Ha már itt a fogalmak határait kezdjük felfedezni, akkor nekem ez a film és ez a karakter örök kedvencem:
Sebezhetetlen: Elijah Price

Én a Hannibált nem értettem sosem. Soha egy pillanatig nem éreztem fenyegetőnek, a szájkosarat röhejesnek találtam (mintha bárkit meg tudna harapni olyan lekötéssel, amilyennel fogva tartották).
Szerintem nem csak akkor félelmetes valaki, ha reális fenyegetést jelent rám nézve. Pl érezhetek félelmet egy zakkant fickótól egy nyilvános helyen aki összevissza magyaráz nekem, miközben tudom, hogy nem fog bántani. Vagy itt vannak ezek a filmes karakterek. Egyiktől sem félünk igazán mert nem tudnak bántani, a képernyőn keresztül. Vagy egy gyilkosról hallasz a tévében, esetleg mutatják is a híradóban. Félelmetes, pedig nem tud már bántani.