Nem értem az összehasonlítási alapot. Egy filmet élő emberi szereplők (meg Lindsay Lohan, ha arra jár) játszanak el, egy képregény meg egy rajzolt médium. Két különálló műfaj. Ha már mozgóképhez akarod hasonlítani, akkor az animációs filmek állnak hozzá közelebb, és ott igen, meghatározó tud lenni az animáció stílusa. Csakhogy pont az ilyen karikatúra-szerűnek is megvan a maga helye, és pont, hogy a nagyon realisztikus az, ami ott nem igazán jön be sokszor az embereknek. Képzeld el, ha például az elmúlt negyed század egyik legjobb animációs sorozatának tartott Animaniacs a Polar Express realisztikus stílusában készült volna a szándékosan karikatúra-szerű ábrázolás helyett. A pilotig nem jut el. Filben az ilyen sose működik. Lásd a Maszk fiát, amit az általad mondott stílusra alapoztak. Máig lehet vele riogatni nem csak gyerekeket, hanem minden tudattal bíró élőlényt.
Egy szuperhősös képregénynél meg igazából a legtöbb rajongó pont azt szereti, hogy nem reális. Hogy egy piros jelmezbe öltözött alak egy démonszerű jelenséggel küzd egy repülő vasalódeszka tetején, miközben az két lángoló kardot tart a kezében. Hogy a világ legnagyobb kiscserkésze szembeszáll egy hatemeletes gyilkos óriásrobotot irányító Hitler-klónnal. Igazából a legtöbben ilyesmiért olvassák ezeket a képregényeket, és nem azért, hogy egy sötét ruhába öltözött alak másfél órán keresztül filozofálgat azon, hogy az emberi fajnak eleme-e az anarchiára törekvés, és ha igen, akkor a társadalmi berendezkedések nem csak egy álságos önámítás részét képezik, amivel az ember mindig másoknak akar megfelelni a valós saját igényeinek kiélése helyett. (Komolyan, ha még kétszer megnézem Nolan Batmanjeit, rájövök, hogy rosszabbak Schumacherénél is…)
Ramos amúgy érdekes alak. A független régi cuccait mindig is kedveltem, de a Marvelnél töltött idejét rühelltem. Nagyon. Valami eszméletlenül. A régi Pókját is. Ám úgy '08 óta, a Runaways v3-ason töltött pár részétől kezdve valami megváltozott a rajzaiban. Nem a kinézetében, az maradt a régi, hanem inkább mintha a hozzáállása lenne más. Kissé profibban kezeli. Megtervezi a paneleket, nem csak halad az árral. Összeszedettebb lett, és az igazat megvallva azóta én se láttam tőle rosszat. Slott Pókja eddig simán az egyik legjobb műve, ha képes lenne rá, bőven elviselném én is, ha állandó rajzoló lenne. Végre megtanulta kezelni a káoszt és ezzel nem egy nagy clusterfuck egy csomó rajza, hanem egy dinamikus szekvenciális képsorozat. És egy képregénynek ez a definíciója.