Nem igazán szándékosan csinálom, ez már inkább ösztönös, mióta én is írogatok történeteket. Hasonlóképpen statiszta is annyit voltam filmekben, hogy egyes jeleneteknél elképzelem, hogyan zajlott a forgatás és ez kissé kizökkent a történetből.
De ha egy igazán jó alkotásról van szó, legyen az film, képregény, vagy mondjuk könyv, akkor ezek nem fordulnak elő, mert magával ragad a sztori és semmi másra nem tudok figyelni. A legjobb példa erre A remény rabjai, ahol nekem előtte ráadásul le is lőtték a poént, de olyan zseniálisan lett felvezetve, hogy még így is megvolt a "gyomros".
Szóval ahol ki tudom találni a szokásos csavart, ott úgy érzem, a történet nem is érdemelte volna meg, hogy meglepődjek rajta. Szerintem a nézői/olvasói reakciókat is ki kell érdemelni.
Egy képregényen belül pl. a Watchment tudnám felhozni: Az, hogy ki áll a gyilkosság és az egész mögött, kb. az ötödik résztől egyértelmű volt számomra, ellenben Rorschach kiléte nekem hatalmas gyomros volt, mert az elejét kissé felületesen olvastam és csak utólag vettem észre a kismillió utalást.