A Begins első órájával nem igazán az unalom volt a bajom, hanem, hogy "realisztikus" akart lenni, miközben röhejes lett az ázsiai / nindzsás / kiképzés rész. Régi gagyi karatés filmeket idézett nálam... Ra's al Ghult vagy nem ebben a formában kellett volna tálalni, vagy kihagyni belőle. Sokan szidják Burton Batmanjét, hogy ott a Joker ölte meg a szüleit és "minden mögött ő állt", de itt meg Ra's volt az, aki "mindenért felelős volt". A "Joker ölte meg Bruce szüleit" ötletben legalább megvan az, amit a képregényből mindig hiányoltam: Miért pont Joker Batman főellensége? Azon túl, hogy ő a legnépszerűbb és személyiségben ellentétesek, meg kinyírta egy Robinját és kivonta a forgalomból Batgirlt... Bane meg eltörte a gerincét, miért nem ő? Mi a kapcsolat közöttük, amitől ő lesz a no.1 ellenség? Tudom, eléggé magányos vagyok ezzel a véleménnyel, de nekem tetszett az ötlet, hogy a filmben kölcsönösen teremtették egymást. Sőt, a képregényben Batman felelős Joker születéséért, a film ez alól feloldozza, mert a másik fél teremtette őt előbb. Ellenben a Begins esetében Ra's kiképezte Bruce-t, aztán kiszúrta pont az ő városát... Erőltetett, de különösebb cél nélkül. Ráadásul Ra's sokkal jobban működött volna misztikus karakterként. Bár az utolsó filmben ezt még orvosolhatják.
Aztán a ruha... Nekem nem tetszett már a Beginsben sem. OK, volt némi fejlődés, pl. mozgatható nyak, stb. Ezeket díjazom, de a maszk kialakítása nem emlékeztet Batmanre, inkább mintha ördögszarvai lennének, befelé állnak a "fülek". Hasonlóképp nem túl szerencsés az orr rész kialakítása se, kissé csőrszerű. Aztán a TDK-nál már az a panelekből összeálló jelmez... Nem vagyok benne biztos, hogy van bármi értelme, de nem tetszik.
Aztán Gotham. Túl... "lapos". Nem várom, hogy olyan legyen, mint Burton extra-gótikus városa (bár az borzasztóan tetszett), de bennem inkább "Metropolis éjszaka" érzést kelt.
Tumbler: Először nagyon nem jött be. Ma se szeretem igazán, de már elfogadtam. Azért azt megnézném, hogyan parkol meg közlekedik vele feltűnés nélkül. OK, van lopakodó mód, de azért mégis...
Joker: Mindenki odáig van érte, szóval biztosan zseniális, de engem inkább emlékeztetett a Joker egyik bandatagjára, mint Jokerre magára. Amúgy röhej, hogy a sitten se mosták le róla a festéket, de azért panaszkodtak, hogy "nem lehet beazonosítani".
Mind közül a leggázabb a kompos jelenet volt. A fogolydilemmát akarta szemléltetni, de ekkora nyáltengert ennyi klisével előadva nem túl gyakran láttam filmen.
Batman csaja: Hogy is hívták egyáltalán? Nem is érdekel. Legalább adtak volna neki a képregényből a nevet. Még a '97-es Batman & Robinban is Julie Madison szerepelt. Egyébként pont ez lett volna a legmegfelelőbb név ennek a Récsöl akárkinek.
Kétarc: Rövid volt, kevés volt, realisztikus se volt, meg még a haja színét se bírták volna eltalálni. (Tudom, az fontosabb, hogy a színész jól hozza a karaktert, de a figura eleve laposra sikerült.)
Történet: Az első filmét nagyjából jellemeztem Ra's-nál, a másodiké számomra csapongó volt, kb. össze-vissza, rengeteg déjá vu elemmel, pl. Joker a maffiózók tárgyalásán a ceruzatrükkel (Burton Batman, kézfogós trükk, valamint a "toll erősebb, mint a kard" jelenet), Joker zuhan az épületről a film végén (Burton Batman vége - ami 1000-szer "epicebb" volt amúgy), "Come on, I want you to do it, I want you to do it. Come on, hit me. Hit me!" (Burton Batman - Batwing jelenet), "kit mentesz meg, a nődet vagy a barátodat?" (Mindörökké Batman, Chase és Robin egyszerre zuhan). OK, persze, sokkal több volt benne. Néhány dolog tetszett benne, néhány nem. Pl. a kompos rész meg a kínai kiruccanás nem.
Amúgy alapvetően végig tudom nézni mindkét filmet és jobbak, mint Schumacher giccsparádéi, de nekem inkább csak tucat akciófilmként maradtak meg.
Egyébként meg igen, valószínűleg szempont nálam, hogy elfogult vagyok Burton Batmanjeivel szemben is. A nosztalgia faktoron túl, mai szemmel, nekem sokkal nagyobb élményt jelentenek, még ha nem is annyira követik a képregényeket és technikailag már nincsenek annyira a topon. Illetve, ez nem teljesen igaz. Egyrészt, a Burton-féle első film idején még kimondottan újnak számítottak, vagy még meg se jelentek azok a képregények, amik legfőképpen Nolan filmjeit ihlették, másrészt a legjobban úgy lehet jellemezni, hogy Burton az arany, Schumacher az ezüst, Nolan pedig a modern kori képregények hangulatát adaptálta. Kinek mi jön be leginkább...
