Na, elolvastam a Mutánsvilágot is. Erről szerencsére nem fogok túl sokat írni, mert bár egy nagyon szórakoztató képregény, nem ébresztett bennem komolyabb gondolatokat, mint mondjuk az Õrszem.
A sztori érdekes, bár már ismertem és sosem voltam elájulva tőle. Illetve a vége nem tetszik, ez az első pár rész még teljesen rendben van, biztosan sokan várják már a folytatást, hisz elég frappáns kérdést tett fel Roszomák a végén.
Egyébként ez a mutánsvilág ötlet egy alapból nagyon király ötlet, tetszik is, ahogy lépésről lépésre, szereplőről szereplőre, apró háttérbeli utalásokkal, a szereplők párbeszédeiből, tévéadásokból építi fel Bendis, hogy milyen is ez a világ, ügyesen meg van komponálva. Azt biztosan nem lehet mondani, hogy nem mutatnka belőle semmit, csak úgy lóg a levegőben. Azt viszont nem értem, még az elején, miért bénulhatott meg mindenki kivéve Pókembert? miért pont Pókember, már megint? Mert Rozsomáknál még érthető, hogy emlékszik a régi szép időkre, bele lehet magyarázni, hogy regenerált az agya, vagy hasonló... A szereplők új pozíciói is érdekesek, Káprázat mint tévéműsorvezető? Kézenfekvő, tényleg.
Egyébként az elején a hősök "tettrekészsége" elsőre meglepett, de jobban belegondolva teljesen jó, hogy kicsit keményebbre vették már a figurát, mert szegény Wanda esete tényleg patthelyzet. Ezt keretbe foglalva, a végén Emma reakciója tetszett, amikor megtudta az igazságot. Szinte valahogy éreztem a dühöt, jó szinkronban volt ott a szöveg, meg a rajz.
Azt viszont nem értem, hogy Sólyomszemék hogy a fenébe nem tudtak semmit Rozsomák képességéről, amikor még ők is mondják, hogy ő a Vörös Gárda sztárja? Meg egyébként is: hogy gondolták, hogy kiveszi a nyakából a nyomkövetőt? Csak úgy kitépi, vagy micsoda?
Egyébként figyeltétek Emma hupikék törpikés kulcstartóját?
A rajzok szépek, carol nagyon dögösre sikeredett, főleg az elején, amikor a kis farmerkabátkájában pózol. Ha ott lettem volna, biztos őt bámulta volna végig. Felicia is szép, de attól a csúnya fekete ruhától nem sokat láttunk még a vonalaiból!
A fordításra ismét nem lehet panasz, kaine-féle, jóféle.
Két megjegyzés: a kiscsaj miért azt mondja, hogy "hol, mi? Mi vagyok?"...mi volt eredetiben is? Magneto és xavier párbeszéde az elején egyébként nagyon jóra sikeredett, ahogy a fordítása is.
Az újságlap magyarítása szintén nagyon szép, szóval grat Atinak is!
Minden egybevetve ez egy szép és szórakoztató képregény, gyönyörű minőségben. Most sem csalódik a Kingpinben az, aki próbát tesz vele.
