Fiúk, és elsősorban LÁNYOK: A kulcsos dolog csak egy hímsoviniszta poén volt, ami éppen ide illett.
Bár úgy tűnik, ez nem esett le mindenkinek.
Pedig van ilyen ismerősöm, nem is egy. 
Aki elég jól ismeri önmagát, és tudja, hogy nincs idegzete a gyerekekhez, az elég könnyen dönthet úgy, hogy nem akar gyereket vállalni. Adott esetben szerintem ez még mindig jobb, mintha valaki, aki nem ismeri elég jól önmagát, de a társadalmi elvárásoknak megfelelően beleugrik a gyerekvállalásba, teherként és kínlódásként éli meg a gyereknevelést, és lesz egy elcseszett család ahol a szülő nem foglalkozik a gyerekkel, mert nincs idegzete hozzá.
Valóban, de amíg meg sem próbálja, addig honnan tudja mindezt? Ez persze nem holmi drága és kockázatos szerencsejáték. Egyszerre több ember életét is gyökeresen megváltoztathatja, a gyerek életét tönkreteheti, de ha csak azok vállaltak volna gyereket az életben, akiknek nem voltak kétségeik afelől, hogy képesek felnevelni egy gyereket tisztességesen, ha tényleg csak azok vállaltak volna utódot, akik maximálisan biztosak voltak benne, hogy képesek rá, akkor nem 6 milliárd lenne a Föld lakossága (vagy ki tudja már mennyi), hanem jóval kevesebb (most ne keverjük bele, hogy valójában mennyivel jobb is lenne, ha kevesebb lenne a lakosság). Nyilván mindenkiben hatalmasak a kétségek, nyilván nagyon sokakra tört már rá olyan gondolat, hogy sosem lesz képes felnevelni egy gyermeket, aztán valahogy csak sikerült úgy, hogy nem egy erkölcstelen pszichopata sorozatgyilkos lett a gyerkőc. Azzal a tényezővel ugyanis nem számolhat előre senki, hogy a gyerekvállalás őt hogyan változtatja meg. Egy utód ugyanis mindkét szülőt erősen megváltoztatja. Szerencsére nem egy olyan pozitív példa van, hogy xy alapvetően nem szerette a gyerekeket, nem is volt a türelem bajnoka, a saját vérével azért mégis máshogy bánt az illető.
És mondanom sem kell, aki a kétségei miatt nem vállal utódot, esetleg mennyi örömtől fosztja meg magát. A legkényelmesebb azt mondani, hogy "áh, én nem szeretem a gyerekeket, nincs türelmem hozzájuk, biztosan rossz apa/anya lennék" és letenni az utódról. Közben meg az ilyen gondolatok mögött, nagyon sok embernél (és most nem általánosítani akarok, mielőtt így reagálnál) tudat alatt az önzőség áll. A ki nem mondott, be nem vallott gondolat, hogy egy gyermek mennyi áldozattal és lemondással jár.
Egyszerűen a történelem része, ami történt, és kész, nem volt szándékos dolog.
Én értem, hogy te azzal fel akarod menteni őket, hogy nem tehettek róla, de ettől még a hódítók a felelősek. Egy véletlenségből elkövetett gyilkosság sem szándékos, gyakran nem is tudatos, de mégis gyilkosság, amelyért felelnie kell a gyilkosnak...még ha kisebb is a rá kirótt büntetés.
Egyébként meg, ha nem lettek voltna a hódítok, akkor most nem lenne Amerika (legalábbis nem a mai formájában), nem lennének amcsi képregények, nem létezne ez a fórum, és mi sem ismernénk egymást. 
Szóval volt bőven pozitív következménye is a hódításnak.
Hát, az empátia szószólójától ez azért nem volt szép.
Akkor a náci kísérleteket se ítéljük el kapásból, mert mennyi tudományos eredménye volt, amely később sok ember gyógyulását jelentette, avagy az amcsik egy fekete kolónián végzett szifilisz kísérlete is felmenthető, mert így derült ki, hogyan zajlik a szifilisz, és mit lehet tenni ellene? Ezt azoknak mond, akiket a 2. világháborúban kísérleti patkányként használtak, meg azoknak a feketéknek, akiket hagytak szenvedni a szifiliszben, holott az már régen kezelhető volt...
Egyébként azt, hogy mi természetellenes, ki dönti el? Te? Vagy a tankönyvek? Ami neked természetellenes, az nekik természetes.
Igen, a pedofiloknak a pedofília a természetes, a pszichopata gyilkosoknak a gyilkolás a természetes. Ez nem érv. Ki dönti el, mi a természetes? Maga a természet és az azt leíró tankönyvek. Hogy a hím egyed arra hivatott, hogy megtermékenyítsen egy női egyedet, és az így utódot hozzon létre. Ilyen egyszerű.
Azt már meg sem merem kérdezni, hogy mi a véleményed a heteroszexuális párkapcsolaton belül
Séma ugyanez: Undorító, és bakterológiai okokból sem ajánlott. Egy szubjektív vélemény és egy objektív érv ellene.
Viszont ha nem lenne a szubjektív undorod, akkor magasról tojnál rá, hogy természetellenes-e amit csinálnak, nem igaz? Hiszen akkor nem zavarna
Nem, akkor sem tojnék rá. MIvel elég közel áll hozzám a biológia, így érthető, hogy igyekszem az alapvető törvényeit szem előtt tartani, védeni és tisztelni. Persze ez megint lejöhet úgy, hogy ismét ideológiát gyártok, mert mindenki szavaiban könnyű meglátni saját véleményünk igazolását. És ez ugyanúgy vonatkozik rám, de rátok is. Mindenesetre ezzel akartam jelezni, hogy ez nem ideológiagyártás, még mielőtt újra ezzel jönnél te, vagy valaki más...
Egyébként ennél a pontnál jön be (és most idecsatolom a kövérség, valamint dohányzás témát is), hogy (bocs hogy én is ezt mondom) hiányzik belőled az empátia és a megértés. Ugyanis a melegek is emberek, akik nem tehetnek arról, hogy milyenek.
Hihetetlen,de már vagy háromszor leírtam, hogy a melegek tényleg nem tehetnek arról, hogy azok, de mintha senki ne olvasta volna, akivel vitatkozom. Újra és újra mondjátok, mintha én ezt mindig is másként keleztem volna, pedig nem. Mit is írtam eggyel fentebb?
És marha könnyű azt mondani a kövérekre, hogy "fogyjál le vazzeg", meg a cigizőkre, hogy "szokjál le vazzeg", meg "akaratgyenge vagy". De a helyzet az, hogy k*rva nehéz lefogyni, vagy leszokni a cigiről, főleg ha komoly lelki problémák vezettek az elhízáshoz vagy a cigire való rászokáshoz, és sokszor borzasztó nagy akarat kell hozzá, hogy valakinek sikerüljön.
Mondani könnyű, csinálni nehéz, de nem kell más hozzá, csak akarat. Ne haragudj, de ilyen kérdésekben ne is várjatok tőlem empátiát. Úgy meg főleg nem, hogy orvosi képzésben veszek részt. A kövérséggel, dohányzással, más káros szenvedéllyel kapcsolatban a mi szemszögünkből nincs helye az empátiának, ingyom-bingyomnak. Itt nincs pardon. Tűzzel-vassal kellene küzdeni ellene. Ide maximális elítélés kell az orvos részéről, különben a beteg még kevésbé lesz elhivatott, pont azért, amit említettél, mert saját maga nem érzi át annyira a probléma súlyát. És ezért annyira hiteltelenek a kövér, cigiző orvosok. Az orvosnak ilyen szempontból igenis példát kell mutatnia. Mert te mit tennél, amikor egy kövér, dohányzó orvos magyarázná neked, hogy apukám, fogyjál le, meg szokjál le, mert megöl? Képen röhögnéd. Az orvost ilyen szempontból még jobban elítélem, mint a beteget: Mert ő pontosan tudja, hogy valójában milyen súlyos egészségügyi dolgokkal jár, mind a kövérség, mind a dohányzás, mégsem tesz ellene. Ő már látott nem egy tüdő, gége, egyéb rákost a boncteremben, őt már borzasztotta el sok minden, tisztában van a statisztikával stb-vel.
De hogy ne csak prédikáljak: Az utóbbi időben drasztikusan átszerveztem az étrendemet, sikerült is 85 kilóról 76 kilóra lemennem. Most ennyi vagyok. Már régóta nem eszem disznóhúst (pedig nagyon sok kaját imádok disznóhússal), minden mást is csak mértékkel. Rengeteg zöldséget fogyasztok, pedig sosem voltam egy salátafaló. Imádom a csokit, a nasit, a süteményt, chipset, kekszet satöbbit, de ilyeneket már több hónapja olyan ritkán fogyasztok, mint a fehér holló. Sokan még mindig nem tudják, mennyire átszerveztem az étrendemet, aztán amikor a kezembe nyomnak egy Rafaello-t (ami az abszolút kedvencem volt mindig is) mondanom sem kell, prosti nehéz kibírni, hogy egy darabot se egyek belőle. De valahogy mégis sikerül.
És igen, ezek után úgy vagyok vele, ha nekem sikerül, másnak is sikerülhet, csak akarni kell. Mert úgy vagyok vele, hogy én nem vagyok semmivel sem jobb akarat szempontjából, mint az átlag, így nincs mire megértőnek lenni. Ez azért nem olyan, amikor egy olimpiai bajnok maratonfutó azt mondja, hogy "ha én képes vagyok lefutni 4 óra alatt az 50 kilométert, akkor más is meg tudja csinálni". Remélem érted, mire gondolok.
Egyébként a helyzet az, hogy az objektív érvek itt csődöt mondanak, mert elmondhatod kétmilliószor is egy kövér embernek, hogy nagyobb az esélye a szívbetegségre/cukorbetegségre, vagy hogy egy dohányosnak nagyobb az esélye a tüdőrákra, ettől még nem fog változni benne semmi, mert egészségesnek érzi magát.
Ezt úgy írod, mintha ez csökkentene bármit is az objektív érvek jelentőségén. Ez már igazán az emberek hibája, nem az enyém, és emiatt ne én legyek már a csúnya szélsőséges bácsi... Nemtom, ezzel mire akartál kilukadni, de ez nekem úgy jött le, mintha az is az én hiányosságom, az empátia hiányossága lenne, hogy nem veszem számításba, az emberek mennyire nem fogják fel, mi milyen káros. Ha erre gondoltál, akkor ne haragudj, de ez a hozzáállás elfogadhatatlan. Lassan már nem az a hibás, aki dohányzik, hanem az, aki nem képes, vagy nem hajlandó megérteni, miért nem szokik le?
Lehet, hogy ebben is van valami, bár én úgy gondolom, hogy az, hogy kihasználsz másokat, valamit hogy hagyod, hogy kihasználjanak téged, két különböző dolog. Azért arra meg lehet tanítani az embert, hogy álljon ki magáért. Meghát a "nem használunk ki senkit elvet" azért én nem gondolnám vaskalapos erkölcsösségnek, csak egy alapvető helyes hozzáállásnak.
A mai világban? Ez nyilván megint az én szűklátókörűségem, meg ilyesmi, de egyszerűen nem hiszem el, hogy akár azok az emberek, (akár te), akik ennek az elvnek követői és vallói, soha az életben nem használtál/használtak ki senkit, tudatosan, még egy kicsit sem.
Amúgy igen persze, két külön dolog, de a világot úgy kell nézni, ahogy van: És a kettő sajnos túl gyakran kapcsolódik egymáshoz. PL. te sosem küldöd le a haverodat a boltba, mert nem használod ki, mész inkább te magad. Egy harmadik haverod viszont nem ilyen erkölcsös, megkér, hogy ha már úgyis lemész, hozzál már fel neki 2 sört, meg két ásványvizet. MIt fogsz csinálni? Megtagadod tőle, azt mondod, menjen le magának? Hát akkor mit mondjak, nem leszel valami túl népszerű a baráti körödben, hogy még egy ilyen kis szivességet sem teszel meg. De ha megteszed amire kér, megnézzük, mi is történt itt? Hagytad, hogy a harmadik haverod kihasználjon. Viszont ha te is kihasználsz másokat (amúgy ez a kihasználás olyan negatívnak hat, holott bizonyos keretek között nincs benne semmi rossz), pl, néha te megkéred ezt a harmadik havert, hogy most ő menjen le neked a boltba, akkor helyreáll az egyensúly.
Ezzel persze nem másik kihasználására akarok buzdítani senkit, csak azt mondom, hogy egymás kölcsönös kihasználásában nincsen semmi rossz. És számomra az ilyen egyéjszakás kalandok nem egyirányú, hanem kölcsönös kihasználások. Eleve, ha a lány nem akarná, úgysem menne bele.
A különbség, hogy míg én a gyerekembe belenevelek egy pozitív dolgot (nem használunk ki senkit), valamint még egy pozitív dolgot, hogy álljon ki magáért, azaz ne hagyja kihasználni magát, addig te a gyerekedbe egy pozitív dolog mellé (ne használja ki az embereket) belenevelsz egy negatívat is (az emberek egy részét használja ki nyugodtan, mert a te szemléleted szerint megvetendők)
Na ott kezdődik a probléma akkor velem, hogy szerintem a "használd ki az olyan embereket, akik megérdemlik" nevelés egyáltalán nem negatív, sőt.
És nem akarom nézeteimet megalapozni ezzel mivel ez egy sokkal bonyolult és tényleg élet és helyzetfüggő dolog, de könnyen meglehet, hogy ez a nevelés teszi alkalmassá a gyerekemet arra, hogy boldoguljon az életben. Lehet, hogy ez szolgálja az ő érdekeit. Miért? Tegyük fel, hogy nagyon-nagyon keményen belenevelem a "soha nem használj ki senkit" elvet. Annyira beleverem, hogy be is tartja életében a gyerkőc. Viszont az életben, az iskolában, a munkahelyen sajnos nem az ilyen emberek vannak többségben, bizony létezik még, hogy egymást kell taposni a boldogulásért. Szóval a gyerekem lehet elmondhatja majd magáról azt, hogy na, ő sosem használt ki senkit önös céljaira, viszont örökké keserű, és elégedetlen lesz, mert ott lesz benne a hiányérzet: HOgy ha nem ilyen, már régóta fentebb mászott volna a ranglétrán, nagyobb lenen a szerepe, jobb háza lenne, kocsija, az ő gyerekeinek is jobb körülményeket biztosíthatna.
Persze a világ akkor működne jól, ha mindenki a "nem használunk ki senkit" elvet követné, de ez nem más, mint puszta idealizmus. Én pedig nem idealista vagyok inkább, hanem realista. Ezért mondom, hogy a "használd ki azokat, akik megérdemlik elv" lehet akár pozitív is.
Persze a szülői nevelés egy nagyon bonyolult és komplex kérdéskör, én se tudom megmondani előre, hogy mennyire fogom jól vagy rosszul nevelni a gyerekemet, hiszen hogy sikeres volt-e a nevelés, azt az idő és az élet igazolja majd.
Így van és fentebb igyekeztem rányalni a képet.
A bankrablást mint "szakmát" meg ne sorold már a tisztességes szakmák közé. Az nem szakma, hanem simán bűncselekmény.
Na és akkor mi van Robin Hood-dal? Meg mondjuk aki tényleg maffiózók pénzét lopja el egy bankból (pl Joker
) és utána azt jobb célokra, vagy legalább a környezetet kevésbé károsító célokra (nem kurvák futtatása, drogterjesztés, gyilkosságok stb) használja fel, akkor is bűncselekmény? A törvény szerint az, de erkölcsileg? Ez te ugyanolyan könnyen elítéled csuklóból, mint én sok mást, pedig ez a kérdés sem ilyen egyszerű.
(Nyilván más a szitu, ha valaki azért lop, mert éhezik, vagy azért rabol bankot, mert végső elkeseredésében csak így lát esélyt pénzt szerezni a gyermeke szívműtétjére. Persze attól még bűn, de az ilyen esetekben meg lehet érteni.)
És ha maga tehet arról, hogy éhezik, vagy mert nincs pénze a szívműtétre? Mert korábban elkártyázta, megdugta a főnök lányát, vagy mittudom én. Szóval akkor is ilyen könnyen felmenthető bűne alól?
Ezekkel csak azt akarom mondani, hogy egy bankrablás megítélése sem ilyen egyszerű. Nem lehet ilyen könnyen elítélni erkölcsileg. Viszont ugyanúgy, nem lehet ilyen könnyen nem elítélni, ha mondjuk végső elkeseredettségében tette az illető, amit tett.
De mondok én is valamit. Gondoltál már rá, hogy nem a te kulcsod prosti jó, hanem egyszerűen mindig csak kaki lakatokba dugod be?
Mondok akkor még valamit. Rossz lakat nincs, csak rossz lakatos.
Nekem egy utolsó kérdésem van feléd még. Tom gondolatát továbbvíve, ha a fiad gyerekként találkozik a te előítéleteiddel, és ő már gyerekként szembesül mindezzel... mi lesz, ha ezek hatására meleggé válik? Ugye nem tudjuk, hogy a melegek miféle behatások eredményeképpen kezdenek a saját nemük felé vonzódni, de akár ez is lehetne egy. De ne legyen, legyen egy egészen más. Ha a saját fiad lenne meleg, a klasszikus, több száz éves hagyományokat őrizve kitagadnád?
Nagyon jó kérdés. Fogalmam sincs, hogyan reagálnék. Kérem Istent, hogy sose kerüljek szembe azzal, hogy bármelyik gyerekem homoszexuális legyen.
Pepo: Azt hiszem én befejezem ezt a vitát veled. Semmi olyat nem mondtál, amit egy tizenhét éves szkinhed kölök, vagy egy alkoholista pultszörföző ne mondott volna már el százszor, úgyhogy ezt hagynám is.
Tartogasd a sértegetéseidet másoknak, nem vagyok vevő rájuk. Tudod, falra hányt borsó...
(Persze azért mondom ezt, mert nagyképű vagyok...ez nyilvánvaló.
)
Ez meg egy tetű beszólás volt, és ha megkérhetlek ezt a vonalat ne nagyon erősítsd. Semmi szükség lemenni kutyába.
Rendben, én csak a te taktikádat alkalmaztam.
A hivatásvállalásodhoz még annyit, hogy pontosan tudtad, hogy milyen helyzetben van a magyar egészségügy, amikor jelentkeztél az egyetemre. Nem azzal van a gondom, hogy lelépsz. Mit bánom én. Csak a pénzt sajnálom, amit az állam elkölt az oktatásodra azért, hogy adjunk egy orvost a norvégoknak vagy a dánoknak. Az öregek akik meg voltak olyan hülyék, hogy végigdolgozták az életüket és nem emigráltak, meg disszidáltak, azok meg rohadjanak meg papírzsákban, mert nincs orvos aki ellátja őket.
Tudod, ha minden orvos követné a te felfogásodat, és eleve nem is jelentkezne az egyetemre, mondván, hogy a magyar EÜ úgyis kaki, akkor még annyi orvos sem lenne, amennyi most van. Az ember amikor elindul, még remél, bizakodik, vár a csodára, de ezt a reményt szisztematikusan kiírták belőle a tapasztalatok. Nem akarok itt nagyzolónak tűnni, de tényleg, gőzötök sincs arról, hogy itt mekkora gáz az egész. Mert az, amit betegként láttok, csak a jéghegy csúcsa.
És ha nem haragszol, úgy gondolom, hogy ha már ennyit küzdök, harcolok valamiért, akkor megérdemlek érte megfelelő fizetést.
A külföldre távozó orvosok taníttatására fordított pénz meg egy olyan téma, amit mindenki habzó szájjal vesz elő és szajkózza, de sima népbutulás az egész (most nem sértegetlek, mielőtt magadra vennéd). Miért? Megmondom miért.
-A magyar orvosképzés díja irreális. A Debreceni egyetemen 850 ezer forint egy félév. A SOTE-n majdnem a duplája. Ennyi különbség lenne a két egyetem képzési költségei között? Nem hiszem.
Nálunk egy gyógyszerész féléve 760 ezer forint. Egy vegyészé 160 ezer, holott alapvetően mindkettő vegyszerekkel foglalkozik. A gyógyszerész drágább, de hogy nem ennyivel, az biztos. Egy jogász képzés félévente 200 ezer, holott náluk aztán a tanárok fizetésén, a tantermek fűtésén, világításán stb. kívül semmit nem kell fizetni, de mindez ugyanúgy más szakokon is megvan.
Ezekkel csak arra szeretnék utalni, hogy a képzési díjak nem a valóságot tükrözik, és baromira érdekes, hogy pusztán azon képzéseknek ilyen magas a díja, ahol sok a külföldi hallgató. Könnyen belátható, hogy mindez azért, van, hogy a magyar állam minél több pénzt gomboljon le róluk. Addig is megkeserítve a mi életünket...
Ráadásul ha végigveszem, mi kerülhetne amúgy a képzésünkön ennyibe, nem döbbenek meg, hogy nem találok túl sok mindent. Elsőben-másodikban vegyszereket, sejtkultúrákat, pipettákat stbket kell nekünk biztosítani, de mondanom sem kell, ugyanez biológusoknál, vegyészeknél is megvan (és még nagyobb tételekben) aztán mégis mindkettő képzési díja félévente max 180 ezer forint. Egyedül, ami különleges extra kiadás, az anatómiából a tetemek biztosítása második évben. De ezeken túl, harmadiktól kezdve jóformán nálunk semmi sincs, ami pluszköltséget jelentene.
Persze mindenki azt hiszi, hogy minket, ha már ilyen sokba kerül egy félév nálunk költségesen, tejben-vajban fürösztenek. Hát megsúgom, hogy nem. Lófaszt sem fizet nekünk az egyetem. MIndent nekünk kell megvenni: Gumikesztyűt, szikét, anatómiás csipeszt, köpenyt, fonendoszkópot...még a boncterembe az a nyomorult lábzsákot is nekünk magunknak kell megvenni, pedig az filléres tétel, nem szakadna bele az egyetemi kassza, még nagy tételben sem! Arról nem is beszélve, hogy minden félévben, még úgy is, hogy fénymásolással amit lehet igyekszik megspórolni az ember, elmegy 30 ezer forint könyvekre, fénymásolatokra, míg máshol felteszik a jegyzetet az internetre, meg hasonló okosságok. Úgyhogy ennyit a képzési költségeinkről és saját kiadásainkról...
-Jogosan csak akkor követelheted vissza a képzésünkre szánt pénzt, ha mondjuk azoktól is visszaköveteled, akik olyan szakon vannak, akikből köztudottan jelentős túlképzés van, és már a képzés megkezdésekor a munkaerőpiac elemzései alapján látszik, hogy baromira nincs igazán rájuk szükség, vagy tényleg olyan szakot végeznek, amit igazán semmire sem tudnak felhasználni. Mert az ilyen emberek többsége nem fogja használni a diplomáját, vagyis az ő képzésük is ugyanúgy az ablakon kidobott pénz. Csak divatos az orvosokat elővenni, róluk meg érdekes módon egy szó sem esik.
-Ugyanúgy más külföldre távozókon is számon kellene kérni a képzési díjat. Nagyon sok mérnök hagyja el az országot úgy, hogy az ő fizetésük hazai viszonylatban nagyon is jó! Akkor az ő hivatástudatukkal mi van?
Hidd el, ha normalizálva lenne a képzési díj nálunk, és mindenkinek vissza kellene fizetni, aki elmegy külföldre, avagy olyat végez, ami fölösleges, a legnagyobb örömmel fizetném vissza a képzési díjamat, azt a pénzt, amit a magyar adófizetőktől elvettem. A németországi kezdő netto 3000 eurós pénzemből ez nem jelentene túl nagy akadályt.
Nincs olyan területe az országnak, ahol jól működnének a dolgok, vagy azt a fizetést kapná a szakember, amit megérdemel.
Ez egy nagy baromság. Nézz be a mérnökökhöz! Nézz be a bankszakmába! Nézz be a programozókhoz! Na ők igencsak jól vannak fizetve. Az orvosok sem kérnek nyugati fizetést, hanem csak azzal arányos fizetést.
De könyörgöm, mindenki nem húzhat el, mint a vadlibák. Akkor ki marad itthon, hogy helyrehozza a dolgokat?
Senki. Akinek van lehetősége és esze elhúz innen. Az orvosok pl nem külföldre távoznak. Menekülnek!
Mi értelme van, az orvosképzésnek Mo.-n, ha abból nem a magyar állampolgárok profitálnak?
Ezek azok a kérdések, amiket nem az orvosoknak kell feltenni, hanem az ország vezetőinek, akik tönkrevágták ez egész EÜ-t úgy, ahogy van.
Egy kezdő orvos, ha nem sebész, nőgyógyász (meg még max 2 ilyen hálapénzes szakma, amit említeni lehet) akar lenni, gyakorlatilag a saját életét teszi tönkre azzal a döntéssel, hogy magyarországon marad dolgozni. (kivétel, ha a férje/felesége/családja nem kőgazdag, vagy kurvajól keres). Ezt elvárni, mondanom sem kell, senkinek nincs joga, még egy orvostól sem.
Vegyük úgy, hogy én vagyok az értetlen állampolgár, aki azon kevés idióták közé tartozik, akik fizetik a TB-t, az adókat, és ezért cserébe elvárnék egy megfelelő szintű ellátást. Na már most ezt én, hogy fogom megkapni, ha az összes ifjú titán lelép, akik nem saját maguk finanszírozták az oktatásuk, hanem súlyos adóforintokból lett megteremtve a lehetőség a tanulmányaikhoz?
Egyrészt. Fel kell már végre fogni, hogy a magyar lakosság által befizetett TB-ből, meg az EÜ kasszába befolyó pénzekből még ilyen ellátást sem lehet fenntartani, ami most van! Tessék megnézni, akár a környező országokban is a GDP hány százaléka megy EÜ költségekre, és hány nálunk( a Nyugatról nem is beszélve). Nálunk 3%, a környező országok többségében 7-8%. Ez sok száz milliárd forintos különbözet.
A másik, hogy magyarországon sokan összekeverik a szociális ellátást az egészségügyi ellátással. Pedig a kettő, közelről sem ugyanaz.
Harmadrészt ismét csak azt tudom mondani, hogy ezeket a jogos kérdéseket ne a rossz EÜ rendszer ugyanolyan kárvallottjainak, az orvosoknak tessék feltenni, hanem a köcsi politikusoknak, akik ellopják, elcsalják a pénzt, meg még azt a keveset sem oda teszik, ahova kéne. Tőlük kéne megkérdezni, hogy az adókból, TB-ből miegymásból miért csak ilyen kevés pénz kerül be az E kasszába, és hova kerül a többi.
Az orvosokat támadni olyan, mint amikor mindenki a kalózt támadja le, amikor sokat késik a vonat, holott ő azon túl, hogy a vonaton van, és a MÁV alkalmazottja, semmiről sem tehet. Nem ő baszta el a menetrendet, nem ő tette tönkre a síneket.
AZ meg a kedvenc érvem, amikor ezek után valaki azt mondja, hogy ha nem tetszik, amit itthon kapsz, nem kellett volna orvosnak menni. Nagyon igaz! Csak akkor 15 éve, jóformán már egyetlen orvos sem jött volna ki az egyetemekről. A kérdést meg kéne fordítani: Nem azt kell kérdezni, hogy de hát miért megy el ennyi orvos, hogy képzelik? Hanem azt, hogy miért van még ennyi hülye, aki a saját életét, megélhetését, családja boldogulását teszi tönkre azzal, hogy itthon marad?
(kivétel sebészek, nőgyógyászok, meg vagy 2-3 kenőpénzes szakirány, persze)
