Hát, ahogy elnézem, nagyon nem is érdekelt senkit, de azért a válasz (a "hatalmas" érdeklődésre való tekintettel akkor mégiscsak az utolsó általam itt feltett kérdésre):
A kérdés még egyszer: "Strange Tales, Tales to Astonish, Tales of Suspense... mindegyikben sok szuperhős megfordult, és mindegyikből aztán egy bizonyos főszereplőjük saját címe lett. És mindegyiknek pontosan 1968 első felében. Miért pont ekkor és miért pont egyszerre? (Segítség: Köze van a DC-hez.)"
A dolog 1957-ben kezdődött (igen, amikor a Marvel szuperhősrészlege gyakorlatilag nem is létezett), amikor is a Marvel képregényeit addig készítő American News Company úgy döntött, felhagy a képregények nyomásával, és felbontotta a szerződést az akkor még Atlas névre hallgató társulattal. És Marvin Goodman (a Timely alapítója) épp akkoriban fektetett be egy nagyobb tőkét a cégébe, hogy a szuperhősbiznisz összeomlása után ismét fellendülő képregényiparba még jobban betörjön.
Az erős konkurenciaharc miatt - ne feledjük, ekkoriban több tucat kisebb-nagyobb cég ontotta magából a western-, sci-fi-, romantikus-, kaland- és ifjúsági képregényeket - gyorsan találniuk kellett egy nyomdát, hacsak nem akarták a késés miatt elveszíteni a vevőiket (igen, akkoriban ha valaki hónapokat késett, akkor lehúzhatta az a cím a rolót, nem úgy, mint ma, amikor a Marvelnél már reklámfogás a direkt késleltetés, sőt, lassan nem is szabad "nagy" sorozatot készíteni ott késés nélkül), ezért gyorsan aláírták a szerződést az egyetlen igazán szóba jöhető nyomdával, az Independent News-zal... ami a National Periodical Publications része volt - ahogy a Detective Comics Inc, vagyis ahogy már akkor egy ideje nevezték, a DC is. A Marvelt a konkurencia adta ki!
Ami persze megkötésekkel járt. A szerződést eredetileg úgy kötötték, hogy az Atlas/Marvel havonta csakis nyolc füzetet jelentethetett meg, vagyis összesen 16 címük lehetett a gombamód szaporodó képregények világában (akkoriban a kéthavi volt a legelterjedtebb forma a képregényeknél). Ami elég drasztikus megkötés volt, pláne, hogy jó tíz év után az ötvenes évek végére kezdtek ismét népszerűek lenni a szuperhősös sztorik, sőt, népszerűbbek, mint valaha. A Marvel is szeretett volna ebből minél nagyobb szeletet, de a nyolcfüzetes megkötés miatt nem tudtak egyszerűen annyi mindent kiadni, amennyit szerettek volna, pedig 1961-ben Stan Lee-nek hála rögtön két gyorsan növekvő népszerűségű címük is lett. Ezért aztán lassan az antológiáikból különböző szuperhősök történeteinek gyűjteménye lett (de a címük maradt... hogy miért, ez is egy érdekes sztori), és az se segített, hogy a DC ilyen-olyan döntései miatt az ő népszerűségük esett, a Marvelé pedig nőtt. A hatvanas évek közepén a szerződés még mindig állt, bár sikerült hat havi címre és összesen havi tíz füzetre bővíteni azt. Egészen 1968-ig, ahol a limitált címek ellenére is a Marvel szekere hihetetlen módon meglendült, így év elején Goodman egyszerűen fogta, és kivásárolta magát szerződésből, és átment az ebből a szempontból független Curtis Distributionhöz. És egy csapásra az év első felében az összes antológia helyét átvette a legnépszerűbb hősük teljesen saját címe, azonos számozással, de immár a hős nevével (most már erre is volt pénz). És a cég végül annyira sikeres lett, hogy Goodman nyugodtan hátradőlhetett, és eladhatta a jogokat egy nagy valag pénzért még az év őszén, bár a kiadói státusza még megmaradt, mert hivatalosan két cég társulásából csináltak egy harmadikat (elég bevett szokás volt ez, a DC is valójában ezen ment át, csak legalább háromszor).
Vagyis röviden: Azért pont 1968 és azért egy időben, mert a Marvelnek akkor volt elég pénze, hogy kivásárolja magát a DC-hez tartozó nyomdával kötött kényszerű szerződésükből.
