most komolyan, egy olyan karakterre gyártunk elméleteket, aminek a létezése is képtelenség, nemhogy az adamantiumokkal bevont csontok? Fölösleges ezen vitázni, mert semmilyen fémmel nem lehet bevonni a csontokat.
Talán nem tudjátok, de a harcművészeti edzéseken azért ütögetik össze az alkarjukat a tanulók, vagy éppen a sípcsontjukat, hogy keményedjen a csont. Ennek olyasféle élettani magyarázata lehet, hogy sérül a csontfelület egy bizonyos erősségű ütéstől. Aztán, amikor regenerálódik, már úgy rendezi össze magát, hogy ugyanazon a felületen ugyanezt a terhelést ne élje meg ekkora "sokként", vagyis maga a felület keményedik meg. Vagyis egy átlagembernek, amikor először kap ütéseket alkarra, az jól el fog színeződni, be fog dagadni, ám a legközelebbi ugyanakkora ütésektől (miután meggyógyult) már közel se sérül annyira a csont.
ez valóban így van, biológiai tény. A csontok, a bennük lévő csontsejtek érzékelik, hogy honnan, milyen irányból érkezik rájuk rendszeres terhelés, és mivel a csontszerkezet folyamatosan, megállás nélkül átépül, így egy idő után úgy fog átépülni, hogy ellenállóbb legyen a terhelés irányával szemben. A terhelés esetünkben az ütés, szóval tényleg, ha sokat ütsz egy bizonyos ponton egy csontot sokkal keményebb lesz, a szivacsosabb csontállomány kompakt szerkezetűvé válik. Ráadásul a rendszeres ütések az idegvégződéseket is degenerálják, ezért van az, hogy ha nekem rázúznak valaki a sípcsontomra, kiköpném a lelkem a fájdalomtól, addig kaine megérezné, de menne tovább.
Az izomra is ugyanígy érvényes a dolog.
Az ütésekre nem hiszem, hogy keményebb lenne. Valamilyen szintű változásra képes az izom is, de sokkal kisebb mértékben, mint a folyamatosan átépülő csontszerkezet. Egy izom keménységét a benne lévő izomrostok száma adja meg, ez változhat, de mindenkiben van egy genetikai határa, ami még a legváltozékonyabb izmúakban is jóval kisebb, mint a csontnál.
Képzeld el úgy, hogy amikor gyógyszert veszel be, azzal többnyire ellustítod a szervezetedet, mert elvégzi helyette a "munkát" a gyógyszer. Ha nem veszel be, akkor lép életbe a védekező mechanizmus, és a tested elkezdi helyrehozni magát.
Az tegyük hozzá, hogy ez egy hatalmas baromság.
Ha Rozsi szervezetének nincs szüksége rá, mert van benne egy mutáns gén, ami elvégzi helyette a melót, akkor az a gén fog dominálni, a többi "elkorcsosul". Márpedig a mutáns gén csak gyógyít, vagyis visszaállít eredetibe.
A regenerálódást nem egy gén irányítja vagy valami, szóval nála semmi nem fog elkorcsosulni. Ez az elmélet, ha a normális emberi testhez hasonlítjuk a képességeit valóban nem állja meg a helyét, mert tényleg nála az fog történni, hogy mivel gyorsan regenerálódik, egyetlen csontsérülése is nagyon gyorsan regenerálódik, és a csontszerkezete nagyon gyorsan át is épül...ergo nála ez fentebb leírt dolog sokkal hatékonyabban és gyorsabban működik, mint egy átlagembernél. Példával egy sima ember az ütáseket több hónapos edzés után fogja jól bírni, addig Roszinak erre elég egy hét mondjuk. Természetesen, ha nem lenne edzésben, nála hamarabb állnának vissza a terhelés előtti, kevésbé ellenálló és strapabíró állapotok, de mivel egyszerre 5 helyen is tevékenykedik, ugyanabban az időpontban, ez a veszély nem igazán áll fennt.
Meg különben is, ő mostanában olyan gyorsan regenerálódik, ha rázúzol egy jó nagyot a lábára, megérzi éppen, de mire tudatosulna benne a fájdalom, már meg is gyógyult.
Összevont üzenet ideje: 2009. augusztus 12. - 10:17:05
Nem akarok nagyon beleszólni a vitába, de szerintem Rozsinak nem a természetes öngyógyítása lett gyorsabb, hanem a mutáns gén miatt van valami gyógyítófaktora, az gyógyítja. Ezt támasztja alá, hogy amikor Genoshában elvették a mutáns képességeit (köztük az öngyógyítást is), akkor majdnem meghalt, pusztán azért, mert a természetes immunrendszere annyira le volt épülve, hogy alig voltak fehérvérsejtjei, hiszen nem is volt rájuk szükség a gyógyító faktor miatt. A mutáns gyógyító képessége nélkül Rozsi egy sima megfázásba is belehalna szerintem.
Most akkor el kéne dönteni, hogy mit is jelent nála az öngyógyító képesség. Van valami orvosilag elképzelhetetlen gyógyító génje, vagy egyszerűen a hétköznapi regeneráció nála sokkal gyorsabb, mert nem mindegy a kettő, nagyon nem. Amúgy ez a fehérvérsejtes dolog hülyeség az író részéről, nyilván te is tudod, hogy a fehérvérsejtek nem a regenerációhoz kellenek, hanem az idegen kórokozók elleni védelemhez. ha Rozsomákban van is egy csodálatos gyógyító gén, a fehérvérsejtek számának akkor sem lenne szabad kevesebbnek lennie. Ez az alacsony fvs szám pont azt támasztja alá szvsz, hogy nem egy külön gén van benne erre, hanem nála, ha szükséges, az egész szervezete hipergyors, ha megsérül, nagyon gyorsan begyógyul, ha megtámadja egy baktérium, sokkal gyorsabban gyomlálják ki az immunsejtjei, mint egy átlagembernél, ezért nincs szüksége az átlag emberre jellemző fvs számra. Ezt a dolgot támasztja alá a tejsavas példa is (bár a legújabb bizonyítékok alapján az egy tévhit, hogy az izomláz okozója a felszaporodott tejsav), mivel ha lenne egy gyógyító génje, attól még a tejsava nem bomlana le gyorsabban...azt egy külön enzim bontja le, arra meg egy külön gén kéne neki, hogy az az enzim nagyobb mennyiségben, vagy hatékonyabb formában legyen jelen. A tejsav felszaporodás, mivel nem érhet el egy bizonyos szintet, nem nevezhető sérülésnek...
Másrészt a természetes öngyógyítóképesség nem képes regenerálni az idegsejteket tudtommal, ezért ha Rozsi gerincvelője megsérülne, tolókocsiba kéne kerülnie. Nyilván számos alkalommal szerezhetett ilyen jellegű sérülést még az adamantiumbeültetés előtt, amennyi háborúban volt. De a gyógyító faktor miatt képes regenerálni a gerincsérülést is. Kacsint
Az idegsejtes dolog valóban egy külön, minden sejtjében gyógyító gén jelenlétét feltételezi, viszont ez meg ellentmond a korábban elmondottaknak. Azt hiszem ez megint egy olyan vita lesz, amibe fölösleges jobban belemenni, és példákkal előjönni, mert maguk az írók sem tisztázzák egymás között a dolgot, és egymásnak mondanak ellent.
