Érdekes gondolatok, és ráció is van bennük, mégis vitatkoznék néhánnyal.
Teljesen egyetértek az általad leírtakkal, én csupán azt próbáltam megmutatni, hogy Supermantől is rengeteget elvett az élet, mégse ezek a dolgok ösztönözték arra, hogy jót cselekedjen.
Őt az ereje+ a nevelése ösztönözte, ahogy írtad is. Ha a Földön született volna, és nem lettek meg volna ezek a veszteségei, ilyen erővel és nevelés mellett ugyanoda jutott volna, mint kryptoniként. Szerintem ennek vajmi kevés köze van a jellemük stabilitásához. Ilyenformán Batman jelleme nem is lehetne stabilabb, mert rendíthetetlenül üldözi a bűnt Gothamban, történjék bármi is.
A stabilitás és az abnormalitás nem zárja ki egymást egy jellem esetében, ezt ne feledd. A skizofréneknél is az a baj, hogy annyira ragaszkodnak a téveszméikhez, hogy semmivel sem tudod eltántorítani őket tőlük. Szóval ha úgy vesszük, a rögeszméikhez nagyon stabilan ragaszkodnak. Ilyen Batman is, neki Gotham kipucolása és védelmezése a rögeszméje.
Képregényekben mégis gyakrabban fordul elő, hogy Batman fékezi meg a tévútra tért Supermant.
Ezzel szerintem nem az a baj, hogy Supermant meg kell fékeznie valakinek, hanem az, hogy pont Batman teszi.
A harmadik, hogy Superman alapvetően jóhiszeműbb, kicsit naívabb, Batman bizalmatlan, így neki kell "megmentenie" vagy helyes útra terelnie a nagy fickót. Lényegében ezek mind Supermanen gyengítenek kicsit és ellenszenvesebbé teszik a figurát.
Én nem érzem úgy, hogy ezzel elvennének Superman népszerűségéből. Mivel teljesen másfajta világnézetű a két karakter, aki Batman-nal szimpatizál, abban mindig is visszásságot keltettek Superman naiv gondolatai, tisztasága meg a többi, és röhög a markába, hogy megint a körmére kellett koppintani a nagy S-nek. Aki viszont Superman világával szimpatizál, annál az ilyen manőverektől miért lenne kevesebb, népszerűtlenebb Clark? Eleve tudja, hogy ilyen, és tudja, hogy milyen következménye lehetnek a jellemének, felfogásának. Szóval csak annak a következményei ezek, amit megszerettek benne, akkor meg miért lenne ettől népszerűtlenebb?
Akik közömbösek mindkettőjük iránt, azok szerintem azok is maradnak. Akik kissé ide, vagy oda húznak, hát ott már nehezebb megmondani, de nem hiszem, hogy az ilyenek miatt olyan nagy változás állna be a szóban forgó karakterek megítélésében, a hozzájuk fűződő szimpátia mértékében.
Hatalmas lelkierő kell ahhoz, hogy megtaláld a humort egy olyan helyzetben, ami kilátástalannak tűnik, vagy éppen veszélyben vagy és pánikolsz -
Ehhez neki nem kell lelkierő. Pókember így palástolja a félelmeit alapból. Akkor lenne igazad ebben, ha alapból nem ilyen lenne, hanem valaki, vagy a külvilág miatt kényszerítené magát poénkodásra a legszarabb helyzetekben is.
Ugyanakkor lelkileg valamilyen szinten mégis gyenge, mert teljesen felemészti az életét az évekkel korábbi trauma.
Ez nem lelki gyengeség, a psziché nem attól lesz gyenge, mert nem tud feldolgozni egy traumát. Bruce-t akkor nevezhetnéd gyengének lelkileg, ha a gyerekkori élményei miatt még felnőttként is félne kimenni az utcára, vagy ilyesmi. Őt pont, hogy megerősítette ez a tragédia. Adott neki egy célt, amihez megszállottként ragaszkodik, amiért bárkivel képes szembe szállni valamilyen módon, legyen az bármennyivel is erősebb/ jobb nála. Már csak az, hogy Batmanné vált, és képes volt feláldozni egy olyan életet amiről az emberek 99%-a csak álmodik egy rögeszme, egy fogadalom miatt hatalmas lelki erőre, szilárdságra vall.
Szerintem pont ezek nem válnak be. Batman miért működik? Mert emberi? Nem érzem annak. Pókember az erejével együtt is emberibb. Batman sokkal inkább olyan, akivel szeretnénk azonosulni, mert borzasztóan menő. A kiskapu nála az, hogy nincs szuperképessége, ezt megragadva az ő bőrébe tudjuk képzelni magunkat és átérezzük a "hatalmát".
Pontosan. Sehol sem írtam, hogy Batman emberi, és ezért népszerű. Supermannel kapcsolatban sem azt írtam, hogy az olyan sztroik a legjobbak, ahol batmanesíteni akarják. Amikor emberibbé próbálják írni, még véletlenül sem arra gondolok, hogy Batmanhez próbálják hasonlóvá írni jellemben.
Olyannak kell lennie, amilyennek az olvasó is lenni akar. Hihetetlen hatalmú szuperlény, megfékezhetetlen és a többiek felett álló.
Attól, hogy az olvasó ilyen akar lenni, még nem biztos, hogy ettől tud is azonosulni vele. Superman a képességei+jelleme kombinácójában olyan messze van a gyarló kis emberektől, mint ide Japán. Pont ez a nagy rákfenéje a karakternek, és pont ezért gyengítették már többször, pont ezért próbálták emberibbre szabni legalább jellemben, mert se az írók, se az olvasók nem tudnak sokszor mit kezdeni vele. Olyan erős, hogy nem lehet ellenfelet találni neki szinte, és annyira távol áll egy hátköznapi embertől jellemben (legalábbis az általános Superman képre gondolok itt), hogy egyszerűen az olvasó már csak ezért is képtelennek, hihetetlennek és főleg, hiteltelennek tartja. Vagy legalábbis úgy gondolkozik, hogy ennyire egyenes, tiszta és eredendően jó karakter csak a gyermekmesékben van, úgy érzi, hogy ez sem több, mint egy tündérmese. Pont ezért tartom azokat a sztorikat a legjobbaknak, amiket írtam: Superman jelleme alapvetően nem változik, hisz a történet elején is ugyanaz, mint a végén, csak közben bejár a karakter egy olyan utat, hogy magától az úttól sokkal átérezhetőbbé, sokkal emberibbé válik az olvasó számára, hisz az úton olyan problémákkal, dilemmákkal szembesül, amelyek az olvasót is nap, mint nap foglalkoztatják.
