OFF

[Punkológus]

Az emók védelmében



Figyelem, szókimondó szöveg, ami tartalmazza beszélt nyelvünk jó pár káromkodását, akár indokolatlanul és öncéluan is. Akit ez sért vagy zavar, az ne olvassa tovább. Kérem ezt azért, hogy ne kelljen a szöveget cenzúrázni, mert elveszik az írás hangulata. Please and Thanx or No Thanx. A szöveg a Barátikörröl lett idekopizva, saját szülemény.




Úgy gondoltam, hogy írok én is egy EMO-sat. Csak úgy pofátlanságból és arroganciából. Meg azért is, hogy jól megaszondjam. Meg ők most a fuj-fuj-fuj és a levelük-levelük. Én meg had legyek már az ördög ügyvédje.

Jó távolról indítom a gondolatmenetemet, ugyanis szóltak nekem, hogy kispolgározni butaság nagyon. Na itt én azt fogom csinálni, csak azért is. Úgyhogy leszögezném, hogy a kispolgár szó alatt nem társadalmi vagy kereseti réteget értek, hanem egy mentalitást. Mely mindig is minden újat lenézet, mely mindig is az állóvízbe akarta a lábát lóbálni. Van olyan aki jobban szereti a "Kádár népe" vagy a "proli" kifejezést használni a kispolgárság helyett, mert külön akarja választani a Horthy-korszakkal együtt megszűnt társadalmi-réteget és annak a mentalitását. Itt ez lényegtelen, csak azért mondom, hogy a vita ne ezen menjen. A lényeg az, hogy ez itt még mindig az 5 millió házmester országa. Pont.

Már régóta léteznek ilyen fogalmak, hogy underground, establishment, mainstream és ellenkultúra. Aki ezekböl egyet sem tud beazonosítani az ne is olvasson tovább. Létezett a XX. században már jó sok ellenkultúra: beat, hippi, rock, punk, rap, hogy csak az ismerteknél maradjak. Most meg itt van nekünk ez az EMO (fúúúj). Ez is egy közülük. Csak viszonylag újabb. Mivel újabb, a kispolgár utálja, egyrészt mert radikális, másrészt mert más, harmadrészt meg csakazért is. Idáig érthető is, ha nem ezt tennék, akkor nem lenne híre a jelenségnek. Az utálat tartja felszínen és emeli közhírré az ilyen stílusirányzatokat. No meg a média, amit szintén utálunk és grimaszolva köpködjük le. Node persze mind onnan tájékozódunk. Külön cikket megérne annak a boncolgatása, hogy van az utálat tárgya, vannak az utálók és van a kettő közötti közvetítő, amit a másik kettő is utál. Na de próbálok nem elkanyarodni.
Szóval a kispolgár utál, mert ilyen a természete, oké. De a legvicesebb mikor más underground kultúrák tagjai (punk, rocker, skinhead) kezdik el habzó szájjal szidni az EMO-t (levele!). Aztán koncerten meg éneklik büszkén az 50 éves énekessel, hogy őket mennyire nem érti senki, mert mindenki a "külsőt nézi, pedig itt szív dobog". Meg a többi dögunalom Ossianos, Pokolgépes baromságot. (Az idézet rész speciel Akela, mielött valaki szólna) (Jó ez inkább rocker-fikázós mondat lett, de mindegyik ugyanígy viselkedik csak kicsit más mondatokkal. Helyetesitsen be nyugodtan bárki bármelyik más földalatti kultúrát, ha kedve tartja) Szóval elég nagy pofátlanság, képmutatás, köcsögség ez. Abból táplálkozik, hogy a régi undörgrundosok féltik a saját műfajukat, meg irigyek, hogy az ő kemény megmondós szövegeikkel a kutya sem törődik, nemhogy a média.

Na de kapargassuk már meg kicsit ezt az EMO-t(utáljuk), hátha kisül belőle valami. A leghelyesebb ha az utálók érveit vesszük sorra:

"Ez csak egy új hülye divat!"
Félig igaz. A divatcsináló média indította be a láncreakciót, amiért az EMOSOK(a rohadtak) elszaporodtak, a média tette ismerté őket. Ettöl függetlenül nem divat. Divatnak azt szokás nevezni, amikor a többség értelmetlen izléséhez és véleményéhez csak azért csatlakozik az egyén, mert a többi is ezt csinálja. Ilyen volt pölö pár éve a trapézgatya rehabilitása. Mivel az EMO(nem, nem, soha) sehol nem képvisel többséget, ezért divat sem lehet. Sőt, az EMO-t(köcsögség) utálni, na az az igazi divat.

"Ez egy felül kitalált és elterjesztett dolog/divat"
Félig igaz és szorosan kapcsolódik az előző ponthoz. Ez az egész dolog, akkor indult be, mikor a Tokio Hotelt megtámogatták prosti sok pénzel és elkezdték a csapból is ezt folyatni víz meg sör helyett. Idáig igaz. De kérdem én: ha holnaptól Ozzy Osborn lesz a divat, akkor minden tinédzsernek az lesz az álma, hogy denevérfejeket harapjon le? Valahogy nem hiszem. Próbálom alátámasztani egy példával: a punk műfaj az USA keleti partján kezdődött el, kialakult egy ruházati és zenei stílusa, már újszülöttkorában is rengeteg ágra oszlott, mégis egy egészet képviselt. Nem kellett a kutyának se. Eközben Malcolm McLaren Angliában kitalálta a New York Dolls-t, ami komcsi nótákat énekelt, vörös bőrökbe öltözött és koncertjein Mao kis vörös könyvét lóbálta. Ez sem kellett senkinek. Aztán McLaren átruccant USA-ba, meglátta a punkot, hazavitte Angliába, és bummm... így lett a Sex Pistols. Azóta is emlegetik. Találkozott a megfelelő stílus egy világból kiábrándult, gazdasági válság közepén vergődő ifjúsággal. A megfelelő hely és a megfelelő idő tipikus esete. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az EMO(kaki) sem a Tokio Hotel óta létezik, mégis most terjed, pontosan azért mert megfelelő talajra hullott a mag. Ez annyit jelent, hogy az EMO-nak(csessze meg) igenis van létjogosultsága. Bármit nem lehet az emberre erőltetni. Főleg nem egy olyan dolgot, aminek valamilyen világnézete is van, nem csak úgy függ a levegőben, mint pölö a mulatós zene vagy a diszkó. Egyébként szívesen beszélgetnék arról, hogy vajon miért lehet a EMO-nak(genny) létjogosultsága, milyen társadalmi válság tünete. Mire akar rámutatni.

"Hogyan lehetne már egy tinédzsernek világfájdalma"
Na ilyenkor szoktam sűrűn bazmegolni, meg kurv-anyázni (basszus, a fórum kijavítja a "kurv-anyád" kifejezést prostinyádra, pedig azt még Petőfi is használta az egyik versében, hát már a költészet se szent?), meg WTF-elni. Ez az egyik legundorítóbb és legszánalmasabb érv. Hát hello, szia, szevasz, tudjátok ti basszáj, hogy mi az a tinédzserkor? Amikor az ember kegyetlenül érzelmes, amikor az ember kegyetlenül azt hiszi hogy igaza van, mikor az ember rájön a nagy igazságokra. Ekkor veszi észre az ember az olyan dolgokat, hogy kegyetlenség (környezetünkben és a nagyvilágban egyaránt). Ilyenkor szembesül az ember az igazi taplósággal, köcsögséggel, bunkósággal. Nem az EMO-val(f@szszopók) született meg az a tipikus tinédzser-érzés, hogy "engem senki nem ért meg", meg hogy "utálom a világot". Ezzek már jóval, jóval régebbi dolgok. És még ráadásul teljesen természetesek és normálisak is. Aki ezt nem tudja, az -nem tudok mit mondani- vagy buta vagy érzéketlen bunkó. De leginkább a kettő együtt szorgalommal párosulva. Szóval egy tinédzsernek lehet világfájdalma, sőt nekik lehet igazán, csak az ifjúkorára szed magára az ember kellő mennyiségű szkepszist.

"Juj ezek öngyilkosok akarnak lenni."
Nem, ezek nem akarnak öngyilkosok lenni. És igen, beszélnek az öngyilkosságról. Meg még sok minden másról is. Nem tudok róla, hogy rohamos növekedésnek indult volna az öngyilkossági ráta, az EMO(dögöljenek meg) megjelenése óta. Ez az "élet értelmének tagadása" már egy kurvára régi dolog. Shopenhauer rémlik valakinek, babáim? Nem? No nem baj. Megesik. Az ő gondolkodási módjuk a modern társadalommal egyidős, a mostani felerősödése egyszerű válságtünet, semmi több. Jelentése van. De tessék, csak nektek, csak most pár fogalom kapaszkodóul: világtól való elidegenedés, világbavetettség, társadalmi közösségek széthullása, szolidaritás-deficit, társadalom anómia-állapota, fogyasztási láz, értékvesztés és hamis értékek. Ja hogy ilyenekről egy tudományág beszél már jó sok éve? No de ez is mindegy. Ez is megesik. Max csak nektek nem fog leesni mostanában. Az EMO(monnyon le) is ugyanerről beszél, a maga kis egyszerű nyelvén. Ha ezt valaki felrója nekik, az valahol elakadt a 60-as években. Nyilván ez is megesik.

"Ezek csak bőgnek, sírnak"
Egyszerű sztereotípia és előítélet. Azt mondják, hogy a szomorúság az alapvető érzelem, de ehhez lásd az előző pontot. Meg nem tudom már hány nőtöl hallottam, hogy egyáltalán nem szégyen az ha egy férfi sír. Na mindegy, ez csak úgy eszembe jutott. Viszont az már szorosabban idetartozik, hogy elég csak végignézni a Beszéljünk: Komoly dolgok rovaton (Barátikör egyik topicja, ahova mindenki írhat cikket) és világosan látni lehet, hogy bizony itt mindenkinek sír a pofája, hogy egy klaszikust idézzek: nem kicsit, nagyon! Itt szörnyülködtök, meg hápogtok, hogy milyen világ ez itten, hogy embereket megkéselnek, meg megerőszakolnak. Mindezt heti rendszerességgel. Szóval nem vagytok jobbak, nem vagytok különbek. Ugyanolyanok vagytok. Csak ők máshogy néznek ki. Ezért meg lehet utálni őket. Jah és legalább az EMO-s(kútmérgező) nem akar senkit sem kiírtani, gettóba zárni, felnégyelni, élve elégetni, megfujtani, agyonlövetni. Ellenben csomó olyan emberrel, aki hú de utálja az EMO-t(írcsuk ki) és ide irogat mindenféle elb@szott sületlenséget.

"Úgy néznek ki, mint valami undoritó buzik"
Ízlésről nem szokás vitatkozni, mert kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a különböző pofonok különbségei. Régen a hosszúhajúakat buzizták, most őket. Nekem sem tetszik, azt mivan? Semmi. Mert itt csomóan azért összvernék őket, ahogy kinéznek, így kényszerítve őket normális öltözködésre. Gratula. Emberségböl egyes, le lehet ülni a szamárpadba. Mert itt a nagy különbség. Te bevernéd a képüket és rájuk kényszerítenél valamit. Õk meg nem. Senki nem kényszerít senkit, hogy EMO-ként(szaros buzik) nézzen ki, nem vernek össze, hogy féloldalasra nyírják a hajadat és nem is akarnak hasonlót. Egyébként csak szólok, hogy kurvára ízléstelennek tartom az otthonkát, meg a fecske-fürdőgatyát, mégsem baszom a netet tele ezzel a véleményemmel.

Ennyi lett volna most nagy hirtelen. Várok még további érveket az ellen, amit úgy hívunk, hogy EMO(ide meg várom a javaslatot, hogy mit írjak). Meg remélem van olyan is, aki komolyan el akar beszélgetni a jelenségről.

UI.: Ja és ezzel nem azt akarom, hogy szeressétek őket vagy tetszen nektek, csak azt hogy ne beszéljetek über nagy f@szságokat, meg betanult frázisokat, meg közhelyeket, meg ne reklámozzátok dagadó pofával, milyen agyalágyult műveletlen hülyék vagytok. (Napi arrogancia-adag letudva)

Hihetetlen, de ez a fórum minden logika nélkül próbálja a káromkodásaimat finomítani

[Sepi]

Hihetetlen, de ez a fórum minden logika nélkül próbálja a káromkodásaimat finomítani

Hát igen, a fórummotorba be van állítva pár darab jó magyar káromkodás, amit ha meglát valahol, akkor azt automatikusan javítja. Ez most nem azért van, hogy mindenáron üldözzük a kötőszavainkat, csak ezzel elejét vehetjük annak, hogy másból se álljon egy üzenet, mint káromkodásból.

Amúgy szép kis írás volt ez, Punk. Ehez nem is tudok nagyon mit hozzáfűzni, egyetértek veled.

[Ju]

Igen, így igaz, nagy részével egyetértek. De:

Divatnak azt szokás nevezni, amikor a többség értelmetlen izléséhez és véleményéhez csak azért csatlakozik az egyén, mert a többi is ezt csinálja.

Szerintem most is erről van szó. Én nem utálom az emokat, csak azt utálom, amikor az emberek birkák és követnek egy divatot. Ugyanígy nem szeretem a divatrózsaszín magassarkús nőciket, divatrockereket, stb. Ezeknek nincs egyénisége, csak keresnek egy ún véleményvezért, akihez csatlakozhatnak. Nekem meg nagyon fontos, hogy az embernek legyen saját egyénisége és kialakult véleménye, értse azt, amit csinál.

Egyébként szívesen beszélgetnék arról, hogy vajon miért lehet a EMO-nak(genny) létjogosultsága, milyen társadalmi válság tünete. Mire akar rámutatni.

Egyetértek. A társadalmi válságok ott vannak. De nem a "kaki a világ és még szarabb nekem" felfogás kéne érvényesüljön, inkább egyfajta "lehet, hogy kaki a világ, de akkoris élünk", netán egy "ha kaki a világ, legalább a saját szeletkémet belőle jobbá teszem" felfogás. Lemondanak valamiről ahelyett, hogy tennének valamit. Rossz irányba indulnak az emberek, ezen kéne változtatni.

"Hogyan lehetne már egy tinédzsernek világfájdalma"

Persze, hogy most érik el a világ hatásai. És az idősebbek nem foglalkoznak velük, mert szerintük még túl fiatalok mindenhez. Nekem sem volt olyan régen ez az időszak és én is ki voltam akadva csomó dolgon. Engem sem értettek meg, vagy inkább nem is foglalkoztak velem, kifejezetten utáltam a suliban az emberek 90%-át és vice versa, a szülőkről nem is beszélve, általában kaki napjaim voltak, de megtanultam élvezni az apró dolgokat az életben. Rossz volt, de erősebbé tett, meg sem fordult a fejemben, hogy úgymond feladjam, mert az nem megoldás, csak menekülés.
Az más, hogy ilyen korban még közel sem tapasztalsz meg mindent, van még jópár éved, hogy többet megtudj a világról.

"Juj ezek öngyilkosok akarnak lenni."

Persze, a dekadencia jelen volt mindig. Kedvenc költőm, Ady is egy mintája. Az emberek keresik az életük értelmét. Azt is megkockáztatom, hogy egy gondolkodó embernek jó eséllyel egy állomás a dekadencia, de ezen túl kell lépnie, mert mint mondtam, ez nem megoldás.

"Ezek csak bőgnek, sírnak"
Egyszerű sztereotípia és előítélet.

Ez így van, ehhez nem tudok mit hozzátenni.

"Úgy néznek ki, mint valami undoritó buzik"
Ízlésről nem szokás vitatkozni, mert kinek a pap, kinek a papné

Hát, nekem nem tetszik, ahogy kinéznek, de az ízlés dolog tényleg irreleváns, itt is igazad van. Mellesleg a most divatos piramis alakú szegecsekkel kirakott öveket régen rockerek is hordták.

Úgy "röviden" ennyi, remélem sikerült átadnom amit gondolok.

[Ben Reilly]

Nem igazán akartam belefolyni a témába, mert senkit sem akarok magamra haragítani, de muszáj elmondanom, hogy miért vannak ellenérzéseim az EMO-s fiatalokkal kapcsolatban:

Talán említettem már, hogy pártfogói felügyelőként dolgozom, vagyis azokkal az emberekkel foglalkozom nap mint nap, akik vagy letöltött büntetésük után próbálnak visszailleszkedni a társadalomba, vagy a bíróság pártfogói felügyelet alá helyezte őket, mert büntethetőséget kizáró ok áll fenn (életkoruk, cselekvőképesség stb.)
Ilyen minőségemben találkoztam négy EMO-s gyerekkel, mind 14 évesek, és azért kerültek be hozzánk, mert bevizeltek egy vegyesboltba. Nem én foglalkoztam velük, de életkoruk miatt szükség volt még egy pártfogó jelenlétére, ez lennék én. Amikor a kolléga rákérdezett arra, hogy miért is tették amit tettek, néhány perc hallgatás után előjöttek a hatalmas világfájdalom problematikájával, meg hogy az egész élet kaki, és úgyis mind meg fogunk dögleni. Ahogy az kell ketten sírva is fakadtak. Egészen addig amíg meg nem érkeztek a szüleik, hogy a foglalkozás végén hazavigyék őket, talán még sajnáltam is a lurkókat, hiszen én sem voltam túl optimista az ő korukban. Az osztálytársaim engem is vertek mint a rongyot (de csak addig amíg bírkozó leckéket nem vettem ) és a szüleimnek a mai napig nem éri el az összkeresete a 150 ezer Ft-t, régebben pedig még szarabb volt. Mint mondtam, egészen addig együtt tudtam velük érezni, amíg meg nem jelentek a szüleik. Mercedes-el!
A szülőkről sütött hogy tényleg szeretik a srácokat, és mind tömve vannak lóvéval, szóval 4 olyan elbarmolt hülye kis szarházi ült velem szemben és adta elő a világfájdalmat 3 órán keresztül, akik nemcsakhogy szeretetet kapnak az otthoni környezetükben, de a mellényzsebükben több pénz van, mint amennyit én egész gyerekkoromban láttam, és mégse foglalkoztatott az öngyilkosság.
4 EMO-sal találkoztam, vagyis ugyanaz a véleményem az eddigi EMO-s ismereteim 100%-ról. Menjenek a halálvágyó jó édes anyjukba és akasszák fel magukat az első postaládára de sürgősen. 

[Punkológus]

Ju:

Az egyéniségről szóló véleményeddel egyetértek, azzal a különbséggel, hogy én két külön kategóriát állapítok meg: a véleményvezérhez, azaz valamilyen kialakult gondolatvilághoz való csatlakozást és a divatozást. Az utóbbit a többség műveli, az előbbit a kisebbség. A divatozás alatt értem az általános anti-emo magatartást, melynek képviselői leginkább lábszagú viccekből és siralmas közhelyekre épülő netes szösszenetekből ismerik az emo fogalmát. Az emo pedig egy kisebbség, melynek a többségi társadalomtól eltérő gondolatviláguk van, de közülük sokan egy véleményvezérhez alkalmazkodva fejlesztik ezt ki magukban. Az én szemszögemből a kisebbségi gondolkodók már azért is többre becsülendők, mert ők valamiféle válaszokat is keresnek és nem fogadják el a standard nézeteket. Értem én, hogy a legtöbb csak betanult frázisokat puffogtat, mégis több lehetőséget látok náluk az agyi fejlődésre, mint az ellentábornál. Egy mindenki által utált és lenézett dologhoz csatlakozni nem divatozás, véleményem szerínt. Nehezen tudom elképzelni, hogy Jancsika azért lesz emo, mert a legjobb barát Ferike is az lett. Ha mégis megesik ilyesmi, akkor szvsz nem telik el 2 hónap és Jancsika inkább hazamegy WoW-ozni. Elég sok hasonlót láttam ilyet a punk szcénán belül már. Ferike viszont, aki Jancsikát belevitte a rosszba, lényegesen tovább marad benne, évekig akár, a kamaszkor végéig. Mert ő eredetileg keresett valami más gondolatvilágot, amivel ki tudja fejezni elégedetlenségét, máshogy gondolkodását. Ez már feltételezi,hogy kortársainál kicsit bonyolultabb agya vagy érzésvilága van. Nekem sem jön be a gondolkodásuk, meg a véleményük, és egy emo közegben vitába is szállnék velük, de inkább látok bennük fejlődőképes emberi lényt, míg az átlagos Gáborkába, aki csak füvezni, meg inni akar, könyvet kezébe nem fogott és a Harcosok Klubjáról harmadszori megnézés után is azt gondolja, hogy milyen kúl verekedős film.
Az alternatív gondolkodási irányzatok mindig léteztek és mindig váltakoztak, hisz mindig a korabeli világ problémáira próbáltak választ adni. Az hogy az emo reális alternatívát jelenthet egy fiatalnak (amit sem te, sem én nem helyeslünk) leginkább a világról kiállított szegénységi bizonyítvány, válságtünet. Már régóta tervezgetek egy olyan tanulmányt, aminek kb. olyan címet lehetne adni, hogy "A pláza-kultusz mellékhatása: az emo jelenség". Már régóta úgy érzem, hogy az emo-t ebből az irányból lehetne a legjobban tanulmányozni, megérteni, érzés- és gondolatvilágának mozgatórugóit feltárni. De ide lehet venni a technikai kommunikációs cikkek (van valami tök egyszerű kifejezés, de nem ugrik be) invázióját és mindennapjainkba való beköltözését. Hisz az emosok generációja az, aki már a mobiltelefonnal nőt fel, vagy akinek egyik állandósult közege lett a pláza.
Persze, amit írok, az csak nagy általánosságban igaz, emosból is van egypupu meg többpupu, minden személynek külön mozgatórugói vannak, csak a pszichológiához nem értek

Ben:
úgy gondolom, hogy az általad leírt eset egy végpont és nem lehet általános következtetéseket levonni belőle. minden esetre itt is érdekes lenne tanulmányozni azokat a belső mozgatórugókat és hogy miért alakul így egy valószínüleg szeretetből elkényeztett kamasz viselkedése. de te erröl talán többet is tudnál mondani a szakmád miatt.

[Todd]

Szerintem viszont a Ben álltal leírt eset sokkal inkább álltalános, semmint végpont.
Gondolj bele egy kicsit logikusan, ki tud egyálltalán kíríni a környezetéből, ki tudja megvenni a koponyás pólót, meg karkötőt ővet, stb-t. a "Zúzás Házában", elmenni fodrászhoz, sminkelni stb.
Az akinek van pénze, mert én azt hordtam gyerekkoromban, amit örököltem a bátyámtól, és olyan volt a hajam, amilyenre anyám vágta.
Mégse gondolkoztam sose az öngyilkosságon, és nem untattam a környezetemet "egy mai 15 éves annyit szenved, mint régen egy 50 éves" szintű okosságokkal.
Hogy is írtad, aha "A pláza-kultusz mellékhatása: az emo jelenség", vagyis nincsen emo fogyasztói társadalom nélkül, mindenki ugyanúgy világfájdalomtól szenved tizenéves korban, és mindenki szeretne kiríni a környezetéből, csak van, akinek van erre lehetősége, és van akinek nincs, és én ugyanolyan szánalmasnak tartom a beszart gatyában maffiózost játszó hip-hop-os gyereket, mint az emo-t.
Mert nagyon úgy néz ki, hogy mára már a normális ember lett a kirívó, azt már nem védi senki.

[Kakarotto]

Todd jól mondja, azok lettek az EMO-k akik el voltak kényeztetve, és nem tudják emiatt értékelni az apróbb dolgokat. Most, hogy elérték a tinédzser kort, meg nem bírják, hogy a szüleik még mindig "kinyalják a seggüket", hogy nem tudnak rossz fát dobni a tűzre, és amiatt próbálják magukra felhívni a figyelmet. Szerintem...

[Todd]

Szerintem is valami ilyesmiről van szó, amior rájönnek, hogy a világ nem egy habostorta, nem olyan a suli, hogy mindent megkapnak, na az egy kaki érzés, és persze azért kapnak egyest, mert hülye a tanár, stb.
Érdekes, én annak idején ha szarul tanultam, vagy feleseltem kaptam egy nagy frászt a fatertól, és lám normális ember lettem.
Lehet, hogy ez náluk elmaradt, ha meg most kapják meg, az már megy a "kaki az élet" számlájára.

[pepo05]

Hát nemtom gyerekek, én nem fogom lehúzni magam a vécén, de akkor is azt mondom, hogy jöhet nekem mindenféle irányuat,amíg valami elfogadott nézetet képvisel, de rá lehet sütni, h9ogy divat. Persze nem divat, csak aki nem követi8 az süti rá, de létezik. De nekem ne jöjjön akkor se egy 16 éves kis takony gyerek a világfájdalmáról, mert még nem tapasztalt semmit. Én legalábbis így gondolom...én is kaptam már nagy pofonokat. De nem estem össze. Nem sírtam. nem vágtam fel semmit. Persze ezt minden 3. ember így leírja, ahogy én ezt elismerem, de nem tudo9k mit csinálni, akkor is így volt. És tényleg a sokszor olynaok lesznke emosok, akiknke semmi alapjuk nincsen rá. De  alegfőbb érvem, hogy a viág sosem volt habostorta, mindig kaki volt valakinek, mégsem terjedt az emo. Most terjed, mint a bűn...azért ez jelent valamit. anniyval nem rosszab a helyet, azt tegyüjk hozzá.

[Ben Reilly]

Örülök, hogy nem csak az én agyam szállt el ettől az EMO-s marhaságtól, és még csak két megjegyzést tennék, az első, hogy nem igazán tudok sajnálni és elfogadni egy olyan kultúrális jelenséget, amelynek a tagjai többet költenek egy alkalommal a hajukra, mint amennyi a havi fizetésem (nettó 82). A másik, hogy dögöljön meg Manci, a község kabala pónija, ha az EMO-sok 95% nem csak a divatot majmolja, a maradék 5%, aki tényleg ilyen mélyen EMO-s, az meg már úgyis felvágta az ereit miután összebuzult valakivel. Még egyszer bocsánat, ha bárkit megsértettem volna a véleményemmel, de ez van.

[kaine]

Punk tanulmányában van sok igazság szerintem, nagyon sok az általánosítás, és főként sok a meg nem értés egy új divathullámmal szemben, amely mindig is jelen volt a Beatles óta legalább.
Az is igaz, hogy a világ tini korban a legszarabb, személyiségi krízis következik be, előjön az élet (és az én) értelme, illetve azok hiánya, meg minden. Szerintem ezen minden tinédzser túlesik egyszer, más kérdés, hogy ki hogy éli meg.
Igaz, hogy az emósok nem akarnak verekedni, kinyírni senkit, de nem kizárt, hogy azért, mert fiútestbe zárt kislányok, akik az erőszak említésére is sírva fakadnak inkább. Ezzel nem azt mondom, hogy az a helyes, ha mindig odacsapsz, hanem azt, hogy ostobák. Nem hiszik el (hiába vannak százezren a világon), hogy nem az ő saját fájdalmuk a legnagyobb, és hihetetlenül egyedülállóan rossz - annyira, mint senki másnak még sose volt és sose lesz.
Biztosan köze van hozzá a Ben által említett elkényeztetésnek is, hisz azon esetben tényleg elég egy apró negatív dolog, egy pici pofon az élettől, és máris letargiába esnek, ez nevetséges. Ha mindenki öngyilkos lenne ennyi kudarc után, már rég kihalt volna az emberiség.

Talán említettem már, hogy pártfogói felügyelőként dolgozom, vagyis azokkal az emberekkel foglalkozom nap mint nap, akik vagy letöltött büntetésük után próbálnak visszailleszkedni a társadalomba, vagy a bíróság pártfogói felügyelet alá helyezte őket, mert büntethetőséget kizáró ok áll fenn (életkoruk, cselekvőképesség stb.)

Nem, nem említetted. Nem sámli.

[Ben Reilly]

Nem egy nagy was ist das. Hetente kapok hármat-ötöt, aztán azzal telik a hetem hogy pszichológust játszom velük, és megpróbálok nekik lakást és egy olyan állást találni ahol nem nézik ki őket azért mert a hűvösről érkeznek. Akinek pedig sikerült, azok meghatározott időpontonként felkeresnek a hivatalban és beszámoltatom őket, értékelést kérek a munkahelyükről stb. Nem nagy szám.

[Kakarotto]

na én ilyet nem tudnék csinálni. Vagyis inkább nem lenne rá türelmem. Bár nekem is vannak előítéleteim elitéltekkel kapcsolatban, de biztos vannak jóútra tértek is. Le a kalappal Zoli! De gondolom nem fizetnek meg rendesen.

[Ben Reilly]

82 nettó plussz utazás térítés.
Amúgy milyen Zoli?

[Kakarotto]

bocs csak most beszéltem tesómmal (zoli), és felbaszta picit az agyam... BEN! Bent akartam írni.

[Ben Reilly]

Engem is terrorizál a húgom, amíg fejbe nem vágom egy szívlapáttal. Olyan mint a kölyök az Ómen című horrorban. Hála az égnek eljegyezték, úgyhogy most sz@pjon az a hülye is aki elveszi. Kaine már látta a húgomat és még őt is megtévesztette.

[Kakarotto]

hmm Ben... Érdekes amit leírtál. Én nem szeretném ha Ómenes lenne a bátyám, szerencsére nem az, én jóban vagyok vele, sőt! (biztos azért, mert 5 év korkülönbség), csak néha kicsit elszáll mikor a nagy élettapasztalatait osztja meg. (ami a vicces benne, hogy ő sem azt csinálta fiatalabb korában, de most már "rájött", hogy így kellett volna, és engem oktat ahol csak tud.)

[Ben Reilly]

Imádom a húgomat, el sem tudnám képzelni milyen lenne nélküle, de tény, hogy ő az Anti-Krisztus.

[Punkológus]

Szerintem viszont a Ben álltal leírt eset sokkal inkább álltalános, semmint végpont.

Hát abból, amit én tapasztaltam, nem ez szűrődött le. Pedig sikerült jó párral beszélgetnem, sőt neten keresztül még egykét anyukával is, akinek a csemetéje az. És az alapján nem azok a végtelenül undorító véglények, ahogy lefestik őket. Ugyanolyan emberek, mint te vagy én. Ugyanúgy örömeik és bánataik vannak, maga az emo jelenség is ugyanarra épül, mint mondjuk a punk. Egy bizonyos érzelmet, hangulatot kiemelnek, az egekig erősítik és ezzel próbálnak megbotránkozást kelteni, de ez nem azt jelenti, ismétlem, hogy csak egész nap sírnak, meg egy merő szomorúság az életük. Máshogy értelmeznek bizonyos dolgokat, mint ahogy mi tettük akkoriban és máshogy, mint a kortársaik többsége. Nem tetszik neked, ez az értelmezési mód, nekem sem, nem lennél soha emós, én sem. De külön fajként kezelni őket egyáltalán nem kell. Fogadd el, hogy tinédzserek és ők így lázadnak a társadalmi problémák ellen, amik begyűrűznek az ő életükben is (csonka családok, pénzzel kifejezett szeretet, alkoholizmus a családban). És igenis had legyen világfájdalmuk, ami jelezném nem abból áll, hogy nekem a világon a legszarabb, mert csak. Hanem abból a fusztráló érzésböl, hogy valami nem működik jól a környezetünkben, hogy alapvetően valami valahol el van cseszve és igenis tele a világ igazságtalansággal. És mint írtam, ezt csak a tinédzserkorban lehet igazán átérezni, mert naívak vagyunk, ez az egész újdonságszámba megy még, és a menetrendszerinti kamaszkori teljesen normális önértékelési zavarokkal párosul. De ezekben semmi különös nincsen.
Az hogy a társadalom számára ezt a mindig szomorú arcukat mutatják, az egy dolog, bedőlni nem kell nekik. Ha azért hőbörgünk, mert a "kis taknyos nem tudhat az életről semmit", akkor nem kell nekünk úgy viselkedni, mintha nem tudnánk miröl van szó. Talán nem kéne egy tinédzser provokációinak felülni, mert azzal csak azt bizonyítjuk, hogy mi nem tudunk valójában a világról semmit. Sajnos a baromi nagy utálatözönt látva ellenük, úgy érzem, hogy rengetegen tényleg nem tudnak. És ez számomra szomorú . Tinédzserek, van egy kis világuk, ami más, mint a miénk, majd kinövik, megkomolyodnak és lesz egy normális átlagéletük.
Mellesleg rengeteg ember van, főleg tinédzserkorban, aki csak a vidám partyface arcát mutatja meg a világnak, ami színtén ugyanolyan rossz dolog, ha nem rosszabb. Van aki izomtibit játszik, van aki teljesen bezárkózik, van aki teljesen normálisan viselkedik. Az emo csak mederbe terelte az egyik típusát a tinédzseri válságkezelésnek. De más emberré nem alakította őket.

Az elkényeztetés téma. Itt annyi igazság mindenképpen van, hogy a többségük középosztálybeli családokból kerül ki. Sőt igazatok van abban is, hogy a többségük el lett kényeztetve, de ez sem megy újdonságba. Attól még érezhetik rosszul magukat, van mikor pont ezért. Mert van olyan, mikor a szülők rohannak a munkába és alig tudnak a gyerekükkel foglalkozni, ezért pénzzel, ajándékokkal pótolják a szeretetet (ez sem újdonság). Aztán a gyerek úgy érzi, hogy el van hanyagolva, meg nem is szeretik igazán. Persze tévednek, de könyörgöm. Ezek tinédzserek. Ilyen korban ez így működik. Drasztikusan, romantikusan és végletesen értékeljük a világot. Ilyenkor még minden fekete vagy fehér. Ide kapcsolódik még az a jelenség, hogy a felhalmozott elektronikai értékek minden háztartásban megnőttek. Mikor tinédzser voltam, akkor luxus számba ment a mobiltelefon vagy a számítógép. Most meg már nem. Leértékelődtek és általánossá váltak. Ez számunkra olyan, mintha a mai fiatalok, már mindent megkaphatnának és felháborító, hogy sír a pofájuk. De ugyanez lejátszódott már rágebben a TV-vel is. Egy időben az számított luxuscikknek, aztán lett mindenkinek és hasonló hozzáállások kisérték. Meg a másképp gondolkodás úgymond mindig is "úri huncutság" volt. Kapásból eszembe jut a Prágai Tavasz, ahol a felsőbb párttagok csemetéi követelték a kommunista rendszer demokratizálását. Az átlag munkásokkal verették le a tüntetéseiket, nem karhatalommal. Mert hasonló volt a hozzáállás. Az egyetemisták transzparensén az állt, hogy "Szabadság nélkül nincsen kenyér", a munkások meg úgy gondolták, hogy az ilyen elkényeztetett kölyköknek be kell verni a pofáját és akkor majd nyugton maradnak, meg nem irkálnak baromságokat a tábláikra. Persze ez egy roppant távoli példa és nem is akarom a kettőt egy síkba hozni, csak próbálom bemutatni, hogy mi az a fusztráció, amit a társadalom többsége érez valamilyen újdonság láttán. Remélem érthető voltam.

És ismétlem, nem akarom, hogy szeressétek őket (én sem teszem), hanem hogy értsük már meg a dolgokat, ne gyűlöljük őket, ne kezeljük külön emberi fajként. Hisz mi volnánk a felnőttek, nem kéne olyan végletesen reagálni a dolgokra, mintha tinédzserek lennénk. Ráadásul az, hogy megpróbáljuk a heléyén kezelni a dolgokat még hasznosabb is nevelés szempontjából, mintha gyűlölködünk, meg köpködünk rájuk. Mert ha valaki emosként gondolkodik a világról, annak csak rásegítünk a kesergésére (legyen az bármennyire is jogos vagy jogtalan) ha még gyűlöljük is őket. Tulajdonképpen okokat szolgáltatunk az egész gondolkodásukra az utálattal, hisz jogosan kérdezhetik, hogy "miért gyűlölnek engem ennyire, hisz én is egy ember vagyok, én is érzek és gondolkodok, nem öltem meg senkit, nem loptam, nem követtem el bűnt, csak másképp látom a világot, de azért ezt a tömény gyűlöletet nem érdemlem meg". Bizony akárhogy is nézem, ez ilyenkor már valahol jogos az ő részükről is. Szóval egy kis türelem, egy kis megértés nekik is ugyanúgy kijár, mint minden tinédzsernek, mert ez lenne felelős, normális, felnőtt magatartás.

[Ben Reilly]

Teljesen logikus, világos és érthető amit leírtál. Rengeteg pontjával egyetértek és igazat adok neked. De akkor is az az érzésem, hogy számos társadalmi jelenségtől eltérően az EMO-sokat nem a meg nem értettség, a magányosság és a lázadás szülte, hanem a fogyasztói világ maninpulálása. Minden korábbi társadalmi lázadás valamilyen politikai vagy erkölcsi felzúdulás miatt alakult ki. A hippiket a vietnámi háború pl. De az EMO mögött én csak egy jól megkomponált és undorító piaci húzást látok, amikor befolyásolható fiatalokra ráhúzzák ezt a világtól megkeseredett stílust, és utána hagyják őket fetrengeni a saját kétségeik között. Nem az EMO-sokkal van bajom, hanem azokkal akik alájuk adják a lovat, legyen az zenekar, vagy "EMO-s vagyok kaki az élet" ruhákat gyártó cég. Mert már ilyen is van.
Az a 4 gyerek akikről beszéltem, nem azért vált ilyenné, mert nem beszélgettek velük a szüleik, nem szerették őket, hanem azért mert követték a csordaszellemet, ami könyörtelenül magával ragadta őket.