Nincs ebben semmi ördöngőség, csak egyszerűen többször tudok nevetni ugyanazon a poénon. Kacsint Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy akárhányszor is nézek meg egy vígjátékot, még mindig ugyanúgy tudok nevetni rajta, mint első alkalommal.
Ez nálam tény, hogy nincs meg. Amikor már kívülről tudom, mi lesz a poén, nem tudok anyira nevetni rajta, mint elsőre. Max akkor, ha már nem emlékeztem rá, hogy is van pontosan.
Látod itt is az a helyzet, hogy nem tudod a filmet önállóan szemlélni, folyamatosan más filmekhez hasonlítod. Folyamatosan értékeled a filmeket, százalékok aggatsz rá, még olyan filmekre is, amelyek tetszettek neked.
Naná, hogy más filmekhez hasonlítom. Meg ahhoz, hogy más film mennyire tetszett és menynire nem az aktuálishoz képest. Csak így tudom megmondani, hogy akár objektíve, akár szubjektíve mennyire jó az adott film. Ha nem hasonlítanám semmihez, akkor még a legrosszabb film is csudajó lenne, mert minden filmben van valami érték, ha kicsi is, a béna dolgokról meg nem tudnám hogy bénák, mert még nem láttam jobbat.
Pont ezért nem tudott sikeres lenni a Megtorló mozifilm, mert hiába követte a képregényt, az alapsztorit, hogy a rendőr családját megölik és ezért bosszút áll, már kismilliószor ellőtték más akciófilmekben. Ugyanez igaz a többi képregényes film karakterére, hiszen a belső vivódásukat, motivációjukat már több filmben is fel lehetett fedezni.
Ez igaz, mégis vannak olyan filmek, amik ugyanezt a bosszú sztorit, meg ugyanezt a belső vívódást sokkal jobban bemutatják, prezetnálják, mint a Megtorló, vagy a Hihetetlen Hulk. És nem csak a régiekre gondolok, mondván hogy biztos azért tartom azt sokkal jobbnak, mert azt láttam először...most is készülnek ilyen filmek. Egy nagyon jó bosszú-akciófilm pl a közelmúltból az Elrabolva Liam Neesonnal. Más a háttere, más a neve, de a fő motívum ugyanaz...mégis ezerszer jobb bosszúfilm, mint a Megtorló.
Ez tipikusan a birka ösztön amit felhoztál. Azért kezdjek el egy filmet dicsőíteni, mert az emberek 99%-ának tetszett, és biztos bennem van a hiba? Már megbocsáss, de ez hatalmas ökörség.
Ki beszélt itt erről? Én csak azt mondtam, ha a kritikusok dicsőítenek valamit és te, vagy akár én nem, azt el kell ismerni, hogy ez a film valószínűleg jó film szakmailag, csak nekem/neked nem tetszik, nem pedig azt mondani, hogy mert neked/nekem nem tetszik, akkor az biztosan egy rossz film. Nem azt mondtam, hogy de igenis te szeressed A sötét lovagot például.
Csakhogy én utánna nem állok neki publikálni és az én véleményemet ráerőltetni másra, míg a kritikusok többsége pont ezt teszi, és a sok birka meg mögéjük áll. Az más, hogy fórumon leírja az ember a véleményét, benyomását az adott műről, de ez egyszer sem olyan, hogy ráerőltesse a másikra az ő álláspontját. Ez olyan, mint amikor haverok egymás között kibeszélnek egy témát. Míg a kritikusok, vagy a szakma, és egyéb ilyen önjelölt kritikus honlapok, újságok pont véleményt formálnak és sújkolják az ember fejébe.
Hát, ha valakit a szaklapok így tudnak befolyásolni az valóban birka. Nem hiszem, hogy ez lenne a cél. MInden kritikus szubjektív, de mégis ők képviselik a szakértelmet a témához. Ők csak leírják, hogy mi a véleményük úgy ahogy te teszed bármelyik fórumon. Utána lehet összesíteni a kritikusok véleményét és ez alapján levonni, hogy mi a szakma következtetése az adott filmről. De ez nem értem, hogy miért jelentené azt, hogy a filmet nem túlságosan kedvelőket is meg kell győzni arról, hogy márpedig azt igenis neki szeretni kell. Ezek súlyos negatív előítéletek és az unszimpátiádból származnak.
Szóval most azért tartsak nagyra egy filmet, mert a kritikusok ezrei azt jónak látják, vagy azért mert nekem is tetszett?
Mindig van mindenben egy mérve, egy viszonyítási alap, egy objektív személet...akár tetszik akár nem. Ha mindent az egyéni szubjektivitás alapján vizsgálnánk, akkor sosem lenne semmi általánosságba emelve, mert mindenkinek más tetszik. Szóval, logikám alapján akkor dicsőíts egy filmet, ha neked is tetszett és kritikusok ezrei is jónak találták. Akkor biztos lehetsz benne, hogy az adott film tényleg jó.
Szeresd a filmet, vagy ne szeresd az adott filmet saját ízlésedtől függően és írd is le véleményed, attól függetlenül, mit mondtak rá a kritikusok ezrei...de ne akard leírni, bebizonyítani, hogy miért jó is valójában az a film, amikor a fenti objektív mérce szerint az nincs így. Ez az én véleményem. Mert végülis, az egész vita onnan robbant ki, hogy megpróbáltuk elmagyarázni egymásnak, miért jó/rossz a Hihetetlen Hulk. S a meggyőzési szándékommal én is hibát követtem el, azért én mégiscsak az általam említett nagyjából objektív érvekkel próbáltam a te szubjektivitásoddal szemben.
A különbséget nem érzem, mert a szavakon lovagolsz. Akcióorgia az mondjuk egy diszkóban színpadon élőben előadott szeretkezés. A G.I. Joe az film, bármit is mondasz. Nevet Mondom ezt azzal együtt, hogy én sem láttam.
A különbség ott van, hogy az akcióorgia csak a látványával akar hódítani, ott a látványért van az egész film, a látványon kívül ami benne van szemét. Az akciófilmben viszont nem csak a látvány van, hanem jó sztori, párbeszédek, karakterek, kreativitás (műfajhoz képest is!), vagy bármi, ami kiemeli a látványt az akcióorgia közül. Persze hivatalosan mindegyik akciófilm, de a szlengben így szoktuk hazsnálni.
A Hulk-Batman párhuzamnál tudok igazat adni neked: ha tényleg a nézők 99%-a szerint jó, akkor elismerem, hogy jó, csak nem értem, miért.
Na, pont erről beszéltem. Ez a helyes hozzáállás. Nem kell neked attól még szeretni.
Ha egy képregényfilm visszaadja a képregényt történetben, hangulatilag, karakterileg, nekem már erősen valószínű, hogy tetszeni fog. A "sima" nézőknek ettől még biztosan nem, a kritikusoknak pedig pláne nem.
Ez is így van jól.
Most, amikor azokat a sztorikat kéne filmre vinni, évtizedekkel le vannak maradva a képregényfilmek, mert minden ötletet lenyúltak már belőlük más filmekhez - persze, hogy klisésnek tűnik a nagy része.
Igen, ezért elháborító az, amikor a F4-et lenézik, arra hivatkozva, hogy tiszta Hihetetlen család utóérzet, csak élő szereplőkkel. Tény, hogy nagyon sok film merített képregényből, regényből bármiből. De attól még az nem változott amit mondtam: Ugyanazt még ma is meg tudják csinálni jóra, és rosszra is. Ezen pedig nem változtat az, hogy mégis honnan jött az ötlet. Ha teszem föl, a Hulk képregény hozta volna elő a világtörténelemben ezt a kettősséget egy karakterben, valaki azt lenyúlta és bemutatta filmen minden igényt kielégítően, míg később jött a Hulk film, bár hiába volt az ötlet a karakteré, de rosszabbul van bemutatva, attól még nem lesz az ötlet miatt jobb.
Azt, hogy valamiből hiányzik az eredetiség nem féltétlenül negatívumként írják oda a szaklapok, hiszen számtalan film van, például most az Avatar, amiből minden eredetiség hiányzik, mégis isteníti mindenki. Mert jól kidolgozott, jók az arányai, nincsenek benne hatalmas túlzások, ökörségek, egyszerűek, de a maguk egyszerűségében ebben a világban tökéletesen helytállnak a szereplők stb. Ha még van ezen felül valami plusz amit még adni tud a film, jelen esetben az odabaszós látvány, akkor kész a sikerrecept...hiába minden elemét már felhasználták millió filmben.
Elsősorban ez nem egzakt tudomány, amire jó példa a Vox vs. Cinema értékelések, amik simán ellentétesek sokszor. Másodsorban lássuk be, hogy a laikusok vannak többen. Olyan értelemben, hogy több ember van, aki nem látott még 3000 filmet, mint nem.
Minden szubjektív a filmvilágban, mégis ők, illetve az ő véleményük összesítése képviseli az objektívhez legközelebb álló mércét, amit mondtam.
Mert ők mégiscsak tanultak is valamit a szakmáról, ráadásul több ezer filmet láttak, nagy a tapasztalatuk. Ezek alapján azért, egy véleményüket összegezve már majdnem objektíven lehet beszélni egy adott filmről.
Vagyis, amikor azzal van lehúzva a film, hogy a főcímet már láttuk máshol (hogy témánál maradjunk), és ehhez hasonló finomságok miatt lesz egy film 40%-os kritikusi szempontból, a nézők (laikusok) nagy része, aki vagy nem látta ugyanazt a főcímet, vagy rég elfelejtette már - és ugyanez igaz a többi lehúzott dologra is -, gondolhatja, hogy 100%-osan jó volt a film.
Sosem amiatt megy az értékelés 40%-ra, mert ezt már láttuk valahol. Amiatt megy le, hogy ezért már láttuk valahol, de sokkal jobb formában. AZért ez nem mindegy. Aki tényleg emiatt húz le egy filmet, az elfogult eleve. Pont ezért, mert már manapság tényleg kutya nehéz újat mutatni.
A filmkritikusok sosem nézői szempontból kritizálják a filmeket, hanem készítési szempontból. Rossz volt, mert a sötétből előtörő szörny-séma már lerágott csont. Rossz volt, mert ilyen főcímet már láttam jobb verzióban, és így tovább. Igen, ezzel minősítik magát a rendezőt, de ez a filmélményt egy cseppet sem befolyásolja, ha te nem akarod. Kacsint
Röviden: attól, mert egy kritikus azt mondja egy filmre, hogy kaki, attól még lehet az nagyon király - egy kritikus csak véleményt formál a saját eddigi filmnézései alapján, nem tudomány ez, vagy ilyesmi. Kacsint
Ez teljesen így van, ha jól emlékszem sosem mondtam ellenkezőjét. Pont ezért került elő a csecsemős példa: Aki nem látott még jó bosszúfilmet, annak a Megtorló is húú, meg haa, de aki látott már tőle jobbat, annka már nem igazán.
