Ha tippelnem kellene, három szóban összefoglalható a nagy különbség a kettő megközelítési forma között: Robert Downey Jr.
Lehet, hogy nem a képregényes Starkot hozza, mert az alapvetően egy karót nyelt irányításfüggő futurista technokrata, de a szerep jól állt a színésznek és ki tudta hozni belőle, amit kell. Mellé egy megfelelő körítés, lehetőleg végig a popcornmozi jelleget szem előtt tartva, és kész is egy sikeres, könnyed, mégis újranézhető film.
De lehet, végső soron az volt a fő, hogy nem akartak mindenáron viccesek lenni, még akkor sem, amikor nem kell. Az ilyen erőltetés csak visszaüthet.
