Ma elkezdtem nyomni a PS 3-as Castlevaniát. Nagyon hangulatosnak tűnik, és ahogy haladok előre, jövök rá, hogy a helyszínek sem lineárisak (van itt barangolásra lehetőség). A történet még épp csak elkezdődött, de már kezdem érezni a mélységeit. Ráadásul olyan téma is előkerül, ami mostanában nem igazán gyakori, méghozzá az Istenbe vetett hit. Ez számomra felettébb örömteli, hogy végre olyan fantasyval van dolgom, ami nem csak a divatos darkos oldalt veszi elő, de a dolgok másik végét is. Az irányítás viszont pofátlanúl nyúlja a GOW-ét, ezt már régen is láttam, viszont ezt olyan bugyután teszi, hogy sokkal nehezebben kezelhető.