Pókember (Kingpin-kötetek)

[killingjoke]

Én egyik klasszikust se venném meg. Az új marvel extrában egynek elment, de csak azért, mert a Deadpool sztorival tök vicces volt.

[Raisu]

Én nem tudom. A polcon figyel az Essential első öt kötete, és bár még csak az első két kötetet olvastam, azokat nagyon élveztem. Jelenleg azt mondanám, hogy nincs annyi felesleges pénzem, hogy megvegyem még egyszer azt, ami már megvan, de ha ez változna, akkor talán. Elvégre a Kingpin minőség mégis csak Kingpin minőség. :] Ha viszont nem lennének meg, egész biztos, hogy megvenném őket, ahogy egy 80-as, 90-es évekbeli sztorit is.

[mikka]

Szerintem, aki ki szeretne adatni a Kingpin-el rizikós Pókit, az kezdje el gyűjtögeti a trilliókat, majd utalja el Tominak a zsét, Ő meg limitálva (a befizetőnek ) "kiadja"...én már gyűjtögetek a klón sztorikra. Engem sem hoz lázba a 60-as évek, én inkább annak örülnék, ha a Semic-es v1 119-től folytatódna valamikor a távoli jövőben a kiadás. Mikor tavaly újraolvastam, irtó nagy hiányérzetem volt, épp mint akkor, amikor megvettem anno a 120-as számot az újságosnál.
Amúgy én is elvagyok a jelenlegi füzetekkel, kötetekkel, nem presszionálom Tomit a főcsapástól való eltéréssel, nem szeretném, ha az ideiek (jövőbeli folytathatóságának) rovására mennének a "próbálgatások".

[talgaby]

Szerintem, aki ki szeretne adatni a Kingpin-el rizikós Pókit, az kezdje el gyűjtögeti a trilliókat, majd utalja el Tominak a zsét, Ő meg limitálva (a befizetőnek ) "kiadja"...én már gyűjtögetek a klón sztorikra.

Röhöghetsz, de ilyen típusú képregénykiadás volt idehaza. Vagy lehet, még van is. Nem tudom, megy-e még az új Mozaik.

[mikka]

Mivel részese voltam az Y-nak, így tudom, hogy van ilyen. Arra akartam utalni, hogy "máshogy" is lehet követelőzni De nem biztos, hogy a legnagyobb hangúak fognak a sor elején állni a kasszánál...

[D-TOX]

Én is elsősorban azon 90-es évekbeli  történetekre szavaznék, amelyek kimaradtak a Csodapók 1. sorozat 119. száma után (Amazing 374-387, 395-től, Spectacular Sm: 200 feletti számok, valamint a Web of és a sima Spider-man kiadásra megfelelő részi).

[Mike]

Spec én mindennek örülnék, komolyan, de taláán én is a lukkitöltésre szavaznék, illetve a fontosabb sztorikra. Ettől függetlenül vevő lennék nem csak Lee-Romitára, de akár Lee-Ditkóra is.

Michael Knight kiszáll  az autóból. Odaszül a járműnek.
-Kitt , csukd be az ajtót.
Mire Kitt:
-Katt.

Egyedül ezt találtam viccesnek, de ezt is csak az elírás miatt.

[grey gargoyle]

Én megvennék minden rendes marvel kötetet és füzetet, ami megjelenik itthon, de azért inkább frissebb sztorikat olvasnék, hogy valamennyire az amerikai kiadás nyomába legyünk, vagy legalább képben. megvenném a klasszikusat is, de az már annyira nem köt le.

[Hoby]

Évente egy klasszikus kötetre én is vevő lennék, bár akárhányszor próbálkoztam az első néhány évből származó sztorik olvasásával, pár szám után mindig feladtam. Igaz, angolul olvastam (még nem volt túl jó az angoltudásom, de szerintem ma sem vállalnám be eredeti nyelven), magyarul biztos, hogy jobb lenne.

[kaine]

Egy tagadhatatlan és minden mással szembeni előnye, értéke van a Lee-Romita időszaknak (bármennyire is paradoxnak tűnik): friss. Bármelyik időszakot olvasod is, Pókember már beletanult a dolgába, rutinja van, mindent tud (bármennyire is vannak kétségei), és azt is tudjuk, hogy 2000 számmal a háta mögött már nem fog meghalni se. Ha fegyvert fognak rá, nem izgulunk, mert tudjuk, hogy elugrik, ha meghal, megvonjuk a vállunkat, mert tudjuk, hogy pár szám, és visszatér. Ha rázuhan egy teljes gőzmozdony, tudjuk, hogy felemeli, és kimászik alóla. Ez viszont abban az időben még nem így volt. Többé-kevésbé tartották magukat ahhoz, hogy Pókember "tíz ember erejével bír", és bár egy lövés elől el tudott ugrani, sorozatok elől már semmi esélye se lett volna. A mai írók lustán bánnak ezzel, fantáziátlanul, mert elugrik és kész. Stannek még ki kellett találnia mindenfélét, hogy Pókember hogyan élje túl a találkozást 1-1 ellenségével, és bizony az eszével csinálta.
Pókember minden egyes ellenfelével szemben bizonytalan volt, nem tudhatta, hogy le tudja-e győzni, hisz fogalma sem volt róla, mennyit tud, mire képes pontosan. Feszegette a határait, kipróbált sokféle dolgot, amitől nagyon is élőnek tűnnek a mai napig azok a sztorik (ugyanez volt a lényege az Ultimate Spider-Man sorozatnak is, hogy friss legyen, hogy Pókember újra felfedezze saját magát, és a képességeit - vagy ugyanezért volt érdekesebb az első Pókember film első 1 órája).
Mindezeken túl nem volt barátnője, és Stan mindenki másnál jobban írta ezeket a magánéleti dolgokat Peternek, hogy éppen kivel tudna, vagy szeretne összejönni, kivel miért nem sikerül, illetve még egy: konkrétan milyen befolyással van a (magán)életére az, hogy szuperhős lett. Ez utóbbi tökre hiányzik Lee után minden sztoriból, pedig eredetileg épp az volt a nagy szám benne, hogy megmutatják, hogy nem is annyira fenékig tejfel egy szuperhős élete, mint ahogy azt eddig hittük. Persze ma is látjuk ezt, de csak abban, hogy jól megverik, vagy elrabolják valakijét. De akkor még konkrétan abba nyerhettünk bepillantást, hogy a pókemberkedés mellett hogy van ideje tanulni, suliba járni, dolgozni, csajozni, és mindezeket mennyire borítja fel az, hogy a hobbijának él.
Na ezért van, hogy páratlanul jók a Lee-Romita történetek a mai napig is.

[Sepi]

Az a Kravenes sztori, ha levesszük belőle a magasztos sallangot, hogy Stan Lee írta és Romita Sr rajzolta (mert ez sok mai fiatalnak például semmit nem jelent), akkor semmiben nem különb az olyan történeteknél amik a Szpájdörmen magazinokban jelentek meg az elmúlt években

Ezzel olyan elképesztően nem értek egyet, mint egy ház, de éppen erre alapozva írtam fentebb, hogy én nem számítok, mert nagyon másképp látom ezt az időszakot. A mai napig, ha meglátok egy kocsit előttem GWD rendszámmal, azonnal az jut eszembe, hogy ki kéne adni ezt az időszakot, és szerelmes vagyok.

Jó, elismerem, hogy ezt a hasonlatot eltúloztam, de szerintem érted, hogy hova akarok kilyukadni vele. Mert ha levesszük a nosztalgia-faktort, és ahogy mondtam, ha nem vesszük figyelembe, hogy ezt az időszakot az Ember írta, akkor nem lehet nem észrevenni a kor sajátosságának számító, jó értelembe vett bárgyúságot a képregények történeteiben. Erre pont tökéletes példa volt az ÚME-ben lévő Deadpool sztori, ami görbe tükröt mutatott annak az adott sztorinak. Például ami nekem felejthetetlen volt benne ahogy kifikázzák MJ-t amint gyengeelméjű tyúkként vonaglik a zenére költöztetés közben.  Szóval ha így nézzük mi is ezeket a történeteket, akkor mi is csak mosolygunk az ilyen bárgyúságokon. Meg hát ugyebár Stan Lee sem csinált belőle sohasem titkot, hogy ezek a történetek az akkori tiniknek készültek, és ez meg is látszik rajtuk. De azt én sem mondtam egy szóval sem, hogy ez az időszak kaki lenne, nem elemezni akarom az akkor készült sztorikat, mert tény, hogy azoknak is megvannak a maga értékei, csak egyszerűen azt, hogy a mai korban kiadni az ilyet nem túl jó döntés. Mert ahogy itt a fórumon is látszik, az általad is említett nosztalgia-faktor inkább a 80-as és 90-es évekbeli történeteknél van jelen. Ezért mondtam, hogy inkább errefelé kellene orientálódni, ha már ki szeretnél adni klasszikust és az sem volna utolsó szempont a számodra, hogy meg is térüljön a befektetés.

Amúgy én megvennék bármilyen klasszikus kiadványt, hasonló okokból, mint amit Mero is leírt, meg persze én is szeretem azt a korszakot is (bár kétségkívül nem annyira, mint te), csak egyszerűen kiadói öngyilkosságnak tartom, ha ebből a korszakból adnál ki. Ezért is mondtam, hogy az ötös lottó főnyereménye után én is bátran belevágnék és kiadnék belőle, mert akkor nem számít, hogy visszajön-e az ára, de amíg nálad is javarészt a korábbi kiadványok "sikeressége" az egyik fő szempont a további kiadásokhoz, akkor addig biztos nem tanácsolnám, hogy ilyet adj ki. Ezért mondom azt, hogy a 80-as és 90-es évekbeli történetek kiadásában kevesebb rizikó van, mint az azt megelőző korszakéban. Persze azért ebben is lenne bőven rizikó, de még mindig eladhatóbbnak tartom.

[kaine]

Mary Jane nem véletlenül volt ám olyan, hanem eredetileg ilyen volt igaziból. Ahogy a Deadpoolban is írták: megjátszós. Party-girl. Éppen erről szólt a magyar talán 28-as szám, amikor elmesélte, hogy ez csak álca, és nem ilyen igazából.

[grey gargoyle]

illetve még egy: konkrétan milyen befolyással van a (magán)életére az, hogy szuperhős lett. Ez utóbbi tökre hiányzik Lee után minden sztoriból, pedig eredetileg épp az volt a nagy szám benne, hogy megmutatják, hogy nem is annyira fenékig tejfel egy szuperhős élete, mint ahogy azt eddig hittük.

Szerintem volt még ilyen időszak. Amikor az ESU-ra járt, ami a magyar csodálatos pókemberben is ment, pont ilyen volt. A Debbie Witmann-os időszak. Azért is volt ott is olyan a karakter, hogy az ember bele tudta élni magát, együtt tudott élni vele. Sőt szerintem ez a Straczynsky-s korszak jó részére is igaz valamennyire.
Vagy esetleg a 90-es években az az időszak, amikor Mary Jane már majdnem idegbajt kapott annyira aggódott, és elkezdett dohányozni?

[yo-c]

Ha választani kéne én a 90-es évekre szavaznék.A Stan Lee időszak is tetszik,és ha az jönne ki vevő lennék rá.De szívesebben olvasnék 90-es évekből.
a klón sztori király lenne,de csak ha végig tudna menni.

[kaine]

Közben kinn van a kövi szám előzetese.

[Mero]

Jó lesz ez (is)!

[Morbius]

Jó bizony. Sose tetszett ez a nagy Pókember-Vasember barátság, a bunyó sokkal jobban tetszik köztük.

[kzoli]

Én megveszek bármilyen klasszikus Pókembert,amit kiadsz Kaine,de a most folyó történet is folytatódjon. 

[kaine]

Az mindenképpen fog, annak elsőbbsége van.
Eddig a 80-as évek vezet nem kicsit. Persze ez borítékolható volt.

[balogh44]

A 80-as évekből mi jöhetne? Amiről én tudok, hogy kimaradt a magyar kiadásból, az a Fekete Macska feltünése, Jean DeWolf halála, Magma bosszúja, Rozsomák és Pókember berlini kalandja, és amikor a Túlontúli aranyá változtatott egy házat.