Mi volt az a sok logikai bukfenc a TDK-ban, ha már itt tartunk?
A film első fele olyan volt, mint 100 hongkongi Kung-Fu filmből 97.
Melyik kung-fu film kezdődik úgy, hogy egy milliárdos csemetének lelövik szüleit, majd az bosszút esküszik, aztán merényletet kísérel meg, felsül, és csúnyán megalázzák, majd a dühtől, önmarcangolástól hajtva feladja kényelmes, nyugalmas életét és alászáll a mocsokba? Az utcán él, lop, és az erőszak lesz a testvérpajtása?
Ami Ra's belépése után történik, a visszaérkezésig valóban olyan, mint egy kung-fu film, de kérdem én, mégis milyen legyen egy harcművész felkészülésének bemutatása, ha nem olyan, mint egy kung-fu film?
Katie Holmes valóban gáz volt, a többivel kevesen értenek egyet. A Bat-tank életszerűbb, mint az eddigi összes Batmobil (nem a fizikai képességeire értem, hanem az eredetére, funkciójára stb).
A végén lévő akciójelenetben mi volt az oly hatalma kliséhalmaz?
Mellesleg a legtöbb képregényfilm kliséhalmaz volt eddig. A különbség a jók, rosszak között, hogy előbbieket az alkotók komolyan vették, értelmesen, és körültekintően mutattak be egy (klisés) karaktert és fejlődését, viszonyrendszerét a környezetével, motivációit. Többnyire mértéktartásra törekedtek, és a film szereplőivel foglalkoztak, nem pedig azzal, hogy minél több, képtelen, és ráadásul ordítóan mű CGI csihi-puhival tömjék tele az egészet. Ja és, persze igyekeztek kikerülni a fájdalmas logikai baromságokat a forgatókönyvben.
A jókra teszem azt kiváló példa a Batman Begins, a rosszra pedig az I. Hulk.
A TDK meg nem is igazán képregényfilm, a szó egy elvonatkoztatott értelmében. A TDK inkább egy fordulatos, komplex bűnügyi krimi-thriller, csak képregényes szereplőkkel.
