Nem, ez a dolog valójában rengeteg dolgon bukik.
Kezdjük ott, hogy az űr nem a Csendes-óceán, hogy ha az ember elég ideig lapátol egy csónakon, csak talál egy lakható akármit. Az űr b*nagy. Pl. lehet, hogy a Voyager soha nem is kerül nem hogy lakott bolygó, egyáltalán akármilyen űrobjektum gravitációs körzetébe sem, olyan nagy és ritka. Tehát fel kell tételezni,hogy az adás még abban az állapotában talál egy bolygót, amikor még elég erős a jel, hogy elkülöníthető legyen egy közönséges sugárzástól, ami van dögivel a kozmoszban. Másrészt adott bolygónak lakottnak kell lennie, ezenkívül rendelkezniük kell abban az időben olyan felszereléssel és/vagy szervekkel (vagy bármi mással), ami fogja a jeleket. Ezekután még arais rá kellene jönniük, hogy ezek képek és hangok, nem csak egy kusza adatfolyam. És akkor még mindig azt feltételezzük, hogy a látható fényben s az általunk hallott frekvenciatartományon belül érzékelnek, sőt, hogy egyáltalán érzékelik a fényt és a hangrezgéseket. És ha még ez össze is jön, és összeállítják a filmet (itt már rég elhagytuk a "matematikai esély" fogalmát is egyébként), akkor is még ott van az, hogyfel kell tételeznünk, tudják, mi az a "fikció", vagy hogy "film".
Egyszóval egy világűrbe küldött adás miatti idegen inváziótól tartani kb. olyan, mintha attól tartanék, hogy egy kósza neutrínó vagy bármely más szubatomikus részecska, amik egyébként tíz a rohadtsokadikonszámra haladnak keresztül a bolygón és rajtunk is minden egyes másodpercben, spontán atommaghasadást okoz az egyik sejtmagomban, és rákos láncreakciót indít. Ere az esély vami egy a tíz a huszonakárhanyadikonhoz egyébként. És ez is sokkal sanszosabb, mint az invázió...
