Nem akartam beírni, amikor olvastam, mert féltem Ben mennydörgő haragjától, és lesajnáló megvetésétől, de a Death Note első 6 kötete zseniális. ZSENIÁLIS, inkább így, nagy betűkkel. A hetedik kötetben leülnek a dolgok, de egy nagy ember kihullása után ez nem meglepő, érezhetően egy másik irányba hajt a történet.
A karakterizáción, annak mélységén ugyan itt-ott lehetne csiszolni, de amilyen okosan meg van írva, az valami elképesztő. Kira és L pszichopárbaja alatt sokszor a fejemet fogtam, hogy jesszus, mennyire át van gondolva, és egy csomó olyan dolog volt a sztoriban, amin jó sokat töprengtem, de akkor sem tudtam kitalálni, nem láttam annyira előre, mint mondjuk Kira, vagy L. Ha úgy olvassok, hogy megpróbáljuk valamelyik szereplőnek a helyébe helyezni magunkat, átgondoljuk, átérezzük a sztorit, nem csak befogadjuk, egészen hosszú olvasmány lehet egy-egy kötet.
Természetesen azok a részek a kedvenceim, amikor Kira gondol valamire, de L gondol arra, hogy Kira mire gondol, és mivel L gondol erre, már máshogy gondolkozik, de Kira tudja, hogy L gondol arra, amire ő, és ezért máshogy gondolkozik, ezért ő a harmadik módon gondolkozik....

Az animét majd azután nézem meg, ha elolvastam az összes kötete, mert sztem elég fura lenne, hogy az első felét papíron olvasom, a másik felét meg monitoron nézem.