Mindenképp lesz jegyzet, de várok még kicsit – legalább, míg megjön az én példányom is.
Tördelés: az eredeti betűt használtam, sztem Todd Klein jól választott, sürített, talpatlan betű kellett ide, és még félkövér is, mivel baromi sok a szöveg az illusztrációkhoz képest, az alnyomat meg néha túl erős. Én is éreztem, h nem lesz mindenhol a legjobban olvasható, főleg a kicsinyített méretünk miatt ÉS még néhol túl is szaladtam szövegileg, valamint a párbeszédek magyaros írásmódja sem segített ezen. Hely nem volt sok, így is nagyon széles a szedéstükör, szinte nincs margó...
Ha mozgathatók a képek, többet is ki lehetett volna hozni belőle, máshogy csináltam volna, most ennyit sikerült, abban bízom, h mivel nem középkorú olvasóink vannak többségben, nekik még jó a szemük.
Nekem is főleg a hangulata dobta meg a sztorit, és bár néha túlzásba vitte a leírásokat, azok igen plasztikusak és betegek, gyönyörűen és néha idegesítően zavarosan megfogalmazva. Érdekes, lehet, csak nekem volt újdonság, mert senki sem írta – számomra a novella lényege –, hogy Morrison magyarázatott adott, miért volt más Joker a 60-es években, miért más a 80-asban, és miért lesz más most... Amit részben említett az
Arkham Elmegyógyintézetben, de „látni†csak most láttuk igazán.
Batmant is remekül írta, tőmondatos, lényegretörő, szófecsérlés nélküli sötét lovagot kaptunk.
És örültem, h végre Harley is jelentősebb szerephez jutott itthon, vártam már mikor írhatom le a rajzfilmben megszokott szófordulatait.
Szintén olyan figura, aki hűen adott vissza.
Az illusztrációk pedig olyanok, amilyenek, ízlés kérdése, nekem sem tetszenek annyira, és az amcsi véleményeket olvasva, ott is béna, videojátékos grafikaként jellemzik. Van benne valami... mindenesetre a hangulatot jól megragadta... nem mindig szerencsés a jelenetválasztás és az ábrázolás módja.
