Utolsó előtti.

Az Új Bosszú Angyalai?
A többséggel ellentétben tetszettek JMS sztorijai a Paninitől, s mivel a Múlt emlékei nem igazán jött be, reméltem, hogy az Amazing-cím írója majd kárpótol. Ez részben sikerült is.
Már az első oldalon volt számomra egy negatívum, mégpedig az összefoglaló hiánya. Tudtam, hogy kimarad egy „nem annyira jó sztoriâ€, de reméltem, hogy lesz valami kis szösszenet róla, de ez elmaradt, így nem igazán tudtam egy-két dolgot a helyére tenni. A másik nagy problémám pedig az volt, ami általában mindig JMS-nél: May néni. Nagyon unszimpatikussá tette számomra, úgy érzem, túlszerepelteti. De a Jarvis-es románca tetszett, az aranyos.

A könyv többi része már tetszett (leszámítva egy beszélgetést, ahol úgy állítják be, mintha a Hidra valami piti kis szervezet lenne, miközben elég nagyot kavartak Rozsomákkal). A történet jól volt adagolva, az akciók is izgalmasak voltak. A Rozsomákos jelenetek vitték a pálmát, mind May nénivel, mind az ablaktöréssel.

Valamint Peter belső veszekedésén is jókat mosolyogtam. A betegség-szál pedig nagyon felkeltette az érdeklődésem a végén, az nagyon ütött.
Deodato rajzai annyira nem tetszenek. Valahogy az arcai… nem jönnek be. Pókember ábrázolása nagyon tetszik, az tény, de néhány muki, akin nincs álarc… A múlt bűnei-ben jobban tetszett a munkája. Tuti meg fogtok kövezni, de Jr Jr jobban tetszett.

Összességében nagyon jó kis sztori volt ez, főleg a vége tetszett. A fent említett kisebb problémáim nem voltak olyan nagyok, hogy annyira lehúzza ezt a könyvet, de nem volt eget rengető.
4/5
A Másik
A sztoriról kb annyit tudtam: Pókember meghal, aztán feltámad, s van benne Morlun is. Ez mind marha jól hangzott.
Az eleje nagyon hangulatos az álommal. A Nyomkövető is szórakoztató volt… elsőre. Másodikra már nem annyira, harmadikra meg nem. Sőt, mi volt ez egyáltalán? Robot? Oké, tudom, kell egy ügyeletes rosszfiú, akit lehet gyepálni egy részben, de… na mindegy. A betegséges rész meg annyira nem fogott meg. Az ÚBA? után gondoltam, hogy a rosszulléteivel lesz valami, esetleg attól hal meg, de nem sikerült úgy tálalni a dolgot, hogy megkapó legyen. Az MJ-s rész tetszett, de a May-es már nem, itt is untam már, pedig azt nem is JMS írta. A gyógymód-keresés viszont tetszett, valamint az, mikor az utolsó pillanatait a szeretteivel akarja tölteni, innen a kedvencem a vége volt, mikor Morlun kereste Petert. Az első rész végén a bunyót nem éreztem olyan heroikusnak, de az utolsó kép nagyon megfogott.
A második könyv már sokkal jobban bejött. Már az elején nagyon jó hangulat kapott el. A kórházas jelenetek meg elég izgalmasak voltak. Aztán néztem egy hatalmasat, mikor MJ törött karjának a másik címben semmi baja (de már tudom, hogy Tony hozta helyre

). Ettől függetlenül a szereplők reakciói bejöttek, főleg Tony-é. Aztán mikor Peter testéből kimászott az a „valami†(szerintem egyértelmű volt, mi, de mindegy), meg keresték… az is marha jó volt. Meg Peter… rémálmai? Akármi is volt, nagyon tetszett. A visszajövetele már nem annyira, nem éreztem azt a gyanakvást felé, pedig jogosnak tartottam volna. A kivizsgálás ezt mérsékelte bennem azért.

De Flash-sel nem tudtam mit kezdeni. Gondolom majd a későbbiekben lesz szerepe, de nem tudom, a magyar kiadás szempontjából mennyi (mennyi?

). A testet megszálló pókok is jó volt, az az üldözés még jobban is tetszett, mint mikor Morlun szétverte Pókit. A varró bácsinak nagyon örültem, jópofa volt annó is, s a végén az új képességek felfedezése is tetszett, nagyon hangulatos volt az a mentés. A vaspókruha beharangozása is jó volt a végén, de akkorát azért nem ütött, mint a templomban bújkáló „Másikâ€.
A rajzok elég felemásak voltak. Mint említettem, nem igazán tetszik Deodato, ellenben Weiringo, de még a mangásabb stílusú Pat Lee is jobban bejött (újabb kövezésre számítok

). Sőt, az ő Pókember-ábrázolásaik sokkal jobban tetszenek, mint Deodato-é. Viszont a Másik ábrázolásánál nem tetszett, hogy nem volt teljesen egységes: Weiringo-nál még potyogtak belőle a pókok, Lee-nél meg már összeállt egésszé. Vagy ez direkt volt így? Összeolvadt addigra? Deodato rajzai a lezárásban tetszettek egyébként a legjobban, ott tényleg jó volt.
A Másik-szál fog még folytatódni? Mert az NAGYON érdekel.

Az első könyv annyira nem jött be, de a második teljes mértékben kárpótolt. Szóval:
4,5/5.