Ezzel kapcsolatban még lenne egy dolog. Én nem akarok egy rossz szót sem szólni a honosítóoldalakról, mert tényleg minden tiszteletem az övék, hogy ennyi időt és munkát feccölnek bele a fordításokba egyetlen okból: ez pedig a képregény szeretete. De sajnos mivel honosított képregényekből mára óriási lett a választék, gyakorlatilag mindenki talál kedvére valót, az emberek, úgy veszem észre lassan teljesen hozzászoknak a netes képregényolvasáshoz. Hiszen milyen egyszerű letölteni teljen ingyen, aztán máris lehet olvasni. Minden fórum attól hangos, ahogy mesélik az emberkék, hogy én ezt a sorozatot végeztem ki, én azt olvasom éppen. Ezzel nem is lenne semmi baj, csak amikor eljön az az idő, hogy megjelenik bár drága, de igényes kiadvány, egyből húzzák sokan a szájukat, hogy á erre nekem nincs pénzem, meg nem éri meg.
Aztán meg büszkén mondja, hogy ő mekkora képregény fan, meg hogy neki hány száz giga gyüjteménye van a gépén.( ez kábé olyan, mintha én azt mondanám, hogy hatalmas Robbie Williams rajongó vagyok, nézd meg van az összes albuma mp3-ban). Könyörgöm, a scaneknek csak kiegészítő szerepben kéne lenniük az igazi papírra nyomtatott képregények mellett. Hiszen semmi sem pótolhatja a papír tapintását, a festékszagot, stb., de ezt sajnos sokan elfelejtették és inkább az ingyen megoldást választják. Ezért van az, hogy ilyenkor jön a hümmögés, meg hogy jaj de drága ez a kötet. Én sem vagyok egy gazdag gyerek, sőt, de én megpróbálom úgy beosztani a pénzem, hogy meg tudjam venni, azt amit szeretnék.
Sajnos ez az internet átka, hiszen ugyenez figyelhető meg a zenénél vagy épp a filmeknél, vagyis mindenki tölt veszettül. Természetesen én is olvasok scaneket, és mégegyszer mondom minden tiszteletem a honosító embereké, de azért ne felejtsük el, hogy mit jelent valójában képregényt olvasni.
