Az ellenvélemény nem baj, sőt.
Amúgy is szubjektív, hogy kinek mi tetszik.
A Fenegyerek szereplői nagyon szerethetőek. Matt, Elektra, még Célpont is.
Ebben igazad van. És így már azt hiszem értem is, hogy miért tetszik neked ennyire a DD, illetve a Batman miért nem. Szerintem az fogott meg benne téged, ami a Pókemberben is: a szereplők közti kapcsolatok, magánéleti (úgy értve, hogy "civil") szálak. Különben ezek a részek tetszettek nekem is, ahogy az általad felsorolt jelenetek is, ha ezeket is elrontották volna, akkor nézhetetlen lenne a film. Ezekre a részekre gondoltam, mikor azt írtam, hogy van egyfajta szerethető hangulata a filmnek - de nekem az volt a bajom hogy ennyiben ki is merült a film (a rendezői változat egy fokkal legalább jobb volt, de olyan nagyon sokat az sem dobott a filmen). Annyira a főszereplők közti kapcsolatra és románcra koncentrált a film, hogy a sztori többi része elsikkadt, vagy nagyon vázlatos maradt. Ron nagyon jól rátapintott a lényegre: máson van a hangsúly a Batman filmekben, mint a DD-ben. A Batman filmekben kevés a romantika, de sokkal jobban bemutatja a film a főszereplő alvilág elleni harcát. A DD viszont - lehet hogy furán hangzik - de egy romantikus akciófilm, ahol a két főszereplő románca tök jó, viszont ezt csak úgy mellékesen kíséri a bűnüldözés, amolyan körítésként. Ez ott ütközik ki legjobban, hogy a Vezér legalább olyan középszerű figura lett, mint például Bane, sőt, talán még gyengébb. Egyszerűen elrontották a karakterét, és ez volt a legnagyobb szívfájdalmam. Mert ha megnézed, mindenki Célpontról áradozik a film kapcsán és ő volt az igazán emlékezetes ellenség, nem pedig a Vezér, aki egyébként Fenegyerek legnagyobb ellensége és a keleti parti alvilág ura. (Egyáltalán nem éreztem nála azt, amit a Póki képregényekben, hogy ez a figura tényleg bárkit rettegésben tud tartani, és mindig öt lépéssel előtted jár a sakktáblán.) Ha Célpont jó volt, akkor a Vezérnek még jobbnak kellett volna lennie.
Célpontot tényleg jól eltalálták és Colin zseniálisan játszott, de ezzel együtt a karakterét kicsit humoros irányba tolták el, ami tök jó volt, de így azért nem is lett olyan félelmetes, mint pl Joker. Persze ezzel nem lett volna gond, ha egy igazán félelmetes és komoly ellenfelet kreáltak volna a Vezérből.
Kétségtelen, hogy a 2. Batman nagyon jó lett, de az 1. és a 3. szerintem gyenge közepes.
Azt valóban elismerem, hogy míg a TDK számomra tökéletes film lett, addig az első és harmadik rész nem az, vannak hibáik is az erényeik mellett.
Túl könnyed volt neked?
Igen, a Batman filmeket fajsúlyosabb alkotásnak érzem. Valószínűleg azért, mert kevesebb a romantika bennük és jobban rákoncentrálnak az alvilág, illetve a gonoszok elleni harcra. Persze dráma itt is, ott is van, de azért a DD szerelmi tragédiájából levon egy kicsit, hogy Elektra igazából nem is hal meg.
Rachel és Harvey tragédiája sokkal erősebb volt.
Egyetlen jól érzékelhető különbség Bruce Wayne és Matt Murdock között a filmekben (mivel tudjuk, hogy egyiknek sincsenek szuperképességeik, vagy öngyógyításuk): Bruce-nak vagy háromszor eltörik a gerince 3 hét alatt, és közben felüléseket csinál, míg Matt minden egyes éjszakai kaland után percekig áll a forró zuhany alatt a falnak támaszkodva, és fájdalomcsillapítókat szed.
Hát, ezen viszont sokat lehetne vitázni, hogy ilyen szempontból melyik figura lett realisztikusabb.
Nagyon tetszett nekem is az elején, amikor bemutatták Matt egy napját, és kiszedi a fogát meg fájdalomcsillapítót rág, de az viszont már nem, hogy Fenegyerek helyenként akkorát ugrott (kötél nélkül), mint Pókember. Kissé eltúlozták DD fizikumát és atlétikai képességeit. Arról nem is beszélve, hogy egyébként ennyi ugrálástól és bunyótól DD is rövid időn belül nyomorék lenne, csakúgy, mint Batman. De batman legalább páncélozott ruhát hordott, míg DD csak egy sima bőrszerkót. És ami igen nagy WTF volt Fenegyerek eredetsztorijában: a gyerek Matt Murdock egy háztetőn tökegyedül tökéletes harművésszé képezi magát? Hogyan? Ráadásul VAKON? Még egy Bruce Lee filmet sem tud megnézni, hogy technikákat tanuljon el. Ehhez képest még Batman sablonos ninjaiskolás kiképzése is hihetőbb volt. Nagyon hiányzott nekem egy rövid jelenet, amiben Matt ellóg a kínai negyedbe kung-fut tanulni egy bolti árustól, vagy legalább találkozik Stick-kel, mint a képregényben, vagy valami... Fenegyerek harcművész tudásának az alapját rohadtul nem magyarázták meg a filmben. Illetve az Elektra - Matt játszótéri bunyó sem tetszett, erőltetett volt, és nagyon látszott rajta, hogy betanított (helyenként drótköteles) koreográfia.
Viszont a többi bunyó általában jobb volt a DD-ben, mint a Batmanben, ez sajnos igaz. Ahogy az is, hogy Jen kenterbe veri a Batman összes női szereplőjét. Úgy látszik Nolannek ez a két gyenge pontja van.
Nem hinném, hogy Batmannel kapcsolatban panaszkodni lehetne a mellékszereplők kidolgozottságára, Alfred, Fox és Gordon is egyaránt működnek, de ami (számomra) a meglepőbb, hogy az utolsó részben behozott szereplők is a helyükön vannak - az kisebbfajta bravúr, hogy a hőst erőlködés nélkül sikerül összehozni egy új nővel.
Ezzel én is egyetértek, a mellékszereplők teljesen a helyükön vannak a trilógiában. Tényleg csak Rachel volt mellényúlás, bár ő mindkét esetben.
A koreográfia az egy dolog, és egy másik, hogy hogyan vesszük fel. Az első részben még ez a "berántjuk a nézőt a harcba" dolog nekem sem jött be annyira, nem láttam ki hova üt, de maga ez a könyökölős harctechnika nekem abszolút bejött. A 3. részre ebből egy brutális ökölharc maradt, de pont ez a nyerseség állt neki jól. Összességében viszont azt tudom mondani, hogy a Batman akciójelenetei nem a látvánnyal, hanem a feszültséggel kötnek le.
Szerintem ebben azért látjuk máshogyan a dolgokat, mert Kaine és én kicsit harcművész szemmel nézzük a bunyókat. Nekünk jobban feltűnik, ha a bunyó nem realisztikus. Bár a TDKR-ben Bane és Batman első bunyója nekem is tetszett, mert az elég hangulatos volt, de technikailag már ott is kilógott a lóláb. Batman olyan lassan és kiszámíthatóan ütött, hogy csak néztem. A film végén a második küzdelmüknél meg nem is értettem, hogy Batman miért erőből akarta legyűrni Bane-t, amikor a fizikai fölény egyértelműen Bane oldalán van. Batmannek inkább a gyorsaságát és az ügyességét kellett volna kihasználnia (meg az eszét), ahelyett, hogy leáll egy sima adok-kapok bunyóba. Kábé mázlija volt, hogy felsértette Bane maszkját, különben az életben nem győzte volna le.
És a végére egy nagy vallomás: ha rangsorolni kell a 3 Batmant, nálam a középső darab kerül leghátulra, mert Joker ide vagy oda, mint film, szerintem ez a leggyengébb. Nincs normális vége, csak hirtelen el van vágva, Batman kb egy háttérszereplő és a filmvégi dilemma a két hajón is egy vicc szerintem, hogy Harvey pálfordulásáról ne is szóljak.
Na tessék, az említett szubjektivitás.
A Batmobilról meg csak annyit, hogy még mindig a Tim Burton-féle változat a legkirályabb.
Azt még egy Batman filmben sem pipálták le eddig.
