Nem emlékszem ilyenre. Azt mondtam, hogy nem tolták a reklámot ennyire a pofánkba, és ez igaz is.
Nem, továbbra sem igaz. Attól még, hogy manapság a nyugati társadalomban élő emberek nagy hányada az internet előtt tölti a fél életét, és emiatt a netes marketing az egyik legagresszívebb, nem jelenti azt, hogy az embereknek a net elterjedése előtt a fél élete zombis merengésben telt. De hogy mondjak valami konkrétumot is:
Az USA-ban ha végigment az ember az utcán a munkába menet/jövet, garantáltan belefutott legalább hatvan, ha nem több filmes plakátba, melyeket házfalakra, kerítésekre, gyárakra, oszlopokra, mindenre felragasztottak. A plakátok olyan gyakoriak voltak az elektromos médiumok elterjedése előtt, hogy néha szó szerint igazi páncélzatot kezdtek alkotni egyes felületeken. Az újságok sorra hozták le a hollywoodi "szenzációkat", a rádiókban pedig nem csak rádiójátékok mentek, hanem azoknak a nemvagyelégjóhanemveszelmeg reklámoknak az ősei, amik mai napig dominálják a piacot. (És ez a szerencsésebb eset, mint a klasszikus hangulatú, ma már retrós ettőlacsodaszertőlharmincévetfiatalodik típusú nyílt átverések). Sőt, gyakran még el se kellett menni messzire egy film reklámozásának lehetőségéért, ugyanis a televízió térhódításáig minden hírről az emebrek az újságon kívül mozis híradókban értesültek, de azokon kívül is rengeteg féle műsor (rajzfilmek, sorozatok) mentek a filmszínházakban, és hidd el, a reklámok fogalma ott se volt ismeretes, ugyanúgy 2-5 perces előzeteseket nyomtak le minden előtt, csak az archív felvételeken természetesen az nincs rajta, elvégre külön szalag volt, és a konkrét műsorok archiválása mindig fontosabb, mint egy reklámé (ennek ellenére rengeteg nyegyvenes évekbeli film trailere megtalálható a youtube-on is, mert sok filmgyár megőrizte és később digitalizálta a szalagokat).
Szóval az ember a tengerentúlon reggel szépen kinyitotta az újságot, hogy megnézze a tőzsde állását és a sporthíreket, és ott reklámok várták. Filmes is. Elindult dolgozni autóval/tömegközlekedéssel/gyalog, és plakátok sokasága, esetenként léghajóra ragasztott vagy repülőgéppel húzott figyelemfelkeltő feliratok, sőt, egy időben konkrét kikiáltók sokasága mellett haladt el. Majd dolgozott, ebédszünetben ismét elővette az újságot, ahol elolvasta a híreket is a változatosság kedvéért. És igen, mivel akkor az emberek nem tököltek annyit munkahelyen felesleges dolgokkal, mint a netezés (mint most én is
), így ott tényleg kiestek ebből. Majd emberünk hazament és a családdal együtt lerogyott a rádió elé, amit a felesége valószínűleg fél nap hallgatott, és ott ugyanúgy kapott egy tonna reklámot.
Tehát a mennyiség nem nagyon változott, bár tényleg nőtt. A módszerek megváltoztak.
Egy nagy különbség van. Az informatika elterjedésével kialakult társadalmi szinten egy komoly információéhség, amire a marketing szektor, ami ebből pénzt tud csinálni, azonnal lecsapott. Mindenki azonnal értesülni akar mindenről (még ha nulla perces hírek igen nagy hányada nem is igaz) és mindenféle eszközök és platformok segítségével másodpercenként annyi információt vesz fel, mint kétezer éve egy ember egész élete során. Emiatt persze, hogy sűrűbbnek tűnik az a dömping, amivel a reklámok érkeznek, csak éppenséggel az egyéb fajta információ is. De ennek ellenére hidd el, félszáz éve egy amerikai ember pontosan ugyanúgy tisztában volt vele, milyen filmek mennek náluk a mozikban és mik érkeznek majd. Legfeljebb nem volt annyi lehetőségük rá, hogy előre megállapítsák, melyikek azok, amikre érdemes elmenni, így többnyire színész(nő) alapján válogattak. Amiket a médiaeseményeken brutálisan ki is használtak.
Bemásolom, amit írtam:
Roppant taktikusan kihagytad az előtte írt mondatodat, melyet figyelembe véve az idézett szövegem sokkal több értelmet nyer, ugyanis régen NEM volt kevesebb ilyen film, sőt, mondom, negyven-ötven éve komoly ágazat alakult ki arra, hogy ilyen filmeket gyártson nagyban. Abban igazad van, hogy ez az ágazat a mai napig él és virul.
