Oké, akkor máshogy fogalmazok. Vannak olyan helyzetek, ahol nem tudatos szinten döntesz a sorsodról, hanem lelki szinten, úgy, amire a lelki fejlődésedhez szükséged van. De attól még te döntesz, csak nem a tudatos részed. És neked úgy lesz a legjobb (lelki szinten, ezt fizikailag lehet, hogy nem így látod azonnal
).
És akkor ez (ami így végülis igaz), miért zárná ki azt, hogy vannak olyan helyzetek az ember életében, amikor semmilyen beleszólása sincs a sorsába.
Lehet, hogy a gyilkosság mint példa sántít, de a szabad akarat az a végtelen káosz maga, mivel 6 milliárd ember rendelkezik vele, így igenis meghalhat valaki úgy, hogy semmilyen szinten nem ő befolyásolta az ügyet.
Mint ahogyan lehet úgy valaki csöves, hogy nem azért lett az, mert hülye módon nem vette észre a kínálkozó lehetőséget.
Baromi jó duma az, hogy mindig mindenki azt kapja, amit megérdemel (mert ő választotta a sorsát), és nagyon sok példa is van rá, de igenis az is előfordul, hogy jó emberekkel iszonyatos disznóságok történnek, és az is, hogy egy eszméletlen szemét rohadék teljesen nyugodtan éli le az életét.
De még a videójátékos példádat se tudom elfogadni.
Bizonyára sokan tudat alatt igent mondtak arra, hogy meg szeretnék tapasztalni, hogy milyen érzés rákban 6 évig szenvedni, azért, mert egy olyan házban éltek 20 évet, amit azbeszttel szigeteltek.
Vagy bizonyára lélekben mások igent mondanak arra, hogy üsse el őket egy autó a járdán, és bénuljanak le örökre, mert nekik lélekben épp erre a tapasztalatra volt szükségük (sőt ez nekik a legjobb).
Megint mások tudat alatt agydaganatot akarnak örökölni, vagy elveszíteni a családjukat, és még sokáig sorolhatnám.
Ez a hozzáálás szerintem ugyanúgy a felelösség elhárítása, mint az, amikor valaki azt mondja, hogy semmi beleszólása nincs a sorsába.
Erre hivatkozva ügye nem kell senkin sem segíteni, mert úgyis ő választotta ezt a sorsot.