Meglátás kérdése. Önmagukban mindegyik értelmezhető. De mégis egy nagyot alkotnak összességükben.
Lehet elgondolkoznod például akár az X-Force v2-n is, bár oda kell majd az a dokumentáció, amit valamelyik kiadványához meg is jelentettek. Az egy véget nem érő, nagyon sok henteléssel átszőtt akció.
A v2 a Messiah után a világ egyik legjobb sorozata lett, mert Vadóc lett a főszereplője.
Amúgy váltogatott egy Vadóc köré épített csapat, Xavier rehabilitációs road tripje, majd megint Vadóc és a köré csapódóak voltak a középpontban. És ennek nemrég vége szakadt.
Hüpp.
A New X-Men elég hamar megszűnt, miajd átvette a helyét valami, amit nem nevezünk nevén, és később lett egy New Mutants belőle. Ők alapvetően Faktor-szerően elvannak magukkal, ám időről időre visszatérnek egy crossoverre.
Az Uncanny... az Uncannyn elolvassuk a főszálat, majd megyünk tovább.
Majd jött az X-Men v3, ami gyakorlatilag egy X-Men Team-Up. Ez egy teljesen elkülönült sorozat a Schizmig, nem összefüggő és változó csapat-összetételű sztorikkal, és mindig összefognak benne valakikkel (itt ment le amúgy a Spider-Man: Torment folytatása). Persze a fenti leírás nem érvényes az első történetre, a vámpírosra, mert az egy mini event volt sok kísérő minivel és hosszú távú hatásokkal.
Volt még a Cable v2, de az a Messiás-trilógiának volt kizárólag alárendelve, abszolút semmi értelme a sorozatnak a Complex és a Second Coming nélkül. Ennek szellemi örököse a Generation Hope.
És van még az Astonishing X-Men, ahol Whedon után Ellis írt három sehogyan sem összefüggő sztorit, utána meg a v3-hoz hasonlóan különálló, nem egymásra ható minitörténetek sokasága lett, cask egyik sem jó. Bár Paké állítólag marha élvezetes már, csak ott még nem tartok.
