt egyáltalán. Viszont ami egyértelműen nagyon erőltetett volt, az az ikrek motivációja, hogy ők miért is állnak/álltak a Hidra és később Ultron oldalán. Mert a személyes tragédia még egész jól fel volt építve, de amikor azzal indokolták, hogy utálják a Bosszúállókat és főleg Vasembert, mert a bombára, ami majdnem megölte őket gyerekkorukban Stark felirat volt írva, már majdnem hangosan felnevettem a vetítés alatt. Ez olyan, mintha a 2001-es terrortámadás után az áldozatok hozzátartozói nem a terroristákat okolták volna a tragédiáért, hanem a Boeinget, hiszen azok gyártották a repülőgépeket amelyek a tornyokba csapódtak. Szóval röhej.
Ennél azért komolyabb indokot is gyárthattak volna az írók, mert ez már vicc kategória.
Az egyik szereplő halála viszont jól ki volt találva. Sajnos a film előtt belefutottam egy spoilerbe, így tudtam, hogy ki fog meghalni, de még így is jól eltaláltnak (szó szerint
) éreztem. Valóban végig azt lehetett hinni, hogy más fog meghalni, így tényleg egy váratlan húzás volt. De ha már Higanyszálról beszélünk, valóban jobban ki volt dolgozva az X-Menben. Kár érte, ebből is láthatjuk, hogy lett volna benne potenciál.
