Behoztam magam Pókember téren kicsit.
Nem tudom, ki írta lentebb, de tényleg igazat kell adnom: Joe Kelly a Supergirl módszeres tönkretétele és a roppant harmatgenge Kalapácsfej-borzalom után végre úgy tűnik, összeszedi magát, és a Superman/Batman Annual óta először egy igazán jó történetet fog elénk tálalni. Még ha hirtelen Menace-nek alatt szarvai és mellei is nőttek, amik eddig feltűnően nem voltak neki. Jók a párbeszédek, eddig a cselekményszál is érdekesnek tűnik (amit abban a pillanatban visszavonok, ha a riportercsaj lebukik, és Norman megöl(et)i, mert az annyira kiszámítható és unalmas lenne, hogy nem bocsátanám meg, Bendisnél is elég gyatra húzás volt), szóval jó ez.
Igaz, vicces módon a Familyben megjelentek mellett akkor is elbújhat még Kelly is a sunyiba. Bevallom, csak a Póklány miatt kezdtem el olvasni végre a címet, de a többi sztori is olyan jó, amilyet én a fősorozatokban nem láttam a Friendly megszűnése óta. Pl. Reed - a nagyon, nagyon, NAGYON rossz SI-tie-inje után - végre volt kedves, és Guggenheim *rémes*Annualjának történetét kiegészítette egy apró szösszenettel, ami képes volt alig húsz oldalban arra, amire Guggenheim 20 szám alatt nem: érdekes... nem is, egyszerűen karaktert csinált Jackpotból. Nem csak egy üres bábot. De az amúgy az ASM-ben eléggé tökfölösleges és szerintem lapos Screwballból is sikerült egy egész jó szereplőt faragni. A Csodálatos Póknagyiról nem is beszélve.

(És igen, TUDTAM, hogy May néninek is van szuperereje!)