Ezer százalékig egyet értek Grey-jel. Ezt én sem tartom művészetnek, és soha nem értettem, hogy mit esznek rajta. Azt meg pláne nem értem, hogy valaki ezekért még képest pénzt is adni. Mert Munkácsy vagy Michelangelo, azok művészek voltak. Az ő festményeik valóban olyanok, mintha fényképek lennének, annyira élethűek. Még van Goghra is azt mondom, hogy tudott festeni, mert bár neki is vannak elborult festményei, de pl a tájképei szépek, és azokban is inkább a technikája az ami érdekes, hiszen apró vonalakat használt, és élőben látva tényleg szépek a képek. Még 97-ben, amikor voltam Hollandiában, elmentem Amszterdamban a van Gogh múzeumba, így volt szerencsém élőben látni a képeit, és úgy tényleg elég lenyűgöző néhány darab.
De az olyan modern, avantgard, lázadó művészek, mint pl Picasso, a szememben semmit nem érnek. Ahogy Grey is mondta, kockákat meg köröket bárki tud egymásra rakni, aztán utánna bármit bele lehet magyarázni. A TV-ben pár éve volt egy riport egy magyar "művészről" aki kint él New Yorkban, és ő olyan képeket készít, hogy a vásznat bekeni ragasztóval, aztán mindenféle szárított zöldséget (kukorica, borsó, stb) dobál rá, és kész a "mű". Hát mit ne mondjak, gyönyörű volt. Mintha valaki a falra okádott volna.
Volt régebben egy német film, a címére nem emlékszem, ami Hitlernek a korai éveiről szólt, amikor már az első világháború után voltunk, de még nem lépett be az NSDAP-be. A filmben megpróbált művészként munkát találni (attól tekintsünk el, hogy igazából ez a fajta ambíció csak az első világháború előtt élt benne) és elment egy műkereskedőhöz, vagy kiállítóhoz, mindegy. Az mondta neki, hogy most már az avantgard a menő, olyan képeket csináljon. Erre Hitler azt mondta, hogy "oké, ha legközelebb cifrafosást kap, akkor rágugol a vászonra, aztán megkaphatja az avantgad képét".

Na, ez a mondta nagyon betalált abban a filmben, mert tök igaza volt.