Képregényajánlók (vagy éppenséggel nem!)

[Ben Reilly]

Ma jött ki a minisorozat első száma, és hogy őszinte legyek nem nagy várakozásokkal telve kezdtem bele az olvasásába. Bár az előző jó volt, de úgy véltem ez csak bőr, illetve fémlehúzás. Akkorát csalódtam mint ide Nagykáta. De pozitív értelemben. Nagy pörgős képregény lett. A rajzok is elég szépek, de a történet most tényleg felülmúlja. Egy Lauren Amendola nevű lánnyal és a társával kezdődik, akik együtt menekülnek a Skynet terminátorai elől. A lány valamiért meg van arról győződve, hogy ő az utolsó nőnemű ember és a Skynet ezért fokozott figyelmet fordít a kiiktatására. A társával aki a kötelező önfeláldozó néger karakter, az Ellenálláshoz akarnak eljutni. Persze nem jutnak messzire. Betörnek egy múzeumba, méghozzá a Skynet saját múzeumába amelyet azért rendezett be, hogy felsorakoztassa a fejlődése egyes állomásait. Pl. van itt egy ED-209-es egység is. Néger kari megmurdel. Lauren pedig igyekszik valamiféle fegyvert keresni. Nos ekkor aktiválja a múzeumban porosodó Robotzsarut aki azonnal a harc közepén találja magát. Laurentől értesül arról, hogy oltári nagy a gebasz. A rész vége egy akkor fordulattal zárul hogy csak a számat tátottam.


Robo agyonlövi Laurent.

[pepo05]

De minek a Skynetnek múzeum? Annyira nem emberi, hogy ego-ja is legyen. És azt sem hiszem, hogy a terminatorok szépen ellátogatnak majd oda néha-néha, hogy megnézzék szájtátva anyuci fejlődését.

Valami értelmesebb helyen is elrejthették volna Robocopot.

[Ben Reilly]

Még a kis robot kölyök is ott volt a mackójával az A.I.-ból! 

[Todd]

pedig amenyire észrevettem, a Skynet pont van annyira emberi, hogy Egoja legyen.
Egyébként simán lehet, hogy az embereknek rendezte be.

[Krizli]

Én olvastam ezt a Robocop/Terminator képregényt, de spoiler nélkül is valahogy számítottam rá, hogy ez lesz a vége (legalábbis az első résznek).
Egy ideje már úgy olvasok képregényeket / könyveket vagy nézek filmeket, hogy közben azon gondolkodok, hogy ha én írnám, akkor hogyan folytatnám, vagy milyen befejezést találnék ki neki. Mivel mostanában minden fordulatokra meg csattanókra van kihegyezve, a legtöbb esetben ki lehet találni ezeket és elég ritkán nyűgöznek le velük. Ennél a képregénynél is két lehetőség volt az első rész lezárására: Az egyik, hogy átlag képregényes cliffhanger módjára szimplán sarokba szorulnak, vagy az, ami a képregényben is szerepelt. (Esetleg még, hogy a Robotzsarut nyírták volna ki a csaj helyett, de őt elég könnyen vissza lehetne azért hozni. Talán akkor lepődtem volna meg a legjobban, ha az első rész végére legyőzték volna a Skynetet.
A múzeummal amúgy nem lett volna baj, de inkább "raktár" néven lett volna értelme. Nem hinném, hogy fényképezős kínai terminatorok járkálnának oda nyitástól zárásig, hogy legyen közös facebook képük az ED-209-essel.

[pepo05]

Ez a módszer mondjuk szerintem nem jó, amit te csinálsz. A legtöbb fordulat annyira gyenge így is sajnos, hogy az arra való fókuszálás nélkül is bevillan az embernek nézés/olvasás közben, hát ha még direkt ezen filózunk közben. Kicsit a saját szórakozásodat rontod el, nincs is attól jobb, amikor a végén kapsz egy akkora gyomrost, hogy leesik az állad tőle.

[talgaby]

Csak ahhoz az is kell, hogy megfelelően legyen vagy éppen ne legyen az a fordulat felvezetve. Fura, de ebből a szempontból az amúgy ritka nagy marhaság Sucker Punch egész jó munkát végzett.

[Krizli]

Nem igazán szándékosan csinálom, ez már inkább ösztönös, mióta én is írogatok történeteket. Hasonlóképpen statiszta is annyit voltam filmekben, hogy egyes jeleneteknél elképzelem, hogyan zajlott a forgatás és ez kissé kizökkent a történetből.
De ha egy igazán jó alkotásról van szó, legyen az film, képregény, vagy mondjuk könyv, akkor ezek nem fordulnak elő, mert magával ragad a sztori és semmi másra nem tudok figyelni. A legjobb példa erre A remény rabjai, ahol nekem előtte ráadásul le is lőtték a poént, de olyan zseniálisan lett felvezetve, hogy még így is megvolt a "gyomros".
Szóval ahol ki tudom találni a szokásos csavart, ott úgy érzem, a történet nem is érdemelte volna meg, hogy meglepődjek rajta. Szerintem a nézői/olvasói reakciókat is ki kell érdemelni.
Egy képregényen belül pl. a Watchment tudnám felhozni: Az, hogy ki áll a gyilkosság és az egész mögött, kb. az ötödik résztől egyértelmű volt számomra, ellenben Rorschach kiléte nekem hatalmas gyomros volt, mert az elejét kissé felületesen olvastam és csak utólag vettem észre a kismillió utalást.

[pepo05]

Jah, értem már. Hát való igaz, a sztori könnyű lelőhetősége is egy mérce lehet. És az is, szerintem is.

Csak ahhoz az is kell, hogy megfelelően legyen vagy éppen ne legyen az a fordulat felvezetve.

Megfelelően, igen. Viszont a szinte semennyire felvezetett is ugyanolyan rosszul megírt, mint az átlátszóan megírt. A semmiből, alapok nélkül előrántott fordulat még dühítő is ráadásul, legalábbis ilyenkor én mindig azt érzem, hogy hülyének néznek.

[Todd]

A fel nem vezetett dühitő fordulatok ellen nincs kifogásom. Az élet is ilyeneket produkál.

[pepo05]

Tehát, ha teszem azt, a Hetedik úgy végződött volna, hogy John Doe valójában csak áldozat, mert Mills nyomozó addig soha nem említett ikertestvére manipulálja, ő tömi tele a fejét a vallásos maszlaggal, mindezt csak azért, végül a felesége megölésével bosszút álljon Daviden, mivel a nő, tökugyanolyan kinézetük ellenére Davidet választotta és nem őt, számodra teljesen okés lenne. Értem.

 Én az ilyet nem szeretem.

[Todd]

Az ilyet nyilván én sem.
Inkább az olyanokra gondoltam, mint mondjuk fontos szereplők hirtelen, és értelmetlen halála, és egyéb a történetét más irányba terelő, spontán, és abszurd dolgok.
Persze ez is egy idő után kiszámítható. Pl. Tarantino filmek.
De sokan szidták már itt a Darabont féle köd végét, de nekem tetszett, pedig az is abszurd, és dühitő volt.

[pepo05]

Inkább az olyanokra gondoltam, mint mondjuk fontos szereplők hirtelen, és értelmetlen halála, és egyéb a történetét más irányba terelő, spontán, és abszurd dolgok.

Jah, értem. Én az ilyen dolgokat véletlennek nevezem, mintsem csavarnak, fordulatnak. Persze a kettő nem zárja ki egymást, hisz egy ilyen véletlen is nagyon fordíthat a történet menetén.

Nekem is bejött a Köd vége, szerintem nem volt nagyon dühítő, minden szenzációhajhász szándéka ellenére. Persze lehetne kifogásolni, hogy ennek így mennyi esélye volt, ahogy a végén történt, de addig a Köd egy stílusos szörnyfilm volt igazából, semmi több, ez a befejezés adta meg igazán a keserűségét, így jött át az az elkeseredettség, ami az ilyen jellegű filmekből hiányozni szokott.

[Krizli]

A Köd vége nekem felemás volt (bár az egész film is). Erőltetett, de erőteljes - azért meghökkentésen túl volt mögötte tartalom is (bár kissé giccsesen tálalva). Ugyanakkor amikor lelőtte a többieket a főszereplő, pont mondtam a barátnőmnek, hogy vicces lesz, ha most tűnik majd fel a segítség, erre bumm: akkor jelentek meg a katonák. Szóval azon nem lepődtem meg annyira, de az tetszett, amikor a film elején elment nőt megláttam a katonai teherautón.

Fordulatok közül egyet tudnék dühítőnek nevezni: "Xorn". Kizárólag a Morrison-féle New X-men keretein belül tekintve. (Bár... azon túl talán még dühítőbb...) A mai napig nem tudom eldönteni, hogy zseniális volt, vagy abszolút hülyeség. Bizonyos értelemben rengeteg utalás volt rá, de néhány dolog még utólag visszaolvasva is szinte kimagyarázhatatlan ellentmondásra vezet a fordulattal kapcsolatban.

Meg ott vannak a Fűrész filmek. Az első vége még meglepő volt, de aztán az összes végére be kellett tenni egy csavart, az ember meg elkezdte találgatni, hogy mi lesz az és pont ettől nem ütöttek már akkorát. Nem is tudom, hányadik részig láttam. Amúgy az első rész végén is kissé olyan "derült égből" csavar van, de azért nem teljesen felvezetés nélküli.

[pepo05]

Pontosan, a Fűrész tökéletes példa arra, hogy kevés infóval, és főleg folyamatos kétségekkel hogyan kell felépíteni egy nagy fordulatot.

[venom75]

A fűrész első része a legjobb , én végignéztem mid , de a többi már csak össze - vissza csavarás, magyarázás.

[Todd]

Én a 3.-t láttam utoljára, azóta nem is érdekel.

[kaine]

Én is 3-ig láttam, de csak az 1 tetszett. Az baromi jó, a többi rakás kaki.
A Köd vége számomra fantasztikusan állat, ekkora negatív tapasztalatot/élményt soha nem láttam filmben.

[Todd]

Én a 2-en láttam még minimális fantáziát, de jóval gyengébb volt, mint az egy.
A 3. viszont már mrhára hidegen hagyott.

[killingjoke]

Zseniális ez a cucc! 
Aki még nem találkozott vele, az sürgősen kezdje el olvasni.