OFF

[Szilánkmentes]

Life, even if it's empty. Mindenképpen. Ami másnak (főleg egy Mandarin-szerű elmének) üres, az nekem még lehet érdekes. Más szemszög: a halálod lehet jelentős, de abból te már nem sokat fogsz észrevenni.

A halálban nem pont az az egyetlen előny, hogy már nem kell semmit észrevegyél; hogy csak ott lehetünk igazán szabadok, levetkőzve frusztrációnkat, félelmeinket, ítéleteinket?

[kaine]

Számomra az volt az érdekes , hogy én is és a párom is nem elsősorban a földrengésre gondoltunk , hanem az ágy mozgásából és a hangokból arra , hogy a másikunknak van valami gondja. Néhány másodperc után tudatosult csak , hogy a föld mozdult meg . Felénk most már egyre több van és nagyobbak , de mondom ,nem kívánom senkinek , nagyon rémisztő érzés.

Hogy érted azt, hogy egyre több van? Érdekes - de logikus - hogy az első gondolat a másik problémája volt.  Mit csináltatok, amikor rájöttetek, mi az?

[Ju]

A halálban nem pont az az egyetlen előny, hogy már nem kell semmit észrevegyél; hogy csak ott lehetünk igazán szabadok, levetkőzve frusztrációnkat, félelmeinket, ítéleteinket?

Szerintem éppen, hogy a halálban nem vagy szabad. Amíg élsz, addig tehetsz dolgokat, változtathasz, újrakezdhetsz. A halálban már nincs semmi, mint ahogy az utolsó képkocka után sem történik semmi. Onnantól neked kell elfogadnod, hogy "ez van". A tehetetlen elfogadás nekem beletörődésnek hangzik, nem szabadságnak. A halálban már nincs választásod, így hogyan lennél szabad?

[Szilánkmentes]

A halálban nem pont az az egyetlen előny, hogy már nem kell semmit észrevegyél; hogy csak ott lehetünk igazán szabadok, levetkőzve frusztrációnkat, félelmeinket, ítéleteinket?

Szerintem éppen, hogy a halálban nem vagy szabad. Amíg élsz, addig tehetsz dolgokat, változtathasz, újrakezdhetsz. A halálban már nincs semmi, mint ahogy az utolsó képkocka után sem történik semmi. Onnantól neked kell elfogadnod, hogy "ez van". A tehetetlen elfogadás nekem beletörődésnek hangzik, nem szabadságnak. A halálban már nincs választásod, így hogyan lennél szabad?

Úgyhogy a halálban a "kell" egy nem létező fogalom, szerintem. Nem ülök egy sötét szobában és tűröm a halált, hanem teljesen vége van. A változtatásoknak, a kezdéseknek, újrakezdéseknek, nem kell semmit tegyél, hogy változtass a helyzeteden, magadra találj vagy egyáltalán egy célt kitűzzél az életedben. A halálban ezekből a fogalmakból teljesen kivetkőzhetsz és ennek folytán teljesen szabaddá válsz.

Hú.

[Ju]

Úgyhogy a halálban a "kell" egy nem létező fogalom, szerintem. Nem ülök egy sötét szobában és tűröm a halált, hanem teljesen vége van. A változtatásoknak, a kezdéseknek, újrakezdéseknek, nem kell semmit tegyél, hogy változtass a helyzeteden, magadra találj vagy egyáltalán egy célt kitűzzél az életedben. A halálban ezekből a fogalmakból teljesen kivetkőzhetsz és ennek folytán teljesen szabaddá válsz.

Nem "kell" felkelned minden nap, nem "kell" vacsit csinálnod, de nem is "kell" leülnöd a barátaiddal egy kólára, nem "kell" felhívnod a nagyid, hogy hallja a hangod. A szabadság szerintem az, hogy megteheted ezeket. A halálban nem kell elviselned, hogy a bunkó főnököd elküld a fenébe, de nem is nézheted elégedetten a szétrobbanó ereket a homlokán, amikor beadod a felmondásod és egy jobb helyre mész.
Az, hogy magadra találj, célokat tűzz ki az életedben, nem kötelezettség, hanem lehetőség. Az, hogy a lehetőségeid nem odáig terjednek, hogy valahol kínában állsz egy futószalag mellett, hanem elmehetsz tanulni, ha úgy döntesz, szerencse. Persze itt is sokan döntenek úgy, hogy nem tűznek ki célokat, ez meg egy szinten ugyanúgy a szabad döntésük. Azzal, ha ezekből a lehetőségekből kivetkőzöl, nem szabad leszel, hanem megkötöd magad egy olyan állapotban, ahol, mint minden más fogalom, a szabadság is megszűnik.

[Kit Walker]

A halálban már nincs semmi, mint ahogy az utolsó képkocka után sem történik semmi. Onnantól neked kell elfogadnod, hogy "ez van". A tehetetlen elfogadás nekem beletörődésnek hangzik, nem szabadságnak. A halálban már nincs választásod, így hogyan lennél szabad?

Kicsit földhözragadt gondolkodás ez szerintem. Az emberi lét csak egy állomás. Mint egy macska vagy egy légy élete. Ez nem lett kitűzve, ez nem lett előre megírva, egyszerűen ilyen alakban vagyunk most itt. A halál nem a teljes megsemmisülés, de nem is kezd senki új életet a mennyben, vagy a pokolban. A tudat megsemmisülése az igaz. A hús és a csontok megsemmisülése, ez is igaz. Ezáltal újulhat, születhet meg valami. De egyszerűen csak annyi, hogy az energia nem vész el csak átalakul.
Az hogy bármi jelentőségteljes feladata van itt bármelyik embernek, az legalább olyan, mintha azt hinné
egy óra, hogy érte van az idő.

[Todd]

Amúgy ez tök érdekes, hogy áltlában az ember hamarabb felébred, minthogy bekövetkezne a váratlan esemény, ami felébreszti.

Ezt már mások is mondták.

Mi van akkor, ha nem előbb ébredtél, hanem egyet mozdult a föld, és arra ébredtél fel? És csak utána jött a hosszabb rengés?

Nekem azért ez jutott eszembe a racionális magyarázat helyett, mivel már én is többször (sokszor) tapasztaltam ilyesmit.
Az alap, hogy általában az ébresztő elött 1-2 perccel ébredek, de ez ugye várható, mivel álmunkban is van valamilyen szintű idő érzékelés.
De volt olyan, hogy valaki az éjszaka közepén becsöngetett, és az előtt egy kicsivel ébredtem fel, vagy mielött valami (figura, mi más) rám esne a polcról, de ugyanezért a gólyatáborba se tudták nekem a szokásos rontsunk be hajnalba felriasztani mindenkit poént elsütni.

[Mr.Sinister]

A halálban már nincs semmi, mint ahogy az utolsó képkocka után sem történik semmi. Onnantól neked kell elfogadnod, hogy "ez van". A tehetetlen elfogadás nekem beletörődésnek hangzik, nem szabadságnak. A halálban már nincs választásod, így hogyan lennél szabad?

Kicsit földhözragadt gondolkodás ez szerintem. Az emberi lét csak egy állomás. Mint egy macska vagy egy légy élete. Ez nem lett kitűzve, ez nem lett előre megírva, egyszerűen ilyen alakban vagyunk most itt. A halál nem a teljes megsemmisülés, de nem is kezd senki új életet a mennyben, vagy a pokolban. A tudat megsemmisülése az igaz. A hús és a csontok megsemmisülése, ez is igaz. Ezáltal újulhat, születhet meg valami. De egyszerűen csak annyi, hogy az energia nem vész el csak átalakul.
Az hogy bármi jelentőségteljes feladata van itt bármelyik embernek, az legalább olyan, mintha azt hinné
egy óra, hogy érte van az idő.

Ott a pont cselovék Sokan félreértelmezik ezt a dolgot és a keresztény hitvilág által elképzelt történet forog a fejükben na,de mi van ha ennél sokkal egyszerűbb a képlet? Mi van ha ez is csak egy rövidke állomás egy bizonyos síkon ami után még többféle utazás vár a lélekre? Engem marhára foglalkoztat ez a téma és rengeteg ilyen témájú cikket elolvastam, szóval az ilyen beszólásokon mint a "halál után nincs semmi" stb gondolatmenetek hallatán mindig materialista gondolkodást feltételezek Az én elméletem szerint miután meghalunk, onnantól kezdődik a legjava az egésznek mert a fizikális lét után is van mit tanulni,tapasztalni és érezni. Talán más módon mint az anyagi világban,de a lényeg,hogy nem eseménytelenül telik az ottlétünk.

[Carnor]

Toddnak pókérzéke van!  mit titkol vajon még előlünk? 

[Kit Walker]

A halálban már nincs semmi, mint ahogy az utolsó képkocka után sem történik semmi. Onnantól neked kell elfogadnod, hogy "ez van". A tehetetlen elfogadás nekem beletörődésnek hangzik, nem szabadságnak. A halálban már nincs választásod, így hogyan lennél szabad?

Kicsit földhözragadt gondolkodás ez szerintem. Az emberi lét csak egy állomás. Mint egy macska vagy egy légy élete. Ez nem lett kitűzve, ez nem lett előre megírva, egyszerűen ilyen alakban vagyunk most itt. A halál nem a teljes megsemmisülés, de nem is kezd senki új életet a mennyben, vagy a pokolban. A tudat megsemmisülése az igaz. A hús és a csontok megsemmisülése, ez is igaz. Ezáltal újulhat, születhet meg valami. De egyszerűen csak annyi, hogy az energia nem vész el csak átalakul.
Az hogy bármi jelentőségteljes feladata van itt bármelyik embernek, az legalább olyan, mintha azt hinné
egy óra, hogy érte van az idő.

Ott a pont cselovék Sokan félreértelmezik ezt a dolgot és a keresztény hitvilág által elképzelt történet forog a fejükben na,de mi van ha ennél sokkal egyszerűbb a képlet? Mi van ha ez is csak egy rövidke állomás egy bizonyos síkon ami után még többféle utazás vár a lélekre? Engem marhára foglalkoztat ez a téma és rengeteg ilyen témájú cikket elolvastam, szóval az ilyen beszólásokon mint a "halál után nincs semmi" stb gondolatmenetek hallatán mindig materialista gondolkodást feltételezek Az én elméletem szerint miután meghalunk, onnantól kezdődik a legjava az egésznek mert a fizikális lét után is van mit tanulni,tapasztalni és érezni. Talán más módon mint az anyagi világban,de a lényeg,hogy nem eseménytelenül telik az ottlétünk.

 
Én abszolút úgy gondolok a halálra, mint egy szükséges dologra, ami elkerülhetetlen. Nem megváltásra. Nem szenvedésre. Atomokból állunk. Most épp emberré álltunk össze. A földön már minden adott, ugyanazon atomok, molekulák csapódnak egymáshoz, állnak össze egésszé egy ideig, aztán visszakerülnek a nagy körforgásba. Aztán jön a nagy reccs, majd megint a nagy bumm. Annyira jelentéktelen elemei vagyunk az univerzumnak, hogy ezt felfogni sem lehet. Igazából én a lélekben sem hiszek olyan szinten, hogy majd kiszáll belőlünk és továbbél. Szerintem amit mi léleknek nevezünk nem más, mint a gondolkodás elsajátításával kifejlődött melléktermék. Ugye milyen nehéz ezt elképzelni? Vagy azt, hogy ha vége az egésznek, akkor csak kukackaja leszünk és így kerülünk vissza az örök körforgásba?   

"de mi van ha ennél sokkal egyszerűbb a képlet?"
Ez a dolog veleje. Pontosan ilyen egyszerű, hisz ha bonyolult lenne, nem maradhatott volna fenn már évmilliókon keresztül. Vajon a dinoszauruszok nem azt hitték, hogy ők a világ urai? És most hol vannak?
Hányszor újrakezdhettük már, és még hányszor fogjuk....
Szerintem a világ és a benne történő dolgok annál sokkal csodálatosabbak, semmint hogy egy vallási rigmussal megmagyarázhatónak tituláljuk. Ez az egész csak a lét elfogadását hivatott könnyebbé tenni.
A Bibliában nagyon szép dolgok vannak leírva és tanulságosak is. De semmiképp nem tudom elfogadni azt, hogy valaki rángatja a zsinórokat. Illetve dehogynem, csak az nem egy Isten, hanem egy egyház, egy kormány, esetleg egy sötét társaság, akiket Sebastian Shaw vezet.  De kérdem én, akkor ez milyen szabadság? Hisz a Bibliai is határok közé szorít.

Természetesen senki vallását megbántani nem akarom, ez szigorúan az én véleményem.

[Mr.Sinister]

A halálban már nincs semmi, mint ahogy az utolsó képkocka után sem történik semmi. Onnantól neked kell elfogadnod, hogy "ez van". A tehetetlen elfogadás nekem beletörődésnek hangzik, nem szabadságnak. A halálban már nincs választásod, így hogyan lennél szabad?

Kicsit földhözragadt gondolkodás ez szerintem. Az emberi lét csak egy állomás. Mint egy macska vagy egy légy élete. Ez nem lett kitűzve, ez nem lett előre megírva, egyszerűen ilyen alakban vagyunk most itt. A halál nem a teljes megsemmisülés, de nem is kezd senki új életet a mennyben, vagy a pokolban. A tudat megsemmisülése az igaz. A hús és a csontok megsemmisülése, ez is igaz. Ezáltal újulhat, születhet meg valami. De egyszerűen csak annyi, hogy az energia nem vész el csak átalakul.
Az hogy bármi jelentőségteljes feladata van itt bármelyik embernek, az legalább olyan, mintha azt hinné
egy óra, hogy érte van az idő.

Ott a pont cselovék Sokan félreértelmezik ezt a dolgot és a keresztény hitvilág által elképzelt történet forog a fejükben na,de mi van ha ennél sokkal egyszerűbb a képlet? Mi van ha ez is csak egy rövidke állomás egy bizonyos síkon ami után még többféle utazás vár a lélekre? Engem marhára foglalkoztat ez a téma és rengeteg ilyen témájú cikket elolvastam, szóval az ilyen beszólásokon mint a "halál után nincs semmi" stb gondolatmenetek hallatán mindig materialista gondolkodást feltételezek Az én elméletem szerint miután meghalunk, onnantól kezdődik a legjava az egésznek mert a fizikális lét után is van mit tanulni,tapasztalni és érezni. Talán más módon mint az anyagi világban,de a lényeg,hogy nem eseménytelenül telik az ottlétünk.

 
Én abszolút úgy gondolok a halálra, mint egy szükséges dologra, ami elkerülhetetlen. Nem megváltásra. Nem szenvedésre. Atomokból állunk. Most épp emberré álltunk össze. A földön már minden adott, ugyanazon atomok, molekulák csapódnak egymáshoz, állnak össze egésszé egy ideig, aztán visszakerülnek a nagy körforgásba. Aztán jön a nagy reccs, majd megint a nagy bumm. Annyira jelentéktelen elemei vagyunk az univerzumnak, hogy ezt felfogni sem lehet. Igazából én a lélekben sem hiszek olyan szinten, hogy majd kiszáll belőlünk és továbbél. Szerintem amit mi léleknek nevezünk nem más, mint a gondolkodás elsajátításával kifejlődött melléktermék. Ugye milyen nehéz ezt elképzelni? Vagy azt, hogy ha vége az egésznek, akkor csak kukackaja leszünk és így kerülünk vissza az örök körforgásba?   

"de mi van ha ennél sokkal egyszerűbb a képlet?"
Ez a dolog veleje. Pontosan ilyen egyszerű, hisz ha bonyolult lenne, nem maradhatott volna fenn már évmilliókon keresztül. Vajon a dinoszauruszok nem azt hitték, hogy ők a világ urai? És most hol vannak?
Hányszor újrakezdhettük már, és még hányszor fogjuk....
Szerintem a világ és a benne történő dolgok annál sokkal csodálatosabbak, semmint hogy egy vallási rigmussal megmagyarázhatónak tituláljuk. Ez az egész csak a lét elfogadását hivatott könnyebbé tenni.
A Bibliában nagyon szép dolgok vannak leírva és tanulságosak is. De semmiképp nem tudom elfogadni azt, hogy valaki rángatja a zsinórokat. Illetve dehogynem, csak az nem egy Isten, hanem egy egyház, egy kormány, esetleg egy sötét társaság, akiket Sebastian Shaw vezet.  De kérdem én, akkor ez milyen szabadság? Hisz a Bibliai is határok közé szorít.

Természetesen senki vallását megbántani nem akarom, ez szigorúan az én véleményem.

A vallásokat jobb nem piszkálni főleg az én jelenlétemben, mert képes vagyok és átmegyek George Carlin-ba A zsinórokat egyébként rángatják két kézzel, csak nem Sebastian Shaw hanem a befolyásos bankár dinasztiák és a velük kokettáló korrupt politikusok + egyéb befolyásos tagok. Mondjuk ők emberek és teljesen másképp befolyásolják az életünket mint pl az a dolog amit mi sorsnak nevezünk vagy épp karmának. Én valamelyest hiszek abban,hogy a tetteim határozzák meg az életem java részét! Itt most nem kell arra gondolni,hogy önmegtartóztató vagyok és se szex se alkohol, mert erről szó sincs De hiszem azt,hogy ez a valami felettünk áll és van egyfajta logikája illetve rendszere ami alapján működik. Az átlagemberek ezt istennek hívják, mi pedig univerzumnak vagy hasonlónak Egy dolog viszont biztos: Csupán porszemek vagyunk egy hatalmas és szofisztikált  gépezetben.:

[Kit Walker]

A vallásokat jobb nem piszkálni főleg az én jelenlétemben, mert képes vagyok és átmegyek George Carlin-ba A zsinórokat egyébként rángatják két kézzel, csak nem Sebastian Shaw hanem a befolyásos bankár dinasztiák és a velük kokettáló korrupt politikusok + egyéb befolyásos tagok. Mondjuk ők emberek és teljesen másképp befolyásolják az életünket mint pl az a dolog amit mi sorsnak nevezünk vagy épp karmának. Én valamelyest hiszek abban,hogy a tetteim határozzák meg az életem java részét! Itt most nem kell arra gondolni,hogy önmegtartóztató vagyok és se szex se alkohol, mert erről szó sincs De hiszem azt,hogy ez a valami felettünk áll és van egyfajta logikája illetve rendszere ami alapján működik. Az átlagemberek ezt istennek hívják, mi pedig univerzumnak vagy hasonlónak Egy dolog viszont biztos: Csupán porszemek vagyunk egy hatalmas és szofisztikált  gépezetben.:

Erre gondoltam én is. ( Újra Kubrick: Tágra zárt szemek. ( Vagy basszus, majd az összes munkája! )

Én valamelyest hiszek abban,hogy a tetteim határozzák meg az életem java részét!

Hmmm...  Én is valami hasonlóban hiszek. Illetve próbálok úgy élni, hogy nem teszek másnak olyat, amit nem szeretnék, ha velem megtennének. Ezt nem a félelem irányítja egy megfoghatatlan dologtól, hanem egyszerűen jön. Persze, ha megütnek nem nyújtom oda a másik orcámat is. Az ostobaság, és az irányíthatóság, megalázkodás első jele. Egyfajta lelki mazochizmus, amivel önként vállalják az áldozat szerepét.

Egy dolog viszont biztos: Csupán porszemek vagyunk egy hatalmas és szofisztikált  gépezetben.:

Ebben 100%-ig egyetértek, és még a galavám sem fájdul bele! 

[zozi56]

ugyanazon atomok, molekulák csapódnak egymáshoz, állnak össze egésszé egy ideig

Nem, hiszen ott a maghasadas.

(Orulok, hogy sikerult megfognom a tema leglenyegesebb aspektusat.)

[Todd]

Többszöri vélemménnyilvánitás után a témában én már inkább nem megyek bele a vallási/ keresztény vitákba.
Azért vallásos emberként mindig marha vicces látni azt, hogy mennyire eltér az a gondolkozásmód/világkép amit egy nem vallásos ember hisz rólunk, attól, amiben valójában hiszek, és ahogyan valójában gondolkozok (ahogy kábé az értelmes önálló gondolkozásra képes vallásos emberek). 
pl.

Ezt nem a félelem irányítja egy megfoghatatlan dologtól, hanem egyszerűen jön.

[Ju]

Kicsit földhözragadt gondolkodás ez szerintem. Az emberi lét csak egy állomás. Mint egy macska vagy egy légy élete. Ez nem lett kitűzve, ez nem lett előre megírva, egyszerűen ilyen alakban vagyunk most itt. A halál nem a teljes megsemmisülés, de nem is kezd senki új életet a mennyben, vagy a pokolban. A tudat megsemmisülése az igaz. A hús és a csontok megsemmisülése, ez is igaz. Ezáltal újulhat, születhet meg valami. De egyszerűen csak annyi, hogy az energia nem vész el csak átalakul.
Az hogy bármi jelentőségteljes feladata van itt bármelyik embernek, az legalább olyan, mintha azt hinné
egy óra, hogy érte van az idő.

Mitől lenne földhözragadt? Nem a halál utáni nagy kérdés volt a téma, hanem az, hogy (leegyszerűsítveű) élni, vagy meghalni érdemesebb-e. A halál utáni léthez el sem jutottunk. Attól, hogy az emberi lét csak egy állomás, még érdemes nem megélni és úgy tekinteni a halálra, mint valami ultimate felszabadulásra? Azt nem vitatom, hogy az emberi lét egy állomás lehet egy hosszabb folyamatban, de emberként ez a szelet az egész, amit látsz; fogalmad sem lehet, mi van előtte és utána. Lehetőséged sincs bizonyosságot nyerni benne, ezért legfeljebb találgatni tudsz. Az már a te döntésed, hogy találgatsz-e, illetve melyik felvetésben mennyire hiszel. Egy megválaszolhatatlan kérdésre szerintem felesleges energiát áldozni. Abban, hogy nem tudom, van-e valami a halál után, abban van az egyik legfelszabadítóbb gondolat. Nem kell aggódnod miatta, majd minden alakul valahogy és úgy lesz (jó), ahogy lesz.

Azt sem mondtam, hogy bármi jelentőségteljes feladata lenne itt bárkinek. Azt mondtam, hogy a saját kezedben van az a döntés, hogy mit kezdesz azzal a ténnyel, hogy létezel és létezni fogsz életed végéig. És azt, hogy ezekre a lehetőségekre legyinteni szerintem a saját életed és a világ csodálatosságának arcon csapása.

De hadd extrapoláljam a logikádat: ha az univerzum olyan hatalmas, hogy mi csak porszemek vagyunk és nem számít az életünk minősége, akkor a halálunk minősége miért számítana? Egyáltalán miért is számítana bármi egy ekkora szerkezetben? Pontosan ez a lényeg. Ha elég nagy időintervallumot nézel, nem számít semmi és nincs semmi, aminek meg kéne felelned. Engem ez a gondolat is, és az univerzum hatalmassága is nem megijeszt, hanem csodálattal tölt el és örülök, hogy a része lehetek ebben a pillanatban és addig, amíg élek. Ha az életem pillanatait ezzel tölthetem meg, rögtön nem érdekel a halál.

A vallásokat jobb nem piszkálni főleg az én jelenlétemben, mert képes vagyok és átmegyek George Carlin-ba

Ha előveszed Carlint, onnantól csak egyetérteni fogok tudni.

ugyanazon atomok, molekulák csapódnak egymáshoz, állnak össze egésszé egy ideig

Nem, hiszen ott a maghasadas.

(Orulok, hogy sikerult megfognom a tema leglenyegesebb aspektusat.)

[Mr.Sinister]

Erre gondoltam én is. ( Újra Kubrick: Tágra zárt szemek. ( Vagy basszus, majd az összes munkája! )

Bizony! Minden filmje csordultig van utalással. De ezt csak a szemfülesebbek veszik észre

Hmmm...  Én is valami hasonlóban hiszek. Illetve próbálok úgy élni, hogy nem teszek másnak olyat, amit nem szeretnék, ha velem megtennének. Ezt nem a félelem irányítja egy megfoghatatlan dologtól, hanem egyszerűen jön. Persze, ha megütnek nem nyújtom oda a másik orcámat is. Az ostobaság, és az irányíthatóság, megalázkodás első jele. Egyfajta lelki mazochizmus, amivel önként vállalják az áldozat szerepét. 

Nyilván én sem arra akartam célozni,hogy hagyd magad eltaposni, mert erről szó sincsen. Annyi a lényeg,hogy élj tudatosan és ne légy white trash

Ebben 100%-ig egyetértek, és még a galavám sem fájdul bele! 

 

És akkor még nem is említettem Bill Hicks-t

[talgaby]

Úgyhogy a halálban a "kell" egy nem létező fogalom, szerintem. Nem ülök egy sötét szobában és tűröm a halált, hanem teljesen vége van. A változtatásoknak, a kezdéseknek, újrakezdéseknek, nem kell semmit tegyél, hogy változtass a helyzeteden, magadra találj vagy egyáltalán egy célt kitűzzél az életedben. A halálban ezekből a fogalmakból teljesen kivetkőzhetsz és ennek folytán teljesen szabaddá válsz.

Mondták már neked, hogy belőled kiváló Final Fantasy-főgonosz lehetne? Legalább fél tucat pontosan ezzel az érvrendszerrel akarta elpusztítani az aktuális bolygót/létsíkot/téridőt.

Kicsit földhözragadt gondolkodás ez szerintem. Az emberi lét csak egy állomás. Mint egy macska vagy egy légy élete. Ez nem lett kitűzve, ez nem lett előre megírva, egyszerűen ilyen alakban vagyunk most itt.

mi van ha ennél sokkal egyszerűbb a képlet? Mi van ha ez is csak egy rövidke állomás egy bizonyos síkon ami után még többféle utazás vár a lélekre?

Nektek meg kevesebb Planescape-pel kellene kapcsolatba kerülnötök. Vagy pont többel. Meglátás kérdése.

[Kit Walker]

Mitől lenne földhözragadt?

A halálban már nincs semmi, mint ahogy az utolsó képkocka után sem történik semmi. Onnantól neked kell elfogadnod, hogy "ez van". A tehetetlen elfogadás nekem beletörődésnek hangzik, nem szabadságnak. A halálban már nincs választásod, így hogyan lennél szabad?

A halálban nincs választás, beletörődés, el kell fogadnod hogy ez van, tehetetlen elfogadás.
Ez a földhözragadt, csak ez lemaradt az idézetedből. 
Az a földhözragadt, hogy ebből a hozzászólásból úgy jön le, mintha az ember lenne a központban. Pedig nem.

És azt, hogy ezekre a lehetőségekre legyinteni szerintem a saját életed és a világ csodálatosságának arcon csapása.

Ezt kifejtenéd? Mert nekem kicsit ködösítésnek tűnik. Hiszen nem legyintettem semmire. 

hogy mi csak porszemek vagyunk és nem számít az életünk minősége

Hirtelen erre sem emlékszem, hogy ilyet írtam volna, hisz pont te írtad a kínai gépsort. 
Az életünk minősége számít, ( mindenkinek, hisz senki nem akar az utcán élni pl. ) legalábbis amit megengednek nekünk. Hiába akarsz te Mercin járni, ha csoró vagy mert a főnököd keveset fizet, és az sem segít, ha látod az ereit szétdurranni a fején.   

Egyáltalán miért is számítana bármi egy ekkora szerkezetben? Pontosan ez a lényeg.

Hát ezt mondom én is! 

Planescape

Az meg mi?

Oké, megvan. Kigugliztam. Ezzel szerintem én nem kerülök kapcsolatba.

[Todd]

Hiába akarsz te Mercin járni, ha csoró vagy mert a főnököd keveset fizet, és az sem segít, ha látod az ereit szétdurranni a fején.   

Már hogy a retekbe ne segítene? 
Épp ma melózok úgy, hogy reggel 6-kor indultam el Debrecenbe, és még itt vagyok, vagyis a mai munkanapom olyan szolid 17-18 órás lesz.

[Carnor]

Már bocs srácok(és lányok) hogy itt közbe szólok
de honnan tudjátok mi jön/van a halál után?
Már tapasztaltátok?