Hogy miért szeretem jobban az ezüstkori képregényeket, mint a moderneket...
Rex, a szuperintelligens csodakutya, ráveti magát egy rózsaszín T-Rexre egy atomvillanás előtt.
Ha ettől a borítótól nem érzel késztetést arra, hogy megvedd a képregényt, már pusztán csak azért is, hogy megnézd, mi a f...ene akar ez lenni, hát akkor már semmitől.
Nem mellékesen, nem hiszem, hogy volt valaha a történelemben bárki is, aki a kép alá írt mondatomat valaha kimondta vagy leírta volna. Szóval bizonyos szempontból úttörő lettem.
