pepo: Nem, sajna az a baj, hogy Warren a Marvel-univerzum legpocsékabb klónozója volt. Amikor Sinister szó szerint vtizedekkel korábbana saját Martalócait úgy tette halhatatlanná, hogy nyakra-főre klónozta őket, és azok nem szétestek, hanem kinyíratták magukat, vagy amikor az X-Men vezetője, Xavier már akkor jó ideje egy klóntestben flangált, hogy csak a leghíresebbeket említsem, az, hogy vki hosszas szenvedés után 0.1%-os arány alatt tud csak normális klónokat csinálni, a Marvel világában kifejezetten pocséknak számít. És én azt untam meg, hogy midnen létező csavarra előre kigondolt mindent. Az alapot még lenyeltem valahogy, mert az ilyen huszonysok évre visszanyúló retconok egy idő után gyakorlatilag szerves részei lettek a sokévtizedes szuperhősök kalandjainak (elég csak a mostani nagy eseményekre nézni... Secret Invasion a hetvenes évek beli kree-skrull háborúig visszamenésével, vagy a Batman R.I.P. egészen Batman eredetéig visszanyúlásával), de az, hogy egy klónba beleprogramozni ennyi lehetőséget, és mindezt csak azért, hogy egy volt diákját csesztesse? Nem éppen egy lángelmére vall. Ezért mondom, hogy Rózsa ebből a szempontból nekem jobban tetszett. Neki legalább konkrét tervei voltak, aminek volt egy személyes felhangja is. Warren és aztán a retconolt Osbornos dolog viszont egy igen nagy elmék roppant piti és kicsinyes játéka lett. Millar hasonlót dobott ugyan a Marvel Könyvekben, de ott Normant kifejezetten az hajtotta, hogy ha bajba kerül, kihúzassa magát belőle, és nem csak az, hogy jól szórakozzon.
Szavazás