Igazából többé-kevésbé látható, hogy nem egyszer ez lett volna a cél, és Lee alatt még tényleg bőven érdekes volt, gyakorlatilag elővetítette a modern Luthort és megmaradt mellette Joker-másolatként (bár jó kérdés, hogy ez volt-e az eredeti cél a megalkotásakor). A gond az, hogy sok író az ezen túllépést azzal tette egyenlővé, hogy Norman gonosz és bántania kell Pókember családját, csak lehetőleg mindenféle kerülőutakon, hogy a végén egy gonosz vigyor kíséretében ezt az ellensége orra alá dörgölje. Ami kivételesen jó író alatt működhet, másoknál meg egy rajzfilmgonosz lesz belőle a harmincas évekből. Bendis jó pillanatainak egyike volt, amikor ezt a gonoszvagyokmertgonoszvagyok rajzfilmgonoszt szembesítette a való világgal Luke Cage ökle által, aki három pillanat alatt lerendezte Normant.
kieg.:
zozi: Csakhogy ez nem motiváció félszáz éven át. Enyhén szólva is halál unalmas, és a kielncvenes évektől még ráadásul sokszor fejfájdítóan eltúlzott is. Ráadásul igazából oka nem is volt rá azon kívül, hogy kikapott Pókembertől. Harrynél legalább volt egy igazán erős indok az egész terv mögött, Norman egyszerűen az elejétől fogva adja a hisztis kióvódást, akinek elrontották egyszer a játékát, és most mindenféle érett moralitás nélkül duzzog. Ennél még SUperboy Prime-ot is bonyolultabb indok hajtja, pedig ő egy totál legalja gonosz.