Voltak köztük olyanok, amiknek az immunrendszerét szándékosan legyengítették, szóval azoknak ezzel annyi.
Pont azokra gondoltam. Zavart érzek a filozófiájukban. 
Az, hogy állatvédők, valószínűleg nem minden esetben jelenti azt, hogy értenek is az állatokhoz... Tuti nem mindenki képzett biológus.
Különben az ilyen radikális megnyilvánulási formákat a környezetvédőknél se szeretem. Földanya ide vagy oda, hülye lennék napokra egy gyárhoz vagy akárhová láncolni magam, mit a grínpíszesek.
Nyilván, ha valamit helytelennek tartunk, akkor lehet és kell is tiltakozni ellene, de azért ésszel.
Meg előtte át kell gondolni, hogy tényleg helytelen-e.
Meg több hülyéhez, mint amit tolerálni tudunk. 
Plusz egy pont a griffendélnek.
talán páran tudjátok, mennyire kényes vagyok ezekre... 
Ezt nem tudtam.
Én egyértelműen azt a nézetet vallom, hogy fel és használhatjuk az állatokat, a fölösleges kegyetlenséget kell elkerülni.
Igen, valószínűleg ez a legelfogadhatóbb nézet. Persze nem könnyű meghúzni a határvonalat.
És annak se örülnék, ha az én fejemen derülne ki, hogy a sampontol kihullik-e a hajam.
Miért, legfeljebb te leszel Lex Luthor.
Vagy gyúrni kell egy kicsit, és akkor tiszta Bruce Willis életérzés.
Lehet olyan szemszögből is nézni ezt a problémát, hogy pontosan azzal lépünk ki a természet rendjéből, ha moralizálással szembemegyünk természetes ösztöneinkkel.
Ez is egy teljesen jó és érdekes felvetés.
Az ember mindenevő, természetes, hogy eszik húst, és ezért állatokat öl/tenyészt. Így volt ez az idők hajnalán is. Az világos, hogy az állatvédők (gondolom, a normálisabbak) nem ez ellen ágálnak, hanem a kísérletezések okozta kínzások ellen, de itt is lehetnek fokozatok. Például a patkánykísérletek. Nem hinném, hogy van olyan megszállott állatvédő, aki hagyná elszaporodni a lakásában a patkányokat, ha olyan helyen lakna. Ha meg mégis, hát hamar feldobná a talpát a betegségek miatt. Jól írta Szilánk, ha annyira benne vannak, inkább a tényleg veszélyeztetett állatokkal kéne törődniük, meg az otthoni embertelen tartásokkal, ilyenekkel.
Egyetértek.
Én, a magam részéről még egy rovart sem ölök meg, ha nem muszáj, és egyetlen állatot sem tudnék bántani alapból, de azért ezzel együtt elítélem azokat, akik fennen hirdetik, milyen állatbarátok, közben meg szemrebbenés nélkül végignézik embertársaik szenvedését.
Na igen, azt mondjuk én sem szeretem, amikor egyesek az állatokat az embertársaik fölé helyezik. Oké, hogy nagyon aranyosak a háziállatok, meg az is igaz, hogy sok hülye van az embertársaink között, de attól még van sok
jó ember is, biztos vagyok benne, hogy senki sem csak hülyéket ismer a környezetéből. Részemről az ember egy picit előrébb való, mint az állat. (ezzel nem azt mondom, hogy az állatokat ne kéne értékelni, ők is fontosak természetesen.)
Ellenben az tuti, hogy az állatvédők nagy szlogenje, miszerint csak az ember öl kedvtelésből marha nagy kamu...
Ezt nem tudom, de én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy csak az ember öl pazarló mértékben.
Egyébként hogy ki mennyire öl kedvtelésből, azért is nehezen hasonlítható össze, mert az állatok alapvetően ösztönös lények, míg az ember elég fejlett, hogy képes legyen elnyomni az ösztöneit, tudatosan gondolkozunk. Mondjuk tény, hogy mi a videójátékokban éljük ki a gyilkolási ösztönünket.
