Szerintem meg mindenféle vallási érzelemtől függetlenül (mert az bennem sincs sok) piszok jó ötlet. A keresztény egyház így is a dogmatikus, begyöpösödött világnézeteiről híres, amit csak kis mértékben igyekeznek manapság (izé... ez alatt pár évtizedet lehet érteni) eloszlatni, és egy kicsit a XXI. sz. elvárásainak megfelelővé tenni önmagukat (az eleve baromság, amikor valaki azt mondja, hogy a kor és a társadalom változása nem szabad, hogy hatással legyen egy vallásra... egy vallásnak az alapjainak kell örökérvényűnek lennie, nem pedig a ráépülő rendszernek, de egy konzervatívnak ezt magyarázhatja az ember...
). A mangaláz ilyenfajta kihasználása megfelelő mértékű szöveghűség segítségével zseniális ötlet. Ehhez hozzávéve, hogy az Ószövetség önmagában is elég cselekményes (komolyan, ha az ember megnézi, csupa szex és erőszak), kiváló táptalaj lehet egy ilyen stílusba átültetett történetnek.
Meg egyébként se ez volna az első: még idehaza is leadták a Könyvek Könyve (Superbook) c. japán rajzfilmsorozatot, ami meg a kora nyolcvanas években nagyban dívó gyerekanime stílusban (talán még emlékszik innen rá pár tag, akkoriban voltak idehaza ezek a kissé európai családregény/szappanopera-szerű japán sorozatok is) mesélt a Bibliából. És az a vicces, hogy emlékeim szerint sokkal kevésbé volt szájbarágósan okító jellegű, mint a nyugati társai.
