Most lehet, hogy hülyeséget fogok mondani, de amikor "átlagemberekről beszélünk" akkor szerintem nem abszolút értelemben beszélünk az egész csoport minden tulajdonságáról, hanem relativizálunk - egy embert vagy egy kisebb csoportot kiemelünk bizonyos képességek, cselekedetek, vagy külső-belső tulajdonságuk alapján az egész csoportból, és a többieket tekintjük "átlagosnak" hozzájuk képest.
Például élsportolókat, színészeket, híres tudósokat satöbbi.
Az elért sikereik, cselekedeteik vagy képességeik alapján lehet kiemelni őket a tömegből, az "átlag közül".
Nyilván mindenkinek vannak példaképeik, nektek is, szerintem ez is ugyanolyan. Bármennyire is büszke vagy magadra, és ismered a saját értékeidet, mégis, ha a példaképedhez hasonlítod magad, hajlamos vagy "átlagosnak" érezni magadat. Holott persze ez hülyeség, hisz mindenkinek megvannak a saját értékei, és mindenki egyedi, de mégis hajlamosak vagyunk másokhoz hasonlítgatni magunkat. Ez biztos pszichológiai okokra vezethető vissza.
Ezzel együtt egyetértek azzal, hogy:
mennyire nem létezik átlagos ember, illetve, hogy mennyire negatívan hat az önértékelésre ez a fogalom.
******
Arra gondoltam, hogy a {1,2,4,5} adathalmaz átlaga 3 úgy, hogy valójában egyik tagja sem 3, és ebből könnyen jön az a gondolkodás, hogy (perszonifikáljuk kicsit ezeket a számokat, légyszi 
) mindegyik próbálja elérni, hogy "3" legyen, mert az a "normális".
Valóban, érdekes gondolatmenet.
De tisztázni kell, hogy van-e minőségi különbség a számok között, lehet hogy igazából mindegyik 5-ös szeretne lenni.
Persze az is lehet, hogy az 1-es megelégedne azzal, ha 3-as lehetne, vagy belenyugszik a sorsába, hogy ő 1-es.
