Bevallom, én angolul olvasgattam a Maximum Carnage-ot, ami persze így túlzás, mert nem vagyok olyan magas szinten angolból, és a türelmem is véges. Szóval nézegettem a képeket.
Én 100%, hogy megvenném, ha kijönne, mert pont az ilyen sokszereplős, csihipuhis sztorikat szeretem. Szóval Tomi, ha valahol strigulázod a tuti vevőket, akkor még egy mehet az igen oszlopába.
Ez a történet szerintem azért olyan megosztó, mert kiváló alapot nyújt egy, a konkrét történeten túlmutató vitára: hogy mit is várunk a képregénytől, mennyire tartjuk komoly műfajnak. Én például egyértelműen "csak" kikapcsolódást várok tőle, nem magvas mondanivalót. Persze nem baj, ha van benne. Talán meg fognak kövezni (á, úgyse!
), de nekem például nem jött be a Kraven utolsó vadászata. Nem volt rossz, nem tartom művészieskedőnek, csak nem az én világom. Ha valami mélyet és vereteset akarok olvasni, akkor orosz regényekhez nyúlok.
Persze nem vitatom a komoly sztorik jogosultságát, sőt. Manapság egyszerűen nem olvasnak az emberek, úgyhogy nem baj, ha orvul, egy képregény lapjain keresztül csepegtetünk egy kis kultúrát.
