Lenne néhány képregény tervezetem. Kíváncsi vagyok, hogy nektek melyik tetszik a legjobban, meg hogy úgy összességében mi a véleményetek róluk.
Ezek még mind csak amolyan ötletdarabok, semmi sem végleges.
Az eslő két történet amolyan szűk körben játszódó, kevés szereplőt mozgató kissé amolyan pszichológiai történet. Mindkettő alapja egy-egy álmomból származik.
Testvérek:
A történet főhőse egy ikerpár. Az egyikük életrevaló talpraesett figura, a másikuk visszahúzódó szerencsétlen figura. Kiváló tanuló, de az élet minden területén erőteljes lemaradásokkal küszködik.
Egyszer a tökösebb tesó jóvoltából valami igen halálközeli állapotba kerül, amiért az persze magát hibáztatja. Jelenleg a legesélyesebb variáció az, hogy a 18. szülinapjukon a csóka leitatja őt, és összehozza egy prostival, akitől a csávó az örömök mellé, mint később kiderül, AIDS-et is kap ajándékba.
Ezután (és itt jön a történet gyenge, és legklisésebb pontja), a srác, aki magát hibáztatja ezért, alkut köt valami felsőbb hatalommal (inkább istennel, mint ördöggel), hogy a testvére helyett ő dögöljön meg.
Innentől kezdve azonban azt veszik észre, hogy nem csupán ezt, hanem ezen túl minden más sérülést ő szenved el a testvére helyett, de ugyanúgy a sajátját is. Magyarul mindkettejükét.
Ezután a képregény a kettejük viszonyának változására koncentrálna az évek tükrében, ahogy egyikük leépül, míg a másikat teljesen átalakítja, a látszólagos halhatatlanság, és a felelősség másra való szó szerinti átadásának gondolata.
Két család:
A történet főhőse ezúttal is átlagos, sőt egy kicsit az alatti fiatal srác. Akinek azonban családi élete romokban hever. Apja haldoklik, amibe anyja szinte teljesen beleőrült, bátyja (aki addig egyetlen barátjaként funkcionált) elköltözött tőlük. Mindennek a tetejébe állandó rémálmok gyötrik melyben, egy másik alapjaiban funkcionálisabb, de az egész világ számára diszfunkcionális családot lát (értsd, ők sorozatgyilkosok).
Ahogy a valódi életében egyre inkább kezdenek elharapódzni a dolgok, számára egyre csábítóbbnak tűnik a rémálomszerű világ, hiszen ott legalább nincs egyedül.
És ahogy elkezdi kutatni a múltját, egyre valóságosabbnak kezd tűnni az a nézet is, hogy az álmok egy előző élet képei.
A 3. ötlet jóval kommerszebb.
Isten ostora:
A történet még nagyon kiforratlan, de a lényege az, hogy sok jól ismert műfajt húzunk magyar köntösbe. Vagyis ez lenne az igazi turbómagyar képregény.
Lényegében régi magyar mondákat modernizálnák egy igazi (tipikus) sci-fi történetbe.
Természetesen nem kis parodisztikus éllel, a műfaj minden kliséjét csatasorba állítva.
Valahogy abból indulnánk ki, hogy a Hunok voltak a földi élet teremtői majd több ezer évvel ezelőtt magára hagyták az emberiséget.
De napjainkban visszatérnek rovásírásos aranyszarvasos űrhajóikkal, mert egy minden eddiginél nagyobb fenyegetés ütötte fel fejét a galaxisban. Ennek legyőzéséhez pedig meg kell keresniük a jó ideje hármas koporsójában hibernációban fekvő Attilát.
