Ma délelött a végére értem a Dead Space-nek is.
Azt kell, hogy mondjam, hogy egyértelműen jelen generáció legjobb horrorjátékával van dolgunk.
Ez persze nem olyan nagy dicséret, mint aminek elsőre hangzik, lévén, hogy a Resi és a Silent Hill széria eléggé már csak árnyéka önmagának. Vagyis a Resi elment az akciójáték műfajba, azt viszont nem csinálja rosszúl, az kétségtelen, a Selint Hill Homecoming meg semmi ujdonságot, vagy önállóságot nem mutat, csak majmolja az aktuálisan sikeres játékokat.
Az Alone in the Dark új részéhez pedig még nem volt hosszú távon szerencsém, de az technikai megvalósításában volt kissé trehány.
Na de térjünk vissza ehhez a játékhoz.
Az Alien, Thing, és Event Horizon filmeket idéző Sci-fi horror hangulat már a legelején magával ragadott, aztán később arra is rá kellett jönnöm, hogy néhány a műfajt megreformáló újítás szorult a játékba.
Az egyik ilyen a videójelenetek teljes hiánya, minden esemény a játék közben történik, miközben főhősünk (az EA-re jellemzően tökéletesen személytelen Issac) irányítását egy másodpercre sem veszítjük el.
A másik ilyen a menürendszer. A képernyőn egyetlen olyan felirat, vagy kijelzés sincs, ami ne lenne ott a történet szerint is. Issac és a többi humán életerejének erőnlétének, és egyéb létfunkcióinak minden jelzése a páncélján foglal helyet, míg a kelléktár, lőszer, térkép, vieónaplók stb. szintén in-game módon (vagyis az ellenfelek eközben is ránk ronthatnak) a mellkasára erősített holovetitőn jelenik meg.
A harcrendszerbe szintén felüti pár mérsékelt újítás a fejét, a legyőzendő lényeket nem tudjuk úgy jobb létre szenderíteni, ha telepumpáljuk ólommal, ehelyett különbféle vágószerszámokkal kell nekik esni (bőseges választék áll majd rendelkezésünkre), hogy lenyisszantsuk végtagjaikat. Több száz órás OKJ-s zombihentelési gyakorlattal rendelkezvén elsőre a fejüknek estem neki, de ezzel csak annyit értem el, hogy megvakulltak, és vaktában kaszáltak le, így erről hamar leszoktam.
Ehelyett levágtam a lábaikat, és röhögtem rajtuk, ahogy vonszolták felém véres csonkjaikat (aztán beléjük eresztettem a körfűrészt).
A játék története nem túl mély, lévén, hogy a főhős is a klasszikus Horror játékok figuráihoz hasonlóan csak idegenvezető szerepet tölt be (mint mondjuk Harry az SH 1-ben), javarészt feljegyzésekből, és videónaplókból bontakozik ki. De azért van benne pár kellemes fordulat, és kellően depresszív (ellentétben a Resi 4-5 vidáman poénkodós hangulatával).
Viszont elég erőteljesen a mai igényekhez lett szabva a játékmenet, szinte 5 percenként kapunk egy mentőkonzolt a pofánkba, és lőszer, vagy életutánpotlás miatt se sokat kell aggódnunk (a legnagyobb problémánk az lehet, hogy a kelléktár nem túl nagy), gondolkoznunk pedig minimálisan se kell a játék során.
Mindent összevetve igen kellemes produktum volt, a műfaj szerelmesinek mindenképpen ajánlom.
Már csak azt nem értem, Kaine-nek mi nem tetszett benne.
