Megnéztem a
Doktor Strange-et. Hát... többet vártam tőle. A történet olyan átlagos, és papírvékony volt, hogy csak na!
Az effektek tényleg szemkápráztatóak voltak, sokszor pszichedélikusak, mint a 60-as évekbeli képregénysorozatban.
Moziban biztosan állati jó élmény lehetett az effektek miatt, főleg Imax-ben.
De hát a történet... igen soványka volt. Nem éreztem egy pillanattal se többnek, mint pl. a Zöld Lámpást. Az annó csúnyát bukott, ezt meg dicsérték össze-vissza. Ez már a Marvel faktor, úgy látom, mert ez a film nem olyan jó, mint amennyire dicsérték.
Valahogy olyan jellegtelen lett, kidolgozatlan szálakkal, többet vártam volna.
Volt benne pár jó poén, pl. a palást nagyon állat lett, vagy az utolsó harcjelenet, ami mérdföldkőnek is nevezhető, mert ilyet megvalósítva még nem láttam, hogy az egész környezet ideje lassan visszafelé telik, miközben a főhősök meg valós időben harcolnak egymással. A látvánnyal mélyen zsebre vágta az Eredetet, és kreatívabb is volt, az biztos!
Egy "rejtett" poén volt, amit szerintem sokan nem vettek észre:
Amikor Strange húzta Wong-ot a híres keresztnevű emberekkel, ott említette Beyoncé-t is, hogy ne már, hogy nem ismeri, híres előadó. A később Wong fülhallgatóval ült a könyvtárban, és hallatszott, hogy Beyoncé megy rajta! Hát azon hangosan felröhögtem.Stan Lee cameo se volt rossz: Aldous Huxley The Doors of Perception könyvét olvassa, amit Huxley a meszkalinos tripjei alapján írt. És a szöveg:
"Há-háát ez haláli!" 
Ezek poénok voltak, de összességében inkább csak olyan "egyszernézős" film lett. Pl. szegény Rachel McAdams is csak egy mindentől megijedő orvosnő volt, semmi jellemrajzzal...
