Oké, Mass Effect trilógia kivégezve.
És nem igazán értem, mit pattogott mindenki a befejezésén. Ó, igen, el van cseszve – hogy stílusos legyek: olyan mértékben ahogy csak a Marvel tudja elrontani az eventjei végét –, de nem írói szempontból, hanem inkább azt kellene párszor fejbe lőni, aki kitalálta, hogy a jó, nem olyan jó, rossz és marha rossz lezárások elérését gyakorlatilag 90%-ban ahhoz kötik, hogy mennyi időt tökölsz el multiplayerrel. (Mert multira kényszeríteni azokat is, akik nem igazán akarnak, mindig is remek lépés volt, kösz, EA!)
Na jó, meg a végén a Reaper vaslogika azért fejbe vágott. Amikor a nyugati CRPG-d főgonoszának motivációja hivatalosan is röhejesebb bármely Final Fantasyénál (csak ők ugye nagy többségben igazoltan elmebetegek, tehát a „megöllek, hogy megmentselek†levezetés náluk még rendben van), akkor tudod, hogy valamit nagyon elrontottál a dialógus írása közben.
Jöhet az ME3 Insanityn (félelmetesen lebutították a harcrendszert az ME2-höz képest, ez már-már CoD-kölyök szint), a shield gate talán okoz meglepetéseket… aztán egy Insanity trilógia futam.
Hm, így belegondolva még iiiigen hosszú ideig elleszek ezzel a franchise-zal.
