Nekem ez a kedvencem, már megint végigröhögtem:
"Ha a Német-Római Császár lett volna a pápa, akkor egy császárrá koronázás felettébb érdekes szertartás lehetett.
És mondjuk a Canossa-járás problémaköre is merőben új olvasatot kap. valami ilyesmi lett volna:
Henrik-Gergely (tudathasadásos pápa és császár egy személyben) azon vitatkozott magával, hogy a püspöki invesztitúra maradjon-e a császár, azaz az ő kezében, vagy a saját pápai ediktuma értelmében eztán a pápa, azaz tenmaga nevezze ki őket.
Annyira összeveszett magával, hogy kiátkozta magát. Ez oly mód összetörte úgy karrierileg mint lelkileg, hogy egy szál csuhában három napig böjtölt és várakozott a saját erkélye alatt Canossa váránál, míg végül megesett magán a szíve, maga elé bocsáttatta magát, letérdelt maga elé, és saját bocsánatát kérte.
Galambszívű pápaként persze, visszavette császár-magát az egyház kebelére végül, de ekkor még nem tudta, hogy az álnok kígyó saját magát átverte, csak időhúzásra játszott, míg felállított egy sereget maga ellen. Sőt miután másodszor is kiátkozta magát ellenpápát állított maga helyett, olyat, akit a császári énje is szívesebben látott, mint magát.
Oké, azt meg kell hagyni, a turulógus történelem sokkal érdekesebb, mint az igazi..."
