Az indító, a kis Manitu jó volt.
Nagyon jó volt. Szeretem az ilyesfajta poénokat. A 112-114. részek nem tetszettek, de a Tréfa megint olyasmi, hogy jót nevettem rajta. Szeretem az ilyen droopys/garfieldos, rezignált-arccal-közlök-valamit poénokat.
Az ellenséges nekem közepes, de szórakoztató, viszont a tollas a maga egyszerűségével nagyon emgfogott. A legutóbbi olyan sokkolós poén, nem rossz, de semmi extra. Ha Piramisfejben valami extrémebb reakciót váltott volna ki (ilyenkor gáz, hogy nincs szeme, mert egy szöveg nélküli hatalmasra kikerekedett szem ütött volna a leginkább), akkor talán nyertes lett volna, így viszont a toll és a kis Manitu közül inkább a szakaszindító stripet mondanám.
