Még egy kis áradozás, aztán befejezem most egy darabig (mondjuk inkább ez jöjjön ki, mint a körzeti orvos)!

Végre sikerült elolvasnom a J.D. halálát. Apám, ez nagyon jó kis cucc! Meg merem kockáztatni, hogy az egyik legjobb, amit valaha Pók témában olvastam.
Kezdem revideálni a Peter Daviddel kapcsolatos előítéleteimet (amik most a Hihi Pókban mennek nem rosszak, de szerintem ilyen erős közepesek), viszont az X-Factorja (v. 3.) világcsillagbajnok, és ez a JD halál is eszméletlenül jól lett megírva. Szóval, köszi, Tomi, tök jó volt. Most már csak azt sajnálom, hogy ennyit vártam a beszerzéssel. Remélem megérte kiadni, és viszik szépen.
Ui.: A pillanat, amikor megláttam, hogy Charles Bronson olvassa az újságot, aminek a címlapján az önbíráskodásról van szó... priceless!
