A nagy különbség, hogy a mangák végesek. Nincsenek benne 10-20-50 éves sorozatok, hanem nevezzük őket Marvel szemmel maxi sorozatoknak 3-15 résszel mondjuk, átlagban. Ezért nem is lehet összehasonlítani a kettőt. 15 rész pontosan elég arra, hogy megismerjük a karaktereket, kibontakozzon a cselekmény, legyen karakterfejlődés és végkifejlet (ne feledjük, hogy a 15 rész 3000 oldalt jelent). Mivel feltételezzük, hogy a piacon lévő 200 000 mangát nem ugyanaz a 20 ember írja, hihetetlen mennyiségű anyag és rengeteg író teremti meg ezeket a sztorikat. Mangából is van bűnrossz, nyilván az nem lesz híres, és nem jut el sehova. De ha egy író befejez egy sorit, utána nem azt folytatja általában, hanem kitalál egy másikat.
Ezzel ellentétben Amerikában az az ügymenet, hogy egy bevált karaktert nem dobnak el, hanem új írókkal próbálnak új ötleteket adni hozzá. Nyilván, minél több sztorit írtak már meg vele, annál nehezebb újat mutatni vele, illetve, ahogy a Ben által linkelt cikkben volt, a karakterfejlődés nagyon sokáig visszamaradhat, ami pedig a legfontosabb, hogy érdekes maradjon a sztori. Éppen ezért sokkal jobbak a 60-as évekbeli Pókemberek, mert akkor még senki se tudta, hogy 600 számig is menni fog, vagyis Stan úgy írta, hogy nem kellett azt figyelembe vennie, hogy ha most ezt, vagy azt csinálja, akkor mi lesz Pókemberrel 20 év múlva?